A Tekergők

4. Halloween

A szeptember épp olyan hamar eltelt, mint az első hét. James és Sirius egyre jobban érezték magukat az iskolában. A második héten megismerték Lumpsluck professzort, aki egy kövér, szőke, alacsony tanár volt.
- Ahhoz képest, hogy Mardekáros, egész normális fej - jegyezte meg James az első bájitaltan órájuk után.
Szerdánként este 11-kor felbaktattak a csillagvizsgáló toronyba Asztronómiát tanulni. Sinistra professzor, egy fiatal, de szigorú tanárnő tartotta az órákat, aki már a legapróbb neszre is rászólt.
Az átváltoztatástan McGalagonnyal sem volt leányálom. Első órájukon négy oldalt írtak, utána pedig pihenésképp még kettőt.
- Átváltozásni természetesen felesleges, tényleg nem arra van az óra! - méltatlankodott Sirius - De tényleg. Miért kell jegyzetelni, ha egyszer átváltoztatunk?
Az október enyhébb és hűvösebb időt hozott a Roxfort tájára. Sárgulni és hullani kezdtek a levelek, a Tiltott Rengeteg fái pedig jobbra-balra hajladoztak. Az őszi szünet, ami egy röpke hét volt, hamar eltelt. James és Sirius egész nap lógatták a lábukat és a közelgő kviddicsbajnokságról beszélgettek, Ceryssel ellentétben, aki inkább számmisztikára tanult.
- Ti is tanulhatnátok, mindjárt suli! - szólt fel a könyvéből Cerys.
- Tanulhatnánk, de hála az őszi szünet feltalálójának, felesleges! - vigyorgott James.
Cerys megingatta a fejét, de nem szólt többet.
- Figyelj, Cer, az egy dolog, hogy nem lesz jó bűbájtan dogám, de a helyzet, hogy nem is annyira izgat!
Cerys tüntetően ciccegett, de ismét hallgatott.
Az őszi szünet hangulatát fokozta, mikor egyik este plakát került ki a hirdetőfalra.
- Október 31-én délután a felsőbbéveseknek Roxmortsi kirándulás, utána pedig Halloween alkalmi vacsora tartatik. A vacsora után a harmadéveseknek és felettieknek páros jelmezesbál rendeztetik. - olvasta James. - Az elsősök meg a másodikosok meg szopjanak, mi?
- Majd harmadikban felkérsz valakit. - mondta inkább magának Sirius, és akaratlanul is Cerysre gondolt.

