Pupilláid

6

A színpad mellett állva azon gondolkodtam, hogy hogy lehetek ekkora barom, hogy az Ábelről irt dalomat hozom. Mondjuk amikor le kellett adni, a zenét akkor még nem voltam sehogy Alexel. Most meg ott ül kint Ábel is és Alex is és mindenkinek egyértelmű lesz, hogy miről és kiről szól a dalom.
- Oké. 3,2,1 és tiéd a színpad. - mondja a már jól is mert dumát a csajszi ezzel kizökkentve a gondolatomból.
- Sziaa Barbi. - köszönt Alex vidáman.
- Sziasztok.
- Hogy vagy?
- Jól vagyok, köszönöm.
- Mit hoztál? - próbált szemkontaktust teremteni, de egyszerűen én nem tudtam a szemébe nézni. Féltem mit szól majd a dalhoz ha nem is itt mindenki előtt hanem amikor ketten vagyunk.
- Egy saját dalt hoztam.
- Szuper. Azt tudjuk, hogy eléggé jó dalokat írsz szóval már nagyon várom.
- Köszönöm. - mosolyogtam egyet majd elindult a zene.
Mikor elkezdtem a szöveget Gigi azonnal Ábelt kezdte el figyelni. Peti arcáról azt láttam, hogy nem nagyon érti. Laci egyáltalán nem értette mert nem tud angolul. Alex pedig idegesen nézte Ábel elégedett mosolyát.
A dal végénél vettem egy mély levegőt majd félve néztem Alexre. Nem az éneklésem miatt mert tudom, hogy nem hibáztam hanem a szöveg miatt.
- Hát azt kell, mondanom, hogy idén Alexnek van a legjobb dolga. Olyan énekeseket kap akikkel gyakorolni sem kell mert nem tudnak hibázni. Világszínvonalú volt amit te most itt előadtál. - mondta mosolyogva Gigi.
- Köszönöm szépen.
- Ezen gondolkodni sem kell. Tiéd az egyik szék. És megnyugodhatsz mert jöhet bárki téged nem foglak felállítani. - mondta röviden Alex majd el is fordult nem nézett rám.
Mondjuk az igazság az, hogy nem értem mitől féltem és ő miért ideges mert ismerjük egymást két hete és ennyi.
- Ügyes voltál. - ült át mellém Ábel, aki mellé direkt nem ültem.
- Köszönöm.
- Szóval ezt érzed?
- Ez egy régi dal. Most már nem számít semmit.
- Ugyan már. 6 hónap alatt nem lehet tovább lépni.
- Dehogy nem. Te vagy rá az élő példa. - nézek rá egy elégedett mosollyal.
- Elnézést, ha meg zavarlak titeket, de jó lenne ha nem itt beszélnétek meg a párkapcsolati gondjaitokat. Jó lenne, ha megtisztelnétek a többieket. - nézett idegesen ránk Alex.
- Bocsánat. - mondtam gyorsan majd idegesen Ábelre néztem.
- Úgy látszik, hogy ideges lett az új kis szerelmed.
- Nem tudom miről beszélsz.
- Ugyan már. A hülye is látja, hogy oda van érted.
- Ki? Alex? - nevetek kínosan.
- Igen. Szerinted ki?
- Hülyeségeket beszélsz. - nézek rá. Majd csöndben ültünk a székes végéig. Szerencsére Fanni és Ádám is leült aminek nagyon örültünk. Viszont a baj az, hogy a mentor házból csak három ember mehet tovább.
- Meg van a csapatod Alex.- mondta vidáman Peti.
- Igen meg van. - mondja Alex. De látszólag annyira nem volt vidám.
A mentorunk oda jött megölelni mindannyiunkat .
- Kedves mentorok, kedves versenyzők és kedves nézőtér 20 perc szünet és utána a fiúk kategóriával folytatjuk.
Mivel nekünk már nem kell bent maradni és el mehetünk ezért a kis négyes csapatunk megbeszélte, hogy elmegyünk kajálni és megünnepelni a bent maradásunkat.
- Jövő héten mentorház. Oda is saját dalt hozol? - néz rám kíváncsian Fanni.
- Igen.- mosolygok rá majd a holmijainkat össze szedve elindultunk a kijárat felé.
- Barbi. - kiabál utánam a már jól ismer hang.
- Menjetek. Mindjárt utánatok megyek.
- Én mondtam.- mondta Ábel. A többiek nem értették, de én nagyon is értettem mire gondolt Ábel ugyan is erről beszéltünk a széken ülve.
A többiek kisétáltak én meg be vártam Alexet.
- Miért olyan dalt énekeltél ami róla szól?
- Nem tudom. Ez volt a legjobb számom.
- Láttad milyen elégedett feje volt.
- Nem érdekel. Nem érdekel Ábel. Ez csak egy dal volt aminek csak régen volt jelentése....most már nincs.
- Sajnálom.
- Mit? Azt, hogy az összes ember és a kamerák előtt olyat mondasz, hogy párkapcsolati gondjainkat majd máshol beszéljük meg? Hogy mondhatsz ilyet azok után hogy tudod mi volt velünk. Fél éve szakítottunk. - mondtam idegesen.
- Ne haragudj! - sütötte le a szemét. Látszott, hogy megbánta amit mondott.
- Nem haragszom. Viszont most megyek.
- Barbi.- fogja meg a csuklómat. Kíváncsian néztem rá és amit megláttam a szemében ahogy nézett engem egyszerűen.... egyszerűen olyan kedvességel és vággyal nézett engem.
- Én csak.....
- Barbi gyere a többiek elmentek már Ádám kocsijával te meg velem jössz. - jött vissza Ábel direkt megzavarva a beszélgetésünket.
- Pillanat. - nézek rá mérgesen.
- Mindegy menj. Majd beszélünk. - engedi el a csuklómat.
- Szia Alex.- nézek rá majd ki sétálok.
- Hello. - int elégedett mosollyal Ábel is majd Alexet ott hagyva beszálltunk Ábel autójába.
- Látod, én mondtam, hogy oda van érted.
- Jó hagyjál már. Nem vagyunk még mindig barátok. Nem érdekelsz. Ma utoljára itt vagyunk együtt és holnaptól elfelejtjük egymást.