Egy reményvesztett reménye [Jikook]

9.rész

2 nappal később :

Két napja egy szemhunyásnyit sem aludtam.
Meg állás nélkül rémálmaim vannak. Folyamatosan előtörnek bennem annak az estének az emlékei , a fájdalom, a szendvedés, apám önelégült arca...de csakis magamnak köszönhetem, ha nem lennék ilyen, egy génhibás selejt...talán minden máshogy lenne...talán, ha aznap nem mondom el, hogy "más" vagyok, még ma is egy, boldog családként élnénk...de elrontottam. Minden fájdalom és szenvedés, ami velem történt/történik csakis az én hibám. És egy ilyen embernek szenvednie kell.
Gyűlölöm magam amiért ilyen vagyok, a testemtől meg egyenesen undorodom, még jobban mint eddig. Úgy érzem egyre mélyebbre süllyedek, és nincs kiút, csak a sötétséget érzem magam körül. A nap minden percében üvöltenék a fájdalomtól. Annyira könnyű lenne minden, csak egy vágás és mindennek vége...csak egyetlen vágás, és ez a temérdekletlen szenvedés , önutálat el tűnne...mennyivel könnyebb lenne, érzem hogy már nem fogom sokáig bírni , miért nekem kellet ilyennek születni, miért !?
De akárhányszor megpróbálom mindig elbizonytalanodok.
Mikor már csak pár centi választja el a pengét, és a puha bőrömben lévő ütőerem mindig van egy érzés ami vissza tart, hogy talán van még remény...pfff kit hitegetek még ahhoz is túl gyáva vagyok, hogy megöljem magam...de napról napra , percről percre érzem, hogy felemészt belülről a szorongás, az önutálat, a szenvedés... Míg végül minden elfog tűnni, és csak egy test leszek lélek ,érzelmek, célok nélkül a nagy sötétségben...

----------------

Jimin apja azóta a nap óta , "vígan" éli az életét , mintha semmi sem történt volna pedig részegsége ellenére, pontosan emlékszik mit tett a saját fiával . Mégis ennek ellenére nyugodtan álomra tudja hajtani a fejét, nyugodtan képes létezni, levegőt venni annak tudatában, hogy ezzel a tettével talán örökre tönkre tette a fiát. Pár nap és Jimin anyja is vissza érkezik, és akkor minden vissza áll a régi kerékvágásba , újra ketten fogják gyötörni , bántani , kikészíteni, és mégjobban a szakadék széléhez lökni, újra dupla annyi fájdalmat fog kapni, ha eddig nem kapott volna eleget. A nő ugyan olyan partner ebben az egészben mint a férje. Valószínűleg sose fognak megváltozni.

Délután 5 óra kint kezd már sötétedni, Jimin apja a tv előtt ül és...iszik...megint , az utóbbi időben egyre többet.

-Jimiiiiiiiiiiin !!

Ordítja el magát a férfi . Olyan hangerővel, hogy az lehetetlen nem meg hallani .

Jimin a szobájában üldögélt , mikor is meghallota apja hangját , amitől teste össze rezzent, és a hideg futott végig a hátán . Tudta hogy megint részeg . Nem akarta mégegyszer ugyanazt átélni , nem akarta, hogy akárki is többé hozzá érjen...

Kinyitotta ajtaját, majd remegő testel lébdelt le a lépcsőn .

-i-itt vagyok...

Motyogta szinte alig hallhatóan.

-Húzz el a boltba, és vegyél még piát , jó erőset , ott pénz az asztalon !

Bicentett a férfi a fejével azt asztal félé , majd folytatta:

-Gyere ide szépen Jimin.

Majd kinyújtotta kezét a fiú felé , Jimin szíve iszonyatos tempóban kezdett verni . Miután oda lépkedett, a férfi megfogta és pólója nyakánál fogva oda rántotta maga elé .

-Ugye tudod hogy szökésre esélyed sincs ?

Kuncogott.

-Bárhová bújsz, legyen az akármilyen kicsi lyuk mi megtalálunk Jimin, értetted ?!

Kiabált fel a mondata végére .

-I-igen .

Motyogta a fiú és újabb könnyek gyűltek, a már amúgyis vörös szemeibe.

-Csodálatos, na most kotródj innen te kutya !

Majd bele rúgott a fiú lábába .

Jiminek erősen kellett tartania magát, hogy amúgyis gyenge, vékony teste elbírja.
Elvette a pénzt, egy régi koszos cipőt, és egy vékony kardigánt vett föl , tudta jól, hogy fázni fog, de nincs más ruhája.
Becsukva maga mögött az ajtót egy pillanatra megállt, és mélyet szippantott a kinti friss levegőből, olyan régen volt már kint, a tiszta szabad ég alatt. Ha csak egy kevés időre is, de egy kicsit felszabadultnak érezte magát.
Testén végig futott a hideg . Fázott, már most, ezért sietőstre vette lépteit, és elindult a bolt felé.