5. Kviddics

1.2K 60 11
                                    

A november beköszöntésével a roxforti táj egyre hidegebb és hangulatosabb lett. A nappalok rövidebbek lettek, s a diákok már hozzászoktak, hogy sötétben mennek vacsorázni.
James és Sirius napjai sem teltek unalmasan. Csütörtökönként repüléstan órákat vezettek be, ami nem volt kötelező ugyan, de a két fiú rögtön rábólintott. Csodálatos dolognak érezték a seprűn lovaglást, s csalódottan fogadták a tényt, hogy elsősöket nem fogadnak be a ház csapatába.
A napok során jobban összeismerkedtek Remus Lupinnal. A fiúról kiderült, hogy nagyon kedves és nagy elme. Elmesélte, hogy gyakran betegeskedik, valószínűleg a család örökletes nyavalyája jött ki rajta. Most már kis csapatuk négy főre tágult, bár Cer nem minden témában volt jártas.
Azt is észrevették, hogy a kis Peter Pettigrew is körülöttük sündörög, de Sirius kifejézésével élve "nincs szükség a kevésbé népszerű emberekre"
- Én sem vagyok népszerű - mondta Remus.
- És én sem - toldotta meg Cer.
- Te?? - nevetett James. - Cerys Perkins? Ugyan már, láttál már olyan elsőst, aki nem vörösödött el, miközben elmentél mellette?
- Mondanám, hogy én sem vagyok nagy szám - tűnődött Sirius. - De nem mondhatom, mert az vagyok.
- Az biztos. - somolygott Remus. - Kínosnak érzem, mikor mindenki lepacsizik veled a folyosón, engem kábé le se csinálnak.
- Az nem számít. - mondta Sirius. - Valaki rosszul ítéli meg, hogy ki a menő.
- Úgy érzed, nem érdemelnél ekkora népszerűséget? - kérdezte eltúlzott riporteri hangon Cerys.
- Ezt nem mondtam.
Mindnyájan felnevettek.
- Holnap ugye lemegyünk a meccsre? - nézett fel James
- Még szép!! - kiáltotta Sirius. - Ki nem hagynám a nyitómeccset.
- A Hugrabug ellen esélyünk sincs. - mondta Cer. - Az a Bumfolt elvileg jó játékos.
- De csak ő - vigyorgott Sirius. - Nálunk több közepes játékos van, ráadásul Frank is bekerült a csapatba. Verhetetlen.
Még sokáig beszélgettek a kviddicsről, latolgatták, vajon milyen eredmények születnek, majd elmentek lefeküdni.

~

Másnap szombat lévén kelhettek később. Már fél kilenc is elmúlt, mikor kikecmeregtek az ágyakból, és lebattyogtak reggelizni.
A nagyteremben a Griffendéles asztalnál egy nagy üres folt tátongott - a kviddicscsapat már valószínűleg a pályán melegített. Megreggeliztek, és élvezték, hogy semmit sem kell kapkodva csinálniuk.
Fél tíz körül felmentek a kabátjukért, és együtt elindultak a pálya felé.
Nem kellett sokat sétálniuk, a kviddicspálya a dombon túl feküdt. James és Sirius ámulva nézegették az oszlop alakú nézőtereket és a karikákat. A repülésórákon csak a kastély nagyudvarán gyakoroltak.
Felmentek a lépcsőn az egyik Griffendéles toronyba. Az már félig tele volt. Alighogy helyet foglaltak, a pályát már bezengte egy hang.
- Üdvözlök mindenkit az év nyitómérkőzésén! Ma a Griffendél csapata küzd meg a Hugrabug brigádjával! Tudjuk, hogy nehéz dolguk lesz egymással, ugyanis Ludo Bumfolt új csapatot állított össze, ami, idézem, sokkal erősebb és kitartóbb, mint a tavalyi.
Egy ötödéves hollóhátas fiú, Coulson Burke állt a tanári emelvényen, McGalagony professzor mellett. Miközben felsorolta a csapattagok neveit, a két brigád egymás után szálltak fel neveik hallatán.
Minden csapatnak egy adag taps és füttyögés jutott, s miután lecsillapodtak a kedélyek, a kviddicsedző, egy hosszú hajú, kontyos nő, Madam Hooch a pálya közepén kiengedte a labdákat. A két gurkó rögtön elszabadultak, majd miután a kvaffot is feldobták, Hooch megfogta a cikeszt, és elengedte. A két fogó, Mason Firth és a hugrabugos Mary MacDonald rögtön körözni kezdtek a pálya fölött, keresve a kis aranylabdácskát.
A meccs gyorsan és ütemre zajlott. Az első tíz percben a Hugrabug már vezetett 30-10re, majd a következő húszban dobtak még négyet. Fél óra elteltével a meccs állása 70-20 volt. A kis cikesz azóta nem került elő, hogy elengedték; egy alkalommal Mason suhanórepülésre váltott, de kiderült, hogy amit üldözött, valószínűleg egy bogár volt.
James, Sirius, Remus és Cerys csalódottan nézték a meccset. Bumfolt csapata tényleg erősebbnek bizonyult. A csapata már 90-30ra vezetett, és még így is bravúros védéseket mutatott be Frank Longbottom, aki nélkül már háromszor ennyi lett volna az eredményük.
Mikor a nagy harang elkongatta a fél tizenkettőt, Mary MacDonald elkapta a cikeszt, és ezzel befejezte a meccset. Az állás végül 290-60 lett. A mardekáros tábor üvöltve hujjongott és tapsolták a Hugrabugot. A négy barát mérgesen nézte, ahogy Perselus Piton fehér arcára kaján vigyor futott fel, s mikor elkapta a barátok pillantását, egy ujját feltartva küldte üdvözletét.

×

Aznap este az egész klubhelyiségben csend honolt. Mindenki a meccs hatása alatt állt, s bár sokan voltak, akik nem voltak lent a meccsen, mindenkire átragadt a gyászos hangulat.
James, Sirius, Remus és Cerys a fiúk szobájában beszélgettek.
- Én úgy hallottam, hogy jó csapatunk van. - mondta csalódottan James.
- Jövőre beszállunk. Muszáj beszállnunk, hogy jobb legyen a csapat. - mondta határozottan Sirius.
Hallgattak.
- Szurkolni fogunk nektek - simogatta meg Sirius kezét a lány. A fiú elpirult, és gyorsan elrántotta a kezét. Mindketten elvörösödtek, s gyorsan megnézték látta-e valaki a közjátékot.
- Te Cer... - mondta James. - Lily mit mondott neked a meccs közben?
- Mi? - értetlenkedett a lány.
James felült az ágyán.
- Suttogott valamit a füledbe, aztán mikor odanéztem, hirtelen mindketten elfordultatok.
- Ja ö... Semmit. A meccsről mondta.
- De mit?
- Nem tök mindegy?
- Srácok, hagyjátok már abba! - mondta Remus.
Remus a mai napokban ismét üde és vidám volt. A többiek nem tudták mire vélni a folytonos váltakozást, de mikor rákérdeztek, Remus valamiféle családi betegségről mormogott. Nem nagyon hittek neki, de békén hagyták, mert mikor beteg volt, olyan volt, mint egy gyufa: vékonynak és törékenynek hatott.
Mindenki hallgatott. Így telt az idő: Remus, James, és a kis Peter, aki időközben bejött lefeküdni, a saját ágyukon. Cerys már nem ment vissza; Sirius ágya végében aludt el, összegömbölyödve - kinyújtott keze nem messze feküdt Siriusétól.

×

Sziasztok!
Tudom, ez a rész egy kicsit rövidre sikerült, és későn is hoztam, de mostanában kevesebb időm van írni, de megpróbálom hozni a részeket!❤️

A Tekergők Donde viven las historias. Descúbrelo ahora