A Tekergők

13. A tavaszi szünet

Február 13-án, kedden reggel a hatalmas Roxfort-kastély lakói kellemesen, többé-kevésbé kipihenten ébredtek. Senki sem sejtette, hogy mi történt az éjjel az ötödik emeleti folyosón, melyen mellesleg hajnalra egy árva holttest sem feküdt. James és Sirius, miután ijedten észlelték, hogy a hollóhátas Harry Neeson nincs magánál, nem tudták, mit csináljanak. Végül Sirius átváltozott kutyává, és elfutott Dumbledore irodája felé. James vonakodva bár, de ott maradt Harry mellett.
James felültette egy padra az alélt Harryt, az ernyedt test rádőlt a pad előtt álló asztalra, mint valami groteszk bábu.
Alig telt el néhány perc, mikor Sirius - ezúttal emberformában - és Dumbledore futva megérkeztek mellé.

- Igazgató úr... - kezdte James riadtan, de Dumbledore nem várta meg, mit akar mondani. Egy pillantást vetett Harry testére, majd tekintete a zöld koponya hologramra esett.

- Nem tudjuk, mi ez, felette lebegett, mikor ideértünk. - mondta gyorsan James.

- Kövessetek, kérlek titeket. - mondta csendesen az öreg.

Dumbledore a karjába vette Harry testét, és sietve elindult a folyosón. A zöld hologram kitartóan követte a párost, mintha csak a hollóhátas fiú lábára lett volna kötve egy láthatatlan madzaggal. James és Sirius gyorsan követték az igazgatót az irodája felé.

Pár perccel később, miután a kőszörny egy harsány "Csokibéka" után félreugrott, és a forgólépcsőn is feltekeregtek, végre megérkezték az ajtó elé. Dumbledore kitárta az ajtót.
A szobában McGalagony, Flitwick és Lumpsluck professzor állt, de mintha egy láthatatlan vonalon lett volna a cipőorruk.
Siriusnak felmerült az agyában a kérdés, hogy mikor hívta őket Dumbledore, de aztán vállat vont azzal, hogy Dumbledorenak sok titka van.
Amint a három házvezető tanár meglátta az igazgatót a gyerekkel a karjában, felé léptek.

- Jól van, Dumbledore?
- Nem lesz baja?
- Él még egyáltalán, Dumbledore?

Dumbledore letette a karosszékbe a fiút. Nem válaszolt rögtön a kérdésekre, de az utolsó hallatán felkapta a fejét.

- Nincs szívverése.

A szobában lévő hat ember arca egyszerre ment át vörösből fehérbe.
Sokáig senki sem szólalt meg, aztán Lumpsluck törte meg a csendet.

- Dumbledore... Ez a koponya... Csak nem...

- De igen. Attól tartok. - felelte apró sóhajjal az igazgató.

James és Sirius nem teljesen értették, miről beszél a két oktató, de jobbnak tartották, ha csöndben maradnak.

- Istenem, Tom... - suttogta a Mardekár házvezetője. - De egyáltalán hogy jutott be az iskolába?

- Elnézést, Dumbledore, de miről van szó? - kérdezte élesen McGalagony.

- Jöjjenek. - mondta Dumbledore, majd megkerülte az asztalát, és leült egy halom kiterített újságrészlet elé.

A tanárok körülállták az igazgatót, de a két fiú hezitálva álltak az ajtóban. Dumbledore felpillantott szemüvege felett, majd odaintett Siriuséknak.

- Ti is gyertek.

McGalagony arcán látszott, hogy lenne egy két ellenszava a két fiú beavatása mellett, de nem szólt.

James és Sirius odatipegtek.
Az asztalon három újságcikk volt kiterítve, méghozzá ismerős részletek.
James és Sirius felismerte bennük a Tom Denemről szóló cikkeket.
Mindhárom szöveg alatt pár kép terült el az adott gyilkosság tetthelyéről.

James érdekes hangot hallatott, majd rámutatott a furcsa, ezúttal fekete-fehér nyomtatásban álló koponya alakú hologramra az egyik képen lévő ház felett.
Sirius kis keresgélés után a másik két képen is megtalálta az ijesztő óment.