𝔼𝕞𝕝é𝕜𝕖𝕫𝕫 0.1

𝕂𝕚 𝕧𝕒𝕘𝕪𝕠𝕜?

                               𝓒𝓪𝓶𝔂 
Fehér fényt láttam , azt hittem hirtelen, hogy meghaltam . Tudjátoook fehér fény, tipikus filmes mennybe menetel.
Lassan kinyitottam a szemem ...egy ötven év körüli férfi , világos zöld kórházi egyenruhába kis lámpával világított tovább a szembe.

-Mrs.Doven , hogy érzi magát?

-Hmmm...Ki az a Mrs.Doven? Még egy ijesztő doktor?

-Ó!

És ezzel kisuhant a hideg , kivilágított szobából.
Több velem egy korú tini is bejött a szobába, egy lány szaladt felém , és elkezdte simogatni a fejem búbját, és végül egy puszit nyomott a homlokomra.

-Dr.Wall? Hogy van Camy? -szólt az egyik fiú.

Mind nagy szemekkel figyeltek engem.
De én azt sem tudtam hol vagyok , kikkel , és ki vagyok.

- Sajnálom . De Camy rövidtávú emlék kiesése van. Sajnos nagy ütés érte az agya hátsó felét , így kb 1 hónapig nem fog emlékezni semmiről ami a múltjában történt vele. Ha esetleg olyan helyekre juttatnák el őt , ami esetleg nagy pecsétet ütött a múltjában , talán hamarabb kapja vissza az emlékeit. Szóval Mrs.Doven röviden, amnéziában szenved.

- Óhh , Camy !-sírva , zokogva mondta az a lány aki az előbb a buksimat simogatta.

-Bent lehetünk vele egy kicsit? -kérdezte az egyik fiú.

-Persze.Ha valami történne esetleg , szóljanak a nővéreknek. - felelte a doki.
Lenéztem a kezemre , tűvel rögzített hosszú zsínóron keresztül csöpögött belém a folyadék. Ez szörnyű , irtózom a tűktől , a kórházaktól.

És ahogy meghallottam , hogy amnéziám van ...nem értettem . És , hogy mi ? Ütés ? Miféle ütés ?

-Megvertek? -kérdeztem bizonytalanul.

- Baleseted volt .- válaszolta zokogva a szőke csaj.

- Camy ? Tudod ki vagyok? - kerdezett újra.

-Azt sem tudom én kivagyok.
Elmesélték , hogy 17 éves vagyok , 2 hónap múlva 18 ,van egy bátyám és egy öcsém , hogy apám a suli igazgatója , és ők a barátaim.
Majd egy kicsit később rákérdeztem arra a kérdésre amit lehet , hogy jobb ha inkább nem hallok.

- Hogy történt a balesetem?

- Kempingezni indultunk. És nos, nem érezted jól magad...-kezdett bele az egyik fiú. Míg a másik folytatta.

- Felelőtlenek voltunk. Ott hagytunk az út mellett hányni. És , és ... át akartál menni a lakókocsihoz , de egy terepjáró neked hajtott.

Urristen! Ez durva. És csak ekkor eszméltem fel , hogy az egyik kezem sínbe van. És fájnak a bordáim. De a fejem annál inkabb.
Megérkeztek a szüleim is. Szar érzés volt , hogy nem ismertem őket, hiába ölelgettek meg minden , nekem akkor is idegenek voltak.

Még beszélgettünk egy kicsit, azután ki mentek  , és lassan elaludtam.

~*1 héttel később*~
- Öröm hír! - újjongott Dr.Wall.  -Mrs.Doven , hazamehet.

Ó, de jó , nem bírnám tovább itt ezt a nyamvadt , íztelen menzás kaját. Sztem még vagy két nap és feldobtam volna a talpam.

Na jó igaz, a " barátaim"  minden nap hoztak valamit felváltva , de az sem volt az ínyemre való.

Megtudtam , hogy a szőke kiscsaj a legjobb barátnőm , és a neve Lisa .
Ő jött ma segíteni , összepakolni, azokat a cuccokat amiket ők hoztak nekem, váltóruha , papucs stb.

Adam jött utánam , hogy haza vigyen . Olyan furán nézett rám, nem volt szimpatikus.
Később , úgy 2 óra múlva "haza" tértünk.
Egy tágas kis szobába vittek , egy babarózsaszín takaróval borított ágy, egy smink asztal, egy kisebb plazma tv-vel.
Otthonos.
Elvileg ez volt a szobám, és most is az.
Kaptam a fiókba néhány cetlit, amin rajzolgattam és írtam pár szót, míg végül rábukkantam a naplómra.
Így már könnyebb dolgom lesz, azt is leírtam abban , hogy volt egy kiscicánk , hógömb akit leütött egy autó ...nos majdnem én is egy cicának érzem magam, hasonló szituációba kerültem én is. Leírtam a crush-aimat. Meg , hogy kivel vesztem össze és miért. Míg végül az utolsó oldalhoz értem , ahol leírtam hogy :

𝙺𝚎𝚍𝚟𝚎𝚜 𝚗𝚊𝚙𝚕ó𝚖! シ
𝙾𝚔𝚝ó𝚋𝚎𝚛 22
𝙼𝚊 𝚖𝚎𝚐𝚢ü𝚗𝚔 𝚔𝚎𝚖𝚙𝚒𝚗𝚐𝚎𝚣𝚗𝚒 𝚊 𝚋𝚊𝚛á𝚝𝚊𝚒𝚖𝚖𝚊𝚕, 𝚒𝚐𝚊𝚣𝚊𝚋ó𝚕 𝚗𝚎𝚖 𝚊𝚔𝚊𝚛𝚘𝚔 𝚖𝚎𝚗𝚗𝚒, 𝚍𝚎 𝚗𝚎𝚖 𝚊𝚔𝚊𝚛𝚘𝚖 𝚌𝚜𝚎𝚛𝚋𝚎𝚗 𝚑𝚊𝚐𝚢𝚗𝚒 𝚊 𝚋𝚊𝚛á𝚝𝚊𝚒𝚖𝚊𝚝. 𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚝𝚎𝚖 ő𝚔𝚎𝚝.
𝙷𝚊 𝚑𝚊𝚣𝚊𝚓ö𝚟ö𝚔 í𝚛𝚘𝚔:)

                                           𓃟

És az aljára egy malacot rajzoltam fogalmam sincs miért. Ne kérdezzétek.

Eltelt az őszi szünidő , a kórházban töltött napjaimmal. Sok üzenetem jött , hogy   vagyok kérdéssel. Legtöbbször valami Alex nevű fiú írt. Vissza is írtam nekik, biztos már mindenki tudta mi történt velem.
Lementem anyának segíteni a konyhában, majd mesélt a kiskoromtól kezdve mai napig. Míg megvillant valami, miközben anya az iskoláról mesélt, egy tanár , egy tánár akit Mrs. ...
Az már nem jutott eszembe, hogy mi a neve. De arra emlékszem , hogy szigorú és késtem az órájáról.

Már egy 2 hete itthon vagyok , néha bejárok a suliba, és ritkán valami eszembe is jutott. Alex többször is átjött. Minden rendben ment. Közeledett a szülinapom.

Ányáék üzleti útra indultak egy hétre . A szülinapom után jönnek csak haza. Addig Lisánál alszom, ha beleegyezik. Fel is hívom.

- Szia Lisa!- köszöntem be a telefonba.

- Halika!

- Hallod. Anyáék elmennek Bostonba egy hétre . Nálad lehetnék addig?

- Ha tudnád mennyire szeretném . De nem lehet , a nagyiék is pont most jöttek látogatóba és nincs hely.

- Semmi gond el leszek. - próbáltam hazudni.

Szuper! Magamban fogok roskadni ebbe a nagy házba . Anélkül , hogy tudnám hol egy kávézó . Vagy legalább ismernék embereket.
Nem baj megleszek.
Azt hiszem belátogatok a suliba .

            Sziasztok! Remélem tetszett 💥
         Próbálok mindent tömöríteni , hogy ne legyen olyan hosszú és unalmas. A kövi részben , Camy szerelmes lesz 🙈🙉🙊🤫❤️