Egy reményvesztett reménye [Jikook]

1.rész

Jimin 17 éves fiatal srác. A családjával él Szöul egyik negyedében,nagyon boldogok együtt , Jimin szüleinek a fiúk a mindene, és bármit megadnának a gyermekük boldogságáért...na állj . Ez nem az a történt . Ez bizony a szomorú valóság ahol a dolgok már kevésbé ilyen csodálatosak , akkor kezdjük az elején .

Jimin mindennapjait főként egyedül tölti, magányosan, bezárva a házba minden és mindenki elől elzárva, azt leszámítva mikor szülei gondolnak egyet és félholtra verik a saját fiúkat . És hogy miért ? Mert Jimin más , mert van benne egy olyan "hiba" amit a szülei képtelenek elfogadni... még pedig, hogy fiúk meleg. Ez a dolog 11 éves korában derült ki, mikor a kis Jimin kijelentette hogy tetszik neki az egyik osztálytársa...aki fiú...a szülei nem hittek a fülüknek vártak, hogy hátha "megjavul" a fiúk , de nem . Jimin azóta szereti a fiúkat , a szülei legnagyobb bánatára . Sose ilyen gyereket akartak hogy idézzem édesanyja szavait:

" Bárcsak meg se születtél volna , te utolsó buzi gyerek , az életünk sokkal könnyebb és szebb lenne, ha ott a kórházban meghalsz ! "

Ilyen, és ehhez hasonló dolgokat vágnak Jimin fejéhez nap mint nap . Ugyanis ha eddig nem esett volna le , akkor elmodom a szülei