Felix a plafont bámulja, álom pedig nem jön szemeire, bármennyire is aludni akarna. Ki akarja kapcsolni gondolatait, melyek csakis a szombaton járnak; minden egyes másodperc filmként pörög szemei előtt. Hiányzik neki az idősebb; a közelsége, illata, hangja, minden egyes párbeszéd - az összes momentumot újra és újra átélné.
Vissza akarja tekerni az idő szigorú kerekét, hiába tudja, erre semmi esély, hiszen éppen olyan, mintha az óramutatókat is a hurrikán irányítaná; körforgáshoz hasonlatosan csak múlnak a percek, a régi idő pedig már sosem térhet vissza.
Felix azt tapasztalja, hogy a Changbin hiánya okozta fájdalom a percek, majd az órák múlásával egyre erősebb, ő pedig egyre elveszettebbnek érzi magát az ezáltal keletkezett, benne lévő kusza kavarodásban, amit el akarna törölni.
Pontosan jól tudja; a hurrikánok pusztítanak.
Ő pedig nem akarja, hogy hurrikán söpörjön végig rajta, ezért mindenbe kapaszkodik, ami kirángathatja ebből az állapotból.
S legbelül meglehet, hogy tudja, a hurrikánnal küzdeni felesleges, mégis szinte genetikailag bele van kódolva, hogy meneküljön a kétségek karmai közül.
YOU ARE READING
HURRICANE - ✓
Fanfiction(changlix.) A semmiből jöttél, akár egy mindent felkavaró hurrikán, kivel csak akkor küzdesz meg, ha már nem tudsz tovább menekülni. ☾︎ | -𝗯𝗲𝗳𝗼𝗿𝗲𝘁𝗵𝗲𝗱𝗮𝘄𝗻 ; 20190824-20191208 ههههه
