☆ wolfstar | 𝘀𝘁𝗿𝗮𝘄𝗯𝗲𝗿𝗿𝘆 𝘀𝗲𝗮𝘀𝗼𝗻 || 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕦𝕕𝕖𝕣𝕤 𝕖𝕣𝕒

chapter vi - 'revealed' (1)

🍓 (sziasztok, sziasztok, na, ez a hiatus kicsit hosszabbra sikeredett, mint terveztem, de végre eljutottam a hatodik fejezetig és végül is ez a lényeg! :D 

egyébként hivatalosan ezt szántam az utolsó fejezetnek, és elég hosszúra sikeredett, úgyhogy gondoltam, félbevágom, hogy azért mégse legyen olyan nagy falat. 

plusz még hozzá akartam tenni, hogy kiírok majd pár extra infót a második rész után, mert vannak terveim!

>> ó, és az előző fejezetet úgy zártam, hogy McGalagony elküldött mindenkit büntetőmunkára. na, azt a részt sose terveztem megírni, szóval ne lepődjetek meg a váltáson, remélem, senkinek nem lesz hiányérzete, ha nem olvashatja, miként takarítanak órákig a fiúk :)

- hana)

🍓🍓🍓

Amióta James és Peter megtudták, hogy barátaik együtt vannak, Remuséknak nem maradt esélyük anélkül felszívódni, hogy Jamesék levonták volna saját következtetéseiket. A fiúk azóta mindig tisztában voltak vele, hova tűnnek órák után vagy vacsora előtt – és Siriusék nem lelkesedtek az ötletért, hogy barátaik pontosan tudják, mikor randiznak kettesben és mikor csókolóznak.

Épp ezért új tervvel álltak elő – amikor csak tudtak, esténként megvárták, míg a többiek elalszanak, majd vagy a klubhelyiségben, vagy a kihalt folyosókon turbékoltak. Nem maradtak sokáig, hogy csak egy-két óra plusz alvástól fosszák meg magukat – ám egy kis egyedüllétre ez az idő épp elég volt. Olykor még James köpenyét is elcsenték, hogy leosonhassanak vele egy pótvacsoráért a konyhára vagy kiülhessenek a kastélykertbe. Olykor viszont csak lesétáltak egy sötéten árválkodó tanterembe, és kölcsönvettek néhány gyertyát, hogy kivilágíthassanak velük.

Aznap éjjel is ez történt – a hozzájuk legközelebb eső termet választották. Becsukták maguk mögött az ajtót, meggyújtottak néhány gyertyát, s felültek egy pad tetejére, amit mellesleg McGalagony már az első roxfortos napjukon megtiltott nekik.

- Tudod, Roxmortsban vannak azok a hülye kis drazsék, amikből hogyha sokat eszel, egy idő után nem tudsz velük leállni és újra és újra és újra venned kell még, mert tövig lerágod a körmeidet, ha nem ehetsz belőlük megint – hadarta Sirius, miközben Remus hajába csúsztatta ujjait. – és ha nem vigyázol, a Szent Mungóban kötsz ki.

Remus értetlenül hunyorgott. – Persze, tudom.

- Nekem az ajkaid azok a hülye kis drazsék és én egy nagy, éhes, buta elsőéves vagyok, aki először jár Roxmortsban. – Sirius olyan könyörgő tekintettel bámult a fiú szemeibe, amilyennel egy kutya kuncsorog ételért. – És mindjárt lerágom a karomat.

Remus szinte szóhoz sem jutott, csak hitetlenül elnevette magát a vallomás hallatán – de hagyta, hogy Sirius egy kicsit hátradöntse és megcsókolja őt.

- Annyira édes vagy – állította meg nemsokára.

- Tudom – mosolygott Sirius, és közben le se vette a szemét Remus ajkairól. Amint ezt kimondta, már hajolt is vissza egy újabb csókért.

- Hé, hé, hé, várj egy kicsit – állította meg újra Remus. – Beszélni szerettem volna veled.

Sirius fájdalmasan sóhajtott.

- Beszélni? – kérdezte, mintha nem hinné el, hogy barátja tényleg beszélgetéssel akarja tölteni a kimenőjüket. – Miről?

- A nyári szünetről.

- Miért, mi van vele?

- Szóval, arra gondoltam, hogy ugye... szeretnél velem találkozni a nyáron?