A Tekergők

3. Remus eltűnik

A vacsora végeztével Dumbledore ismét felállt. Beletelt egy kis időbe, mire mindenki elcsendesedett, és az igazgató elkezdhette mondókáját.
- Most, hogy vacsoránk nyugodtan pihen bendőnkben, úgy gondolom, nyugodtan elmondhatok pár dolgot az idei tanévről. Először is örömmel jelentem, hogy igazgatói posztom már végleges, az egy éves próbaidőszak lejárt.
Gyér taps hallatszott.
- Másodszor: örömmel mutatom be új kollégámat, Ignotus Rashwell-t, aki Phobers professzort váltotta a Sötét varázslatok kivédése tantárgy tanításában.
Egy fiatal, deres hajú, szerény férfi állt fel, és biccentett.
- Harmadszor pedig az ismétlődő szabályokat venném át: a Tiltott Rengetegbe tilos a behatolás; varázspálcát folyosókon és diáktársaitokon használni tilos; este kilenc után a folyosókon lődörögni tilos. Most pedig irány a hálókörlet! Nyomás!
Székek csikorgása és lábak dobogása következett. James, Sirius és Cerys (aki szintén Griffendéles lett) is felálltak, viszont az ajtóhoz érve nem tudták, hova menjenek. Szerencséjükre felharsant egy lány hangja.
- Elsőévesek griffendélesek! Gyertek!
Hosszú, szőke hajú lány gyűjtötte maga köré az elsősöket.
- Gyertek utánam!
A hosszú diáksereg egyre fogyott. A mardekárosok az alagsorba indultak, a hugrabugosok pedig a negyediken szakadtak le. Felértek a nyolcadikra, ahol a hollóhátas csapat a balra húzódó folyosóra fordultak. A griffendélesek jobbra indultak, majd egy szűkebb folyosóra fordulva egy rettenetesen kövér, öreg hölgy portréja elé értek.
A lány az elsősökhöz fordult.
- A jelszó fúriafűz. Ezzel tudtok belépni a Griffendél klubhelyiségébe.
- Így van. - szólalt meg mély orrhangon a Kövér Dáma.
A festmény előrehajolt, s ezzel egyidejűleg a festmény ajtó módjára kinyílt.
Egyenként átmásztak a kis, 2 méteres folyosón, és beléptek a klubhelyiségbe.
Tágas, lakályos szobába léptek. A falakat díszes, piros-arany minták díszítették. A falak mentén többszemélyes asztalok sorakoztak, a nagy, kőből épült kandalló előtt pedig számos puff és karosszék állt. A kandalló két oldalán két csigalépcső vezetett fel.
- A klubhelyiségben fogjátok eltölteni a szabadidőtöket. A négy fiú a bal lépcsőn menjen fel. Az első lépcsőfordulóban a jobb oldali szoba a tietek. A lányoké ugyanígy, de ti a jobb oldalon induljatok. A csomagjaitok már fent vannak. Ha bármi kérdésetek van, hozzám fordulhattok. Demi Gibson vagyok. Jó éjszakát!
A lány kimászott a portrén, az elsősök pedig az utasítások szerint felballagtak a szobájukba. James, Sirius és a beosztásról megismert két fiú elindultak felfelé a bal lépcsőn. Az első lépcsőfordulóban megálltak, majd James benyitott a jobb oldali ajtón.
A szobában ugyanolyan vörös tapéta díszelgett a falakon, mint a klubhelyiségben. A szoba enyhén kör ívet vett fel. A falak mellé sorban négy baldachinos ágyat állítottak, mindegyik előtt egy-egy láda állt. A bejárattól jobbra egy másik ajtó nyílt - valószínűleg a mosdóé. James lehuppant az ágyára, majd a többiekre nézett.
- Szerintem legyen jelszó a szobánkhoz. Így bárki bejöhet.
- Jó, de mi legyen? - kérdezte Peter Pettigrew, a kis patkányarcú fiú.
- Lényegtelen. Válasszatok. - legyintett James.
- Legyen wagga-wagga vérfarkas - vetette fel Sirius.
- Miért pont vérfarkas? - kapta fel a fejét a negyedik fiú.
- Ez jutott eszembe.
- Jól van akkor. - állt fel James - Otthon a szobámban is van jelszó. De azt a lelki világotok érdekében nem mondanám el - vigyorgott, majd a pálcájával az ajtóra mutatott.
- Clauditio Wagga-Wagga vérfarkas!
Az ajtó zárja felől halk kattaná hallatszott. James a többiekhez fordult.
- Belülről nem kell mondani. Kívülről sem számít a hangerő. Asszem, lehet olyat is, hogy a jelszóra csak gondolsz, de nekem sose sikerült olyan.
- Ajjaj - nyöszörögte Peter. - Nekem gondot jelent mindenféle szöveg megjegyzése. De talán ezzel a Wonga vérfarkassal nem lesz gondom.

×

Másnap reggel a két fiú frissen és jókedvűen ébredt. Remus és Peter már elmentek, s mikor leértek a klubhelyiségbe, már az is üres volt.
- Gyanús ez nekem. Mikor kezdődik az első óra? - kérdezte James.
- Asszem kilenckor.
James az órájára nézett.
- Háromnegyed kilenc van.
A két fiú egymásra nézett, majd futni kezdtek. Leszaladtak a nagyterem elé, de ott megálltak.
- Hát... öhm... - kezdte Sirius.
- Milyen órával kezdünk?
- Honnan a viharból tudnám? Nem kaptunk órarendet.
Ekkor a nagyterem ajtajában McGalagony tűnt fel.
- Potter! Black! Tudják, hány óra van?
- Háromnegy... - kezdte James készséggel.
- Költői kérdés volt! - reccsent rá a tanárnő. - Itt az órarendjük. Nyomás a bűbájtanteremhez!
Ezzel McGalagony ugrott egyet, s a következő másodpercben már macska formájában szökdécselt a tanterme felé.
- Ez mi volt? - kérdezte megrökönyödve Sirius.
- Lecseszett minket.
- Nem... Hirtelen macska lett.
- Ja, animágia. Apám mesélt erről, az egyik ismerőse tudja.
Mikor James órája elcsipogta a kilencet, rájöttek, hogy még mindig a nagyterem előtt ácsorognak, és a Macskalagony után néznek. Lélekszakadva futni kezdtek.
17 perc késéssel érkeztek meg a bűbájtanteremhez. Flitwick professzor nem volt mérges, csak vidáman kihúzta a két nevet a listából, és folytatta a beszélést. A két fiú leült az utolsó padba, majd miután elővették a felszerelést, Sirius ismét James felé fordult.
- De ez szerintem tök menő. Szerinted sok idő lehet ezt megtanulni?
- Igen. Elvileg minimum egy év, de még utána is van egy csomó bejegyezni valód a Minisztériumban.
- Kit érdekel? Tanuljuk meg!
James nevetett.
- Tőlem megtanulhatod, de én nem fogok belekezdeni.
Sirius olyan "hatemondoddevalószínűlegtévedsz" nézéssel vállat vont, és elásta az animágia témát.