Pupilláid

8

- Szia Barbi! - köszöntött Bence a kamerák előtt. Gyorsan előadtuk a kötelezőket majd elindultam a mentorok elé.
- Sziaa Barbi! - köszön vidáman Alex, mintha mi sem történt volna pár órája.
- Sziasztok!
- Milyen dalt hoztál?
- Saját dalt.
- Szuper nagyon várjuk. - mosolyog rám azzal a magabiztos mosolyával.
A dalt elkezdve végig azon gondoltam, hogy mi is történt ma. Megcsókolt Alex, aztán meg ellöktem magamtól és ott hagytam. Azóta pedig nem beszéltünk, illetve Ő próbált, de nekem idő kellett. Egyszerűen bármennyire akartam én is a dolgot, nem tartottam helyesnek.

A dal végéhez érve kinyitottam a szemem és az állva tapsoló zsűrivel találtam szemben magam.
- Köszönöm szépen.
- Az a helyzet Barbi, hogy idén te vagy a legesélyesebb arra, hogy meg nyerd az idei X-faktort. Nagyon tehetséges vagy. - mosolyog rám Gigi.
- Igaza van Giginek. Te vagy a legjobb és ígérem, hogy idén együtt nyerjük meg a versenyt.
- Köszönöm! - mosolygok majd gyorsan hátat fordítók a mentoroknak és Bencéhez siettem.
Miután megbeszéltük a kamerák előtt a dolgokat Bence megkérte az embereket, hogy álljanak le és tartsunk egy nagy szünetet.
- Nagyon ügyes voltál. - ölel meg.
- Köszönöm!
- Jól vagy? Olyan fáradtnak tűnsz.
- Jól vagyok persze! - válaszoltam gyorsan. Bármennyire Bence az én barátom is nem csak a bátyámé nem tudtam volna most sehogy elmondani neki, hogy Alex megcsókolt.
- Szia Alex.- integet a hátam mögé Bence.
Ijedten megfordultam és mikor láttam, hogy mindjárt oda ér hozzánk tudtam, hogy már nem tudok elszaladni, beszélnem kell vele.
- Sziasztok! - ért oda hozzánk.
Mintha Bence megérezte volna, hogy valami nem okés Alex és köztem így zavartan meg is szólalt.
- Őhm, én azt hiszem megyek. Majd később beszélünk. - néz rám majd gyors léptekben távozik.
- Mi van Alex?
- Jaaj Barbi ne csináld már! - néz rám kérlelő szemekkel.
- Nem csinálok semmit.
- Dehogy nem, miután megcsókoltalak azóta kerülsz.
- De most itt vagyunk és beszélünk.
- Ha azt várod tőlem, hogy bocsánatot kérjek előre szólok, hogy ne várd. Nem fogok bocsánatot kérni mert nem bánom amit tettem. 
- Ugyan már Alex. Alig ismerjük egymást.
- Azért már vagy 4 hónapja ismerjük egymást és igenis kedvellek. - mondja már kicsit hangosabban mint kellett volna.
Éppen nyitottam a szám mikor megláttam Ábelt. Minket figyelt. Gyorsan elfordultam tőle majd Alexre néztem.
- Alex majd később megbeszéljük. Ezt nem itt kéne mindenki előtt. És sajnos azt kell mondanom, hogy ha még szeretném is ezt a dolgot kettőnk között nem lehet, mert nem helyes. Én most egy versenyző vagyok és te vagy a mentorom, ha ez kiderülne hatalmas botrány lenne. - mondtam ki amit tényleg gondolok, majd ott hagyom.

Szomorú voltam, mert láttam, hogy Alexnek nem esett jól amit mondtam és talán egy kicsit ideges is lett mert valami méreg drága kamerát a földhöz vágott. A stáb tagok persze egyből szaladtak oda hozzá és elkezdtek vele kiabálni, de egy dolgot biztos nem tudtak, ha Alex mérges ne kiabáljanak vele. Mert végül a többi ember jön ki rosszul a dologból.

- Mi történt, hogy Alex őrjöng és a földhöz vágott egy kamerát?  Nagy bajban van most.- sétált mellém Peti.
- Életében először vissza utasították.
Peti zavartan nézett rám.
- Mi? Lemaradtam.
- Alex ma megcsókolt, de én most elmondtam neki, hogy nem tartom helyesnek a dolgot.
- Barbi, szerintem nincs abban semmi ha randiznátok párat és amúgy is olyat is lehet csinálni, hogy titokban tartjátok a verseny alatt. - nézett rám mosolyogva.
- Jaaj Peti, úgy szeretlek! - ölelem meg a legjobb barátomat.
- Oké srácok a forgatást délután fojtatjuk most mindenki szabad. - jött oda hozzánk a nagyfőnök asszisztense.
- Oké. Köszi. - mondta Peti, majd boldogan rám nézett.
- Elmegyünk ebédelni?
- Mehetünk. Csak össze szedem a holmimat.
- Okés a kocsinál várlak!
- Rendben. Sietek.
A holmijainkat egy nagy szobába kellett lerakni. Úgy láttam, hogy még Petivel beszélgettem mindenki elment úgyhogy nagyon meglepődtem mikor Ábel ült bent egy széken.
- Szia! - nézett rám.
- Csak a táskámért jöttem.
- Minden rendben? Láttam, hogy veszekedtél Alexel.
- Mit érdekel. - mondom flegmán majd az ajtó felé mentem.
- Szakítottam Bellával. - szólt hirtelen.
Az ajtóban megállva felé néztem.
- Sajnálom.
- Nem Barbi, én sajnálom amiért ott hagytalak, hogy megcsaltalak. - állt fel és hozzám lépett.
- Hát, sajnos ezen már nem tudunk változtatni. Megtörtént. Ennyi.
- De bár ne történt volna és veled lehetnék még mindig. - fogta meg a kezem.
Rá néztem a kezünkre majd nevetve arcára néztem.
- Megtörtént. - nevetek, majd kitépem a kezem a kezéből.
- Szeretlek Barbi!- mondja hirtelen majd szorosan magához húzva megcsókolt.