Perfect Chemistry ~Shinkami [bnha ff]

10. Randi?!

Shinsou szemszöge:

A pár napos szünet után minden diák visszament az iskolába és folytattuk a dolgainkat amiket félbehagytunk. Igaz, hogy el telt pár nap, de még ma is minden a sportfesztiválról szólt. Néhányan gratuláltak, de ezen kívül semmi sem volt.

Az ebédszünetet a tetőn töltöttem. Általában itt szoktam enni és merengni a semmibe. A szememet felvetettem az égre, majd a U.A. kapujára. Ott állt valami.

Nem láttam jól, ezért összeszűkítettem a szemem és akkor láttam meg egy furcsa madár szerű lényt. Nem fektettem különösebb figyelmet neki, így inkább visszamentem az osztályterembe.

~~///////~~

-HITOSHIIIII!!!!- hallottam meg gyors lépteket magam mögül mire hátrafordultam. Az én Pikachum futott felém, akaratlanul is elmosolyodtam.
-Sziaaa!!- ugrott rám majd kulcsolta össze a lábait derekam körül. Szerencsére nem estünk el, pedig közel volt.
-Szia... te aztán nehéz vagy- nevettem és a fenekénél feljebb húztam, mire ijedten leugrott rólam.
-HENTAIII!!(perverz)- mutatott rám miközben arca vörösebb volt, mint Kirishima haja.
-Bocs. Máskor akkor nem tartalak meg- fordultam el és indultam el a buszmegállóba.
-VÁRJ! Ne haragudj- futott utánnam Denki és a kezemnek bújt. Olyan kawaii. Finoman megpaskoltam a fejét ő pedig mosolyogva a szemembe nézett.

Amikor emberek kezdtek a buszmegállóba özönleni Denki elhúzódott tőlem, majd zavartan nézett maga elé. Pár perc késéssel meg is érkezett a buszunk, így  kerestünk két egymás melletti ülőhelyet, majd leültünk. Az úton egyikünk sem szólalt meg. Végig csend volt, de nem az a kínos fajta, inkább megnyugtató volt.
-Izé... Hitoshi...- fordult felém Denki, kis pírral az arcán. -A hétvégén lesz egy rendezvény, amire már régóta elszeretnék menni. Szóval csak annyit szeretnék mégkérdezni h-h-hogy ízé öhm... volna kedved eljönni velem?- mire befejezte arca vörös volt, szemében pedig egy furcsa csillogást láttam. -Kérlek Hitoshi!- jött közelebb. -Kérlek gyere el velem...- nézett a szemeimbe.

Egy furcsa érzés kerített hatalmába. Forrónak éreztem az arcomat, de nem csak azt. A mellkasomat is. Denki arcán elidőzött a szemem. Olyan gyönyörű.
-Hitoshi- csettintett egyet, mire visszatértem a valóságba. -Minden rendben?- nézett rám.
-I-Igen, és öhm... elmegyek veled arra a valamire...- pillantottam félre.
-Köszönöm!- ugrott a nyakamba. -Olyan csúcs vagy!-
-Shhh! Már így is mindenki minket néz- takartam el az arcomat.

~~///////~~

Miután leszálltunk a buszról, hazaindultunk.

-Akkor majd találkozunk- lépett közelebb Denki, majd pipiskedve lágy csókot hintett ajkaimra.
-Remélem is- mosolyogtam rá. Ő megfordult és mielőtt kinyitotta volna az ajtót rám nézett.
-Ezt vedd el randinak- kacsintott rám, majd bement.

Randi?! Mi most randira fogunk menni? Az arcom tiszta vörös volt, ezért gyorsan hazasiettem.

Rögtön a zuhany alá vetettem magam és amint ledobtam a ruháimat hideg vizet engedtem magamra.

Szituációkat képzeltem el, rengeteget. Nem éreztem az idő múlását csak azt hogy kezdtek fázni.
Elzártam a vizet, gyorsan megtöröltem magam, majd felöltöztem. Fogat mostam és a tükrön keresztül néztem karikás szemeimbe. Sóhajtottam majd ellöktem magam a tükörtől.

A konyhában ittam egy pohár tejet, majd a szobám felé vettem az irányt. Bedőltem az ágyamba és a plafont kezdtem bámulni. A szemhéjam egyre nehezebb volt, így hát becsuktam a szemem, majd magával rántott az álmok világa.

~~~<Álom>~~~

-Denki várj már!- kiáltottam utánna.
-Siess már! El fogunk késni!- futott gyorsabban.
-Állj meg! Nem mehetünk oda!- Denki hátrafordult és megvárt.
-Miért nem?- kérdezte.
-Mert kettesben szeretnék lenni... veled- néztem bele csillogó szemeibe.
-Akkor menjünk...- indult el.
-Mégis hova?- siettem utánna.
-A tengerpartra... hova máshova?- nevetett és megint futni kezdett.
-Hát ezt nem hiszem el...-

Miután sikeresen kiértünk a tengerhez leültünk a homokba és ámulattal figyeltük ahogy a nap táncot jár a horizonton.
-Nem gondoltam volna a randink ilyen jól alakul...- nézett rám Denki. -Örülök, hogy itt vagy, vagyis...- vakarta meg zavartan a tarkóját. -Örülök, hogy megismertelek...-
-Denki...- úgy éreztem, mintha a szívem vajjá változott volna-
-Hitoshi... én- ért az arcomhoz amitől mind a ketten zavarba jöttünk.
-Én nagyon... de tényleg nagyon sze-

———————

-PÍP PÍP PÍP- monda az ébresztőm, amire egy hatalmasat csaptam.
-A ROHADT ÉLETBE MÁR!- ordítottam majd a párnába fúrtam a fejem.

Hey hey hey~
Már 2 hónap telt el az utolsó rész óta amit nagyon sajnálok. A karantén egyszerre frissített fel és vette el a kedvem mindentől.
Remélem találkozunk minél hamarabb
Cya~