×

Október 31-én délután James, Sirius és Cerys egy kinti padon ülve nézték végig, ahogy a felsőbbévesek elindulnak Roxmortsba.
- Elvileg nagyon szép. - mondta Cerys. - Ilyen régi stílusú házak vannak, tele üzletekkel.
- Biztos ilyen penna- meg könyvesboltok - mondta unottan Sirius.
- Van ivó meg édességbolt is.
- Na, így kell minket felcsigázni - kiáltott James. - Kár, hogy még két év, mire mi is elmehetünk.
- Majd kitalálunk valamit. Biztos le lehet jutni valahogy máshogy. - mondta Sirius.
A délután hátralévő részét a klubhelyiségben töltötték. Kölcsönkérték az egyik fiú sakkkészletét, és játszottak pár menetet. Jamesről hamar kiderült, hogy nem tud varázslósakkozni. Sirius és Cerys felváltva ütögették ki egymás bábuit, de végül a lány nyert, egy királlyal, két gyaloggal és egy futóval. A meccs után végignézték, ahogy a kiütött bábuk összerakják magukat, és belemásznak a dobozba.
Haromnegyed nyolckor a három barát kimászott a portrén, és elindultak a nagyteremhez. Az nagy változásokon ment keresztül - a falakra és a plafonról lelógó zsinórokra nagy, mécsessel ellátott tökök voltak felerősítve. A falak most fekete és narancssárga színekben díszelegtek.
- Nem is értem, miért csinálnak ekkora felhajtást a Halloweennek - tűnődött James - Én kábé ötéves koromban tudtam meg, hogy létezik. Utána sem izgatott nagyon.
- Ahh, én imádom - mondta Cer. - Tök hangulatos, meg itt, a Roxfortba még bál is van rendezve.
Leültek a Griffendél asztalához, és vártak.
Mikor a felsőbbévesek is beözönlöttek a nagyterem ajtaján, Dumbledore professzor felállt.
- Jelmezbálos jóestét kívánok mindenkinek. - Dumbledore látványosan gondolkodni kezdett, majd intett a pálcájával - Jó étvágyat!
Az asztalokon is halloweeni tökök sorakoztak.
- Most egyek tököt? - panaszkodott James.
- Nem kell. - vigyorgott Sirius, és kinyitott egy tököt. Benne csirkecombok, és más különféle húsok halmaza fogadta a fiúkat.
- De most az összes hús tökös lesz? - fintorgott James.
- Ne legyél már ennyire kertvárosi! - szólt rá Sirius, és kivett egy combot. - Látod. Nem tökös.
Miután James is rászánta magát, hogy csirkét vegyen a tökből, szépen telt az este. Az asztal váltott egyet, és már tányérszámra sorakoztak a sütemények, a pudingok és a töklevek.
A desszert után újra cserélődött az asztal. Most pukkantós bonbonok kerültek elő százával. James és Sirius rengeteg hasznos dolgot nyertek; Siriusnak legjobban a kipukkanthatatlan léggömb és az ízét sosem elvesztő rágógumi tetszett.
A vacsora hosszabb volt, mint egy átlagos. Mindenki jókedvű volt, és mindenki beszélgetett valakivel.
Fél tíz tájban Dumbledore felemelkedett.
- Most pedig, az első- és másodévesek menjenek a hálókörletükbe, a felsőbbévesek pedig negyed óra múlva jöhetnek a kezdődő bálra!
James, Sirius és Cerys felballagtak a klubhelyiségbe, és lezuttyantak egy kanapéra. Vegyes érzésekkel nézték, ahogy a lányok egy csoportba verődve mutogatták egymásnak a ruháikat, majd egy-egy fiú kivált a csoportjukból, odament a lányokhoz, majd kézen fogva kikísérte a festményen.
- Ahh, dugig ettem magam - sóhajtott Sirius, miután az utolsó párocska is kiment a szobából. Rajtuk kívül még pár másodikos volt az asztaloknál, de a többiek már elmentek aludni.
- Én is. - mondta James - Elég fura, hogy ünnepekkor az ember automatikusan többet eszik, mint egy átlagos kajálásnál.
- Mert több a kaja.
- Fiúk, ti mikor akartok lefeküdni? - kérdezte Cerys.
- Ohhohó, hát miért feküdnénk le? Ha a felsőbbévesek bulizhatnak, mi már hadd maradjunk fent.
- Akkor mit akartok csinálni?
- Menjünk le, és nézzük meg a bált. - mondta határozottan Sirius.
Cerys beletörődött, hogy a fiúk irányítanak. Kimásztak a portrén, és leszaladtak a lépcsőkön. Egy kis kitérőt is tettek, mert az egyik forgó lépcső másik folyosóra mozgatta őket, mint amelyikre kellett volna.
Mikor leértek a nagyterem elé, meghallottak egy ritmusos, pörgős zenét. A nagyterem ajtaja zárva volt, nem láthattak be.
- KISDIÁKOCSKÁK A FOLYOSÓN FLANGÁLNAK - ordította egy hang mögöttük.
A három barát egyszerre pördült meg. A plafon alatt egy-két méterrel egy bohócsipkás, kövér, csíkos nadrágos szellem lebegett. Kaján vigyorral nézte a gyerekeket, akik viszont kérdő tekintettel néztek egymásra.
- Te ki a gyász vagy? - mondta ki Sirius, amire mindhárman gondoltak.
- Hóborc. Most tértem vissza a nyaralásomból... Sajnos két hónapot kellett nélkülem tölteni a gyerekeknek... De most odaadom nekik, amit két hónapig mulasztottam.
Azzal valahonnan előhúzott egy kancsó vizet, és lecsurgatta a padlóra.
A két fiú és Cerys gyorsan felszaladtak egy lépcsőre, és onnan nézték, ahogy a szellem elárasztja a folyosót, egy hosszat kacag, majd elsuhan.
- Ez egy idióta - mondta Sirius.
- Az. - hagyta meg Cer. Elővette a pálcáját, és a vizes padlóra mutatott vele. - Tergeo!
A víz egy része felszívódott, mintha egy láthatatlan porszívó végzett volna vele. A lány megismételte párszor a műveletet, amíg az összes víz fel nem szívódott.
- Profi vagy, Cer. - mondta elismerően Sirius. - Te honnan tanulod ezeket? Bűbájtanon kábé még semmit se vettünk.
- Ha unatkozom, varázslatokat tanulok. Vagyis hasznos dolgot csinálok. - mondta a lány, kiemelve a hasznos szót.
Elindultak felfelé a lépcsőn. Közben hallották, hogy a nagyteremben a zenekar egy lassúbb számra váltott, valószínűleg, hogy a párocskák is kiélvezzék egymás ölelését.
- Ez is unalmas. - mondta James, miközben a másodikra értek.
- Ha... - kezdte Sirius, de torkára forrt a szó. Hamarosan Cerys és James is észrevette, miért: a folyosó másik feléről Perselus és Lily közeledett feléjük.
- Na hát, Pipogyi! - kiáltotta már jó messziről James. - Mit keresel a másodikon? Csak nem beszöksz Evans-szel a bálba?
- Maradj csöndben - szólt rá Lily.
- Jé, Evans, hogyhogy már hozzánk mersz szólni? - kajánkodott Sirius.
- Hagyd békén - szólt fenyegetően Piton.
- Különben mi lesz, Pipogyusz? Nem illik hozzád a fenyegetőzés - nevetett James.
- Fiúk, mire jó ez? - szólt közbe Cer.
- Te maradj ki ebből. - mondta Sirius.
- Jobb is lesz. Black biztos bőgne, ha valami bajod esne - mondta Perselus.
A három fiú egyszerre rántott pálcát. Piton volt a gyorsabb, ám a túlerővel szembeni is - lefegyverezte Jamest, de Sirius ártását telibe kapta. Pár méterrel hátrébb repült, a talárja lerepült róla.
- Fogd be, ha jót akarsz! - kiabálta Sirius.
Piton feltápászkodott. Ismét felemelte pálcáját, de most James volt előnyben.
- Capitulatus!
Piton pálcája is hátrébbrepült.
- Menjünk. - mondta Cerys.
A fiúk most már hallgattak rá. Elindultak a folyosón, James pedig ráadásként kirúgta Piton keze alól a pálcát, aki éppen nyúlt érte.
Már a harmadikon jártak, mikor Sirius és James tombolni kezdett.
- Mit képzelnek magukról?? - dühöngött Sirius.
- Lily nem csinált semmit! - kelt a védelmére Cerys.
- Te jóban vagy vele?! - méltatlankodott James.
- Igen! Nagyon kedves lány, csak meg kéne ismerned!
- Hát én utálom - morgott James. - Ő lenne az utolsó, akit elhívnék a bálba.
Ez után a mondat után James a legkevésbé sem gondolta volna, hogy pont Lily lesz az első, akit két év múlva felkér párjának a bálba.