Egy reményvesztett reménye [Jikook]

11.rész

Az utóbbi két napban minden egyes alkalommal elmentem a ház előtt ahol legelőször láttam , de hűlt helye volt , nem táncolt már, de még a függönyök is ugyanúgy be voltak húzva mint aznap. Aggódtam. Most pedig, itt áll előttem , teljes élet nagyságban.
Ahogy szemeimbe nézett ,valami megcsillant az övéibe. Fájdalom ? Mintha apró lélektükreiben a világ összes fájdalma benne lenne,mintha segítségért kiálltana , hogy valaki mentse meg. 

Valamiért késztetést éreztem, hogy megérintsem kis gömb alakú arcát , a kezem magától cselekedett , nem tudtam irányítani. Már majdnem hozzáértem, mikor halk motyogást halottam, a fiú összehúzodva, remegve kezeivel arcát védve motyogott valamit alig hallhatóan.

-K-kérem...n-ne b-bántson...

Hangja megjobnan elhakult mondata végére. Hirtelen azt se tudtam mit mondjak , ennyire fél az érintésektől , az emberektől , mégis mi történhetett vele amiért ilyen ? Ennyire rossz sora van ? Annyi kérdés van a fejemben vele kapcsolatban, de lehet túl reagálom.

-Miért akarnálak bántani téged ? Nem ártolttál nekem semmit, sőt . 

Mosolyogtam rá halványan , megakartam nyugtatni , hogy tudja tőlem nem kell tartania.  Óvatosan egy lépést közelítettem felé, mire ő eggyet hátrált.

-Tőlem nem kell félned, én nem bántalak.

Mondtam a lehető leglágyabb hangon, majd még egy lépést tettem megint felé, Ő pedig mégeggyet hátra ismét .

-K-kérem hagyjon ...

Nézett újra a szemeimbe, ám az övéi ezúttal könnyáztatta kis gyémántoként csillogtak . Sír ?  Mi történt vele amiért ennyire össze van törve ?

A fiú hirtelen kikerült, és már szinte futva indult el. Mire hátra néztem csak egy alakot láttam bekanyarodni a sorok végén.
   
                   -----------------

Félt . A férfi keze egyre csak közeledett az arca felé , nem akart még egy pofont vagy ütést csak elakart tűnni . Teste már automatikusan reagált . Össze húzta magát, remegve kezeit arca elé kapta.

Nem hagyhatta hogy a bolt közepén verjék meg, és alazzák szét.

-K-kérem...n-ne b-bántson...

Motyogta szinte már alig hallhatóan, bár tudta ugyse fog használni a kerlelés , ha férfi akarná bármikor könnyű szerrel bánthatja, hiszen kis törékeny testét még a szél is szinte elfújja,  egy ilyen kidolgozott testű férfinak őt semmi elintézni.

-Miért akarnálak bántani téged ? Nem ártolttál nekem semmit, sőt . 

Mosolyodott el halványan az idegen, majd egy lépést tett Jimin felé, mire ő pedig eggyet hátra.

-Tőlem nem kell félned, én nem bántalak.

Mondta meglepően lágy hangon.
Majd ismét egy lépést tett, de Jimin ugyanúgy hátra hazudott.
Annyiszor mondták már ezt neki.

"Sosem tudnálak bántani"
"Minden rendben lesz"
"Bízhatsz bennünk, mi szeretünk"

De mindig más lett a vége . Mindig bántották , megalázták, a földbe tiporták, újra és újra azok, akik egykor ezeket mondták. Az emlékére könnyek gyűltek szemébe, pontosan tudta hogy senkiben nem bízhat , férfiben sem bízott ha akart volna sem tudott volna, mert egy ilyen nyomorultat mint ő mindeki bánt, hiába édesgetik magukhoz szép szavakkal, a vége mindig ugyanaz.

-K-kérem hagyjon ...

Motyogta a fiú ezúttal már felnézve a férfire, majd amilyen gyorsan csak tudott tovább állt.

                     --------------

Mit akarhatot tőlem ? Mégis mit akart volna Jimin megverni, de megértem ha az ő helyébe lennék én is jól elintézném magam, csak rám kell nézni egy nyomorult szerencsétlen vagyok.

Szinte futó lépésben kerültem ki a férfit, és indultam el . Csak elakarok inenn tűnni . Hogy miért ? Mert tudom hogy bántani akart,mi másért nyúlt volna felém? Másik meg az a fura érzés a gyomromba , de ez nem teljesen olyan volt mint eddig , ez nem olyan volt mint a szorongás, a félelem ez jobb volt sokkal, és más amit nem értek .

Gyorsan kifizettem az italt , szerencsére gond nélkül kiadták, és sietve indultam is ki , bár nem tudom hova rohanok otthon úgyis tudom mi vár, de már megszoktam , mondhatni bele törődtem hogy ez az én sorsom.

Kint már szinte sötét volt , 1-2 ember még lézengett az utcán , szerencsére ez nem olyan forgalmas környék. Már vagy 5 perce biztos gyalogolhattam ,mikor futó lépések hangját hallotam meg mögülem . Össze húztam magam , majd gyorsítottam lépeteimen . Remélem egy gyilkos lesz, csak puffantson le vagy bánom is én hogy csinálja, de az biztos, hogy minden gondom megszűnne.

Hirtelen a lépések abba maradtak a szívem hevesen vert, majd valaki megfogta a vállam .

Boldog Mikulást mindenkinek! 💜
Hát megszenvedtem ezzel a résszel csak én vagyok olyan nyomorék, hogy véletlenül kitörlöm a már teljesen kész szöveget, és így írhatom újra az egészet.
Remélem azért nem lett olyan rossz 💜😅