Telefonbeszélgetésük egészen az éjszakába húzódott, ám a legkevésbé sem bánták — mind a ketten kicsit azt érezték, a közöttük lévő, egészen megfoghatatlan kötelék szorosabbra fűződött.
Csapongtak a témák között, a kezdeti feszültség pedig hamarosan feloldódott, és még maguk sem vették észre, milyen igazán boldogon voltak a percek — sőt, órák — alatt, amíg tartott a hívás.
Nem törődtek azzal, hogy aludniuk kellene, hogy fáradtak lesznek másnap, ugyanis sokkal fontosabbnak találták a másik társaságát.
Nem akarták megszakítani a hívást, mert tudták, fájdalmas lenne a másik hangjának a hiánya.
Ám muszáj volt, hogy nyugovóra térjenek, és ezúttal mind a ketten meglepően jól aludtak; kölcsönösen megnyugtatták egymás lelkét azzal a pár, kedves szóval, lágy hangszínnel, s egyedül az járt a fejükben, mikor ismételhetik ezt meg.
YOU ARE READING
HURRICANE - ✓
Fanfiction(changlix.) A semmiből jöttél, akár egy mindent felkavaró hurrikán, kivel csak akkor küzdesz meg, ha már nem tudsz tovább menekülni. ☾︎ | -𝗯𝗲𝗳𝗼𝗿𝗲𝘁𝗵𝗲𝗱𝗮𝘄𝗻 ; 20190824-20191208 ههههه
