narancs és fekete

🎃🎃🎃

Be kellett volna vallania, hogy eltévedt. Ehelyett reménykedett. Próbált a keskeny sikátorok közt eljutni... kitudja merre. De hé, ő sosem hisz a reményben. Átkozottul pesszimista. Mint mindenki más a világon. Nehéz a jóban hinni, ha tudod, hogy csalódni fogsz. Ennek ellenére Weöres Linda, bevállalva azt, hogy akármennyire koszos is lesz a ruhája (pedig ez nála nagy szó, főleg ha a kedvenc bandás pólóját viseli), a legrövidebb úton fogja átszuszakolni magát. Lehet, hogy nem volt értelme. Lehet, hogy sosem fog így visszakerülni a barátaihoz, de annyi bort ivott egyedül, hogy a gondolkodását behomályosította a töméntelen mennyiségű alkohol. Azért tette, hogy ne fájjon neki a szomorúság. Erre még jobban szenvedni kezdett.

A vaníliaillatú remény hamar elillant, amikor egy kést szorongató elmebeteggel került egy vékony utcácskába.

🎃🎃🎃

- Fogadjuk, hogy azért csinálta, hogy most minden körülötte forogjon. Meg is kapta, tessék, de ki tudja, hogy él-e még - tanakodott Balázs, miközben minden sikátorba benézett, és dühösen ökölbe szorította sebes kezeit, amint meglátta, hogy mindegyik üres.

- Felhívjam még egyszer? - ajánlotta fel Bianka, de tudta, hogy ez a kezdeményezése is a kudarc tengerébe fog fulladni, amint benne szerepel a telefonálás.

- Úgyis visszajön, nem? Biztos... csak sétálni ment. Ha akar, visszajön. - Ede szemlátomást már unta az egész történetet, lábait, mint a vaj csapta az aszfalthoz, percek kérdése volt, hogy mikor fog elborulni a nagy lazaságban.

Egy tízemeletes házhoz nőtt csőből egy tócsányi olaj csúszott ki, melyből lábnyomokat pecsételtek.

- Igen, nehéz bevallani, de Linda olajra lépett. Most már indulhatunk vissza? - Gaál Ede hírhedt volt a rendkívüli türelmetlenségéről. Most viszont akarata ellenére húzta ki magukat a csávából... vagyis inkább Lindát.

- Hát ez az! Olajra... - csapott a homlokára Anett, és szaladni kezdett a nyomok után. - Ti nem jöttök? Közel járunk.

- Ebbe meg mi ütött? - Egy​ egész percébe került ráébredni a tudatra, hogy elvezette őket a csavargóhoz a lobbanékony természetével. A többiek nyomába sietett.

Bár a lány talpának olajos alakja nem volt sokáig a segítségükre, valahogy ösztönből cselekedtek. Egy utcasarknyira voltak már csak Lindától, de hallották a heves zihálását és ordításba fulladó sírását.

Egy pillanatba fagyott az élet. A felettük lévő ablakok sárga díszeinek lángja megdermedt, a város távoli fénye csak egy arany folt maradt. Elérkeztek a céljukhoz, aztán...

Erőtlen, elhaló sikoly. A mellékutcából fekete ruhás férfi rohant ki véres bicskával a fiatalok mellett, akik felváltva a helyét Linda közelébe érkeztek.

- Istenem... - csuklott Anett a sírás hatására. - Hamarabb észre kellett volna vennünk, hogy eltűntél... iszonyatos bűntudatom van.

🎃🎃🎃

Komoly megrázkódtatás volt ez mindenkinek. Linda mégsem jutott el, ahová egy éve vágyik. Nem faragott sütőtököt, nem nézett egy halloweeni filmet sem. Ehelyett halállal kellett szembesülnie. Ki érdemel ilyet?

A nap többi része csendesen telt. Elmaradtak a hangos nevetések, helyette a gyász nehezedett rájuk. Keserű könnycseppeket vacsoráztak ez egy alkalommal. Azóta Anett sem reménykedik. Amikor meg is tette, fájdalom rúgta arcon.

Valaki kopogott. A lánynak nem volt kedve előszednie a halloweenre szánt édességeket, komor, leszegett arccal nyitott ajtót. Egy lágy, mégis erőteljes női hang bukott be a lakásba.

- Boldog Halloweent! Tudom, hogy borzalmas vagyok. Szeretlek titeket. És bocsánat a macskád miatt.

Élete legszebb halloweenje volt.

🎃🎃🎃

Nem tudom, ti hogy szoktátok ünnepelni, de én most ezzel a novellával szeretnék boldog halloweent kívánni. Remélem tetszett, és bár kilenc és fél órával megcsúsztam, tudtátok élvezni :)

Legyen szép napotok!

holdszivárvány
2

o19. 1o. 31. – 11. o1.