Changbin lábai kicsikét megremegnek, amint leszáll a vonatról, ám nem feltétlen a félelem, hanem sokkal inkább az izgatottság miatt, melyet a találkozás okoz. Fogalma sincsen arról, hogy miképpen fog majd reagálni, ám úgy áll hozzá, hogy rábízza a véletlenre - hiába nem akar semmit sem elszúrni.
A tömegben kezd nézelődni, hogy megtalálja valamerre Felix-et, ez pedig valójában nem is vesz túlzottan sok időt igénybe, viszont mikor tekintetük összefonódik, talán még a Föld összes órájának mutatói is megállnak egy pillanatra.
Ám mégis, mikor felfogják a történéseket, szinte egyszerre kezdenek el rohanni egymás felé, mert lehet, ismeretségük nem túlzottan hosszú idejű, mégis amit tettek a másik életével, az egészen különös - ahogyan közöttük talán minden más is.
Egymás karjaiban kötnek ki, s fel sem igen fognak semmi mást a világból azon a szoros ölelésen kívül; egészen azt érzik, hogy most minden őket összeroppantó erő alól felszabadulhatnak, fellélegezhetnek, végre minden gyötrelmet maguk mögött tudhatnak.
Mert ekkor kicsit olyan volt, mintha a hurrikán soha nem is pusztított volna, mintha nem is létezne — kár, hogy ez az érzés nem örök.
YOU ARE READING
HURRICANE - ✓
Fanfiction(changlix.) A semmiből jöttél, akár egy mindent felkavaró hurrikán, kivel csak akkor küzdesz meg, ha már nem tudsz tovább menekülni. ☾︎ | -𝗯𝗲𝗳𝗼𝗿𝗲𝘁𝗵𝗲𝗱𝗮𝘄𝗻 ; 20190824-20191208 ههههه
