James másnapi számmisztikája a második emeleten telt, ahonnan megszokott gyorsasággal loholt lefelé ebédre váró barátaihoz. Az udvart szegélyező folyosón átvágva azonban fékeznie kellett, mert az egyik padon meglátta Lily Evanst. Sírni. A lány a barátnői vigasztaló gyűrűjében ülve tördelte a kezét, s bár épp csak néhány könnycseppet ejtett, Jamesnek ez elég indok volt arra, hogy átugorjon a korláton és odasiessen hozzá.
- Mi történt? – tudakolta idegesen, előre sejtve, hogy Lily bánatának talán köze lehet valakihez.
A lány helyett egy hollóhátas barátnője válaszolt.
- Piton. Az imént egy doboznyi nyálkás kígyót adott neki ajándékba – mondta Lilyre pillantva.
- Utálom a kígyókat – szipogta a lány. Hangjából inkább a duzzogás volt kiolvasható, mintsem a szomorúság.
James pedig, tovább játszva a hősszerelmest, felcsattant. – Hát én esküszöm az égre, hogy..!
- Kérlek, ne – szakította félbe a talárjába csimpaszkodva Lily. – Félreértés volt.
- Adok én neki félreértést – fortyogott James. – Ilyenekkel jön neked, igaz? Hogy csak véletlen volt? Pedig ő is egy nyálkás kis kígyó és ó, sajnálom, hogy nekem kell ezt közölnöm veled, de hétszentség, hogy direkt csinálta.
- James! – kiáltott még utána Lily, ám ezzel már elkésett. James elszántan masírozott a kert másik végében táborozó Piton felé. Nyomában egy aggódó lánysereg, s - bár erről nem tudott, - a tekergők csapata, amint éppen ők is kiléptek az udvarra. Természetesen kitörő örömmel nyugtázták, hogy barátjuk épp egy újabb bonyodalomba készül keverni magát – így hát ők is a nyomába eredtek.
Az indulatos Jamest azonban nem egyszerű utolérni. Míg barátai fenyegetően kiáltozták háta mögül a nevét, ő nemes egyszerűséggel megragadta Perselus inggallérját, és egy határozott lökéssel a falhoz taszította a fiút.
- Szóval – sziszegte James. – Ha legközelebb annyira cseszekedni akarsz valakivel, melegen ajánlom, hogy Lily legyen az utolsó gondolatod. Mert ha nem tudnád, - Itt ismét a falhoz kellett löknie őt, mert Piton megpróbált kiszabadulni a szorításból. - én mindig itt leszek, hogy eltörjem az orrodat.
- Megmondtam Lilynek és megmondom neked is: ez nem az én művem volt – préselte ki magából a szavakat Perselus. – abban a dobozban levendulás habcsókok voltak Roxmortsból, de valamelyik mardekáros idióta elvarázsolta, mielőtt odaadtam. – Azzal lelökte magáról James szorító kezeit. Talán azt hitte, hogy ezzel a kijelentéssel megnyugtatta Jamest, de a gondolat, hogy Piton valójában udvarolni akart a lánynak, még jobban feldühítette a fiút.
Mielőtt még a griffendéles újból nekironthatott volna Perselusnak, hátulról három barátja elkapta a karjait, s nem engedték, hogy kitépje magát a kezeik közül.
- Teljesen megőrültél? – rivallt rá Sirius.
- Nem egyértelmű? – vetette oda Piton, aztán, mikor ráeszmélt, hogy James már nem árthat neki, kárörvendően hozzátette: - Na, kiszellőzött a fejed? Így jobb?
Pechére azonban James sikeresen kirántotta magát barátai szorításából, s azzal a lendülettel arcon vágta a fiút.
- Igen, így már sokkal jobb – kiáltotta James fájó kezét rázva, ám a talárját orrához szorító Pitont elnézve rögtön rádöbbent, hogy talán túlzásba esett.
Lily (bár ezúttal nem szívesen,) Perselus segítségére sietett, ám a fiú most mit sem törődött vele. Túlságosan lefoglalta, hogy gyilkos tekintettel bámuljon James szemeibe.
YOU ARE READING
☆ wolfstar | 𝘀𝘁𝗿𝗮𝘄𝗯𝗲𝗿𝗿𝘆 𝘀𝗲𝗮𝘀𝗼𝗻 || 𝕞𝕒𝕣𝕒𝕦𝕕𝕖𝕣𝕤 𝕖𝕣𝕒
FanfictionA tekergők térképe elkészült, és James Potter úgy érzi, a Roxfortnak nem maradtak előtte titkai - az iskolai élet egy nyitott könyv lett számára. Kivéve, ha két jó barátja biztosítja őt ennek az ellenkezőjéről. Hogyan máshogy volna a legjobb kiélvez...
