Pupilláid

3

24 óránk van meg tanulni a dalt. És már 12 óra eltelt a próbából. Fanninak és Ádámnak nagyon jó hangja van, Ábelt bármennyire nem szeretem azt mindig is tudtam, hogy szuper hangja van, így ők hárman ezer százalék, hogy tovább jutnak a mentorházba. Szerencsére nagyon jól tudtunk együtt dolgozni így elég hamar készen lettünk. Ábellel a próba alatt nem nagyon foglalkoztunk egymással mert a cél az, hogy jól elénekeljük a dalt és minden rendbe menjen, ha feszültek vagyunk akkor azt a zsűri megérzi és biztos ki esünk. Mivel már hat órakor tökéletesen tudtunk mindent csak egymással szemben ültünk és néztük ahogy a többi csapat szenved a dallal vagy nem szerették a dalt, vagy nem jöttek ki a csapat tagok, de olyanok is voltak akik ügyesen tudták és csinálták.
- Mi lenne, ha elmennénk mekibe? Itt van két saroknyira. - kérdezte Ádám.
- Tőlem mehetünk. - válaszolta Ábel.
Ádám Fannira majd rám nézett kérdően.
- Tőlem mehetünk, de utána még gyakorolunk egy kicsit.
- Rendben. - Mondta Ádám.
A mekit elvitelre kértük amit utólag végig gondolva, rossz ötlet volt mert mindenki irigykedve és mérgesen nézett minket, hogy még valaki meg sem tanulta a dalt mi meg mindent tudva esszük a fincsi vacsit.
A krumplit majszoltam magamba amikor megcsörrent a telefonom. Nagy nehezen feltápászkodtam majd arrébb sétáltam, hogy nyugodtan tudjak beszélni Petivel.

Hívás: Puskás Peti —> Barbi
Peti: Szia Csajszi!
Barbi: Szia, mizus?
Peti: Figyu, most beszéltem Tomival és sajnálom, hogy egy csapatba kerültél azzal a gyökérrel.
Barbi: Nincs semmi baj. Holnap elénekeljük a dalt és örök életre elfelejtjük egymást.
Peti: Jól van. És hogy haladtok a dallal?
Barbi: Már készen vagyunk. Most kajálni voltunk a közeli mekibe aztán mégy kétszer elénekeljük a dalt aztán megyünk aludni.
Peti: Ügyesek legyetek, eléggé jó csapatba vagy úgyhogy nem csodálom, hogy hamar kész letettek.
Barbi: Ügyesek vagyunk. Holnap találkozunk mennem kell vissza a többiekhez.
Peti: Okes. Puszi.
Barbi: Puszi!

- Minden rendben? - nézett rám Ábel.
- Persze. Viszont elmegyek mosdóba mindjárt jövök.
-Okés. - válaszolták egyszerre.

A mosdóból kilépve egyből nekicsapódtam egy telefonáló alaknak akinek persze azonnal ki esett a telefon a kezéből én meg hátra estem.
- Ezt nem hiszem el, miért nem tudsz vigyázni. - veszi fel mérgesen a telefonját Alex.
- Basszus, ne haragudj. - mondtam teljesen zavarba jőve.
- Az arany gombos csajszi. - néz rám majd a kezét nyújtva felhúz a földről.
- Köszönöm! Ugye nem tört be?
- Nem. De ha betört volna bezártalak volna a WC-be. - nevetve rá néztem.
- Akkor még jó, hogy nem tört össze.
- Hogy haladtok a dallal? - Néz rám kíváncsian.
- Jól. Bár eléggé nagy kicseszés volt velem, hogy össze raktak a volt barátommal.
- Ki a volt barátod?
- Farkas Ábel.
- Sajnálom. Emlékszem a srácra. De gondolj arra , hogy ha most jól teljesítesz akkor tuti nyerő vagy. Nem tudom ki lesz a mentorod, de remélem én lehetek majd. - mosolygott rám.
Még sosem láttam így Alexet. Voltam már koncertjén, mindig néztem a TVben, de idén olyan más. Olyan barátságos, jó fej.
- Most vissza megyek próbálni. És ne haragudj a telefon miatt.
- Nem haragszom. Holnap találkozunk.

A többiekhez vissza érve kíváncsian néztek rám, majd Fanni szólásra is nyitotta a száját.
- Minden rendben, sokáig el voltál.
- Persze minden rendben, csak találkoztam egy ismerőssel és beszéltünk pár szót.- Szándékosan nem mondtam, hogy Alex-el.
- Jól van. Próbáljunk még egy kicsit aztán menjünk aludni. Holnap egy nehéz napunk lesz.

Nem lett a legjobb, de ígérem a következő nagyon jó lesz.
😊🌻❤️