MÁSIK ÉLET

Part 7

Szóval a test kapja a nevet, a lélek vagyok én – ismételte magában sokadjára, hol a plafont bámulta, hol a sötétségbe bámult a panorámás ablakon át.

Viselkedjem úgy, ahogy én viselkednék, és ne úgy ahogy elvárják, ahogy azt ennek a testnek az előző tulajdonosa tette, vagy tenné – elevenítette fel gyógytornásza bölcs tanácsát.

Majd beletanulok? Hát köszönöm a bizalmadat, Kathy Guerra! – Egy mély hangos sóhajjal tíz újjal túrta át haját, de - ahogyan azt előző életében megszokta -, ezt a mozdulatot nem tudta már úgy befejezni mint eddig, amikor szorosabbra fogta hosszú haját.

Már nem volt hosszú haja.

Már nagyon más volt.

– Pfú basszús! – fújta félhangosan. Magához vette az ágy melletti kis asztalról a tükröt, sokáig szemezett új identitásával.

– Eathan Kilgore. Szóval Eathan Kilgore-nak hívnak eztán, de attól még én, én vagyok! Eathan leszek innentől, de nagyon is önmagam! Azt teszek amit én jónak látok és úgy viselkedek, ahogy én akarok! – motyogta, szinte csak magában a szavakat, de egyre hangosabban, mire aztán határozottan zárta le: – No harca fel, az új életemben! Valami az súgja, ez sem lesz sokkal könnyebb mint ami derékba tört.

Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy az alapinformációknak mennyire hiányában van.

Mikor született ez az Eathan Kilgore? – gondolatait tett követte és elügyeskedte magát a kórlapjához, amin megkereste a férfi születési dátumát. A levegő is megakadt benne, amikor megtalálta. A hónap és a nap egyezett az övével!

– Úh! – szakadt fel belőle döbbenten.

Véletlen, vagy ez az ami összeköt ezzel a testtel? Ez miatt történhetett az, ami? Mondhatnám, hogy ugyanazon a napon születtünk és ugyanazon a napon haltunk meg, de a születésnél az év nem stimmel – morfondírozott magában

Egy másik jármű... Eddig egy Opelban ültem, most meg egy BMW-ben utazom – gondolatai mosolyt csaltak az arcára.

Eddig Tracy Barham szerepét játszottam, most pedig Eathan Kilgore-t. Lehet, hogy a léleknek nincs neme, csupán attól függ, hogy milyen testben van, de hogy ne legyen neve, az így olyan személytelen – agyalt tovább – Azt hiszem elfogadni a helyzetet és beleépülni is könnyebb lenne. Egy lélek... egyetlen név... egy név, ami tükrözi a jellemem, akár az indiánoknál.

***

Eljött az a nap is, amikor elhagyhatta a kórházat.

Kathy - mint egy baráthoz -, úgy ugrott be hozzá, hogy sok sikert és kitartást kívánjon a megváltozott, további életéhez.

– Újabb falak, meg nehézségek – motyogta az orra alatt Eathan. Elgondolkodva nézett maga elé, az ágy szélén ücsörögve, miközben már felöltözve várta Jasont, hogy érte jöjjön.

– Ne így fogd fel, Eathan! – Kathy gyengéden taszította vállon a férfit. – Kihívás! Újabb kihívások! És tudom, hogy te remekül helyt fogsz állni. Jól alkalmazkodsz!

– Annyira hálás vagyok, hogy megismertelek! Pont a megfelelő pillanatban sodort az utamba az élet!

Kathy, széles vigyorral az arcán, ült le Eathan mellé az ágyra.

– Tudod, semmi nem történik ok nélkül! Mindenki valamilyen céllal lép az életünkbe.

– Ha te nem jössz, a belém vetett hiteddel, meg a bizalmaddal, már nem is tudom mi lett volna velem. Biztos én is kiborultam volna. Sokat jelentettek a beszélgetéseink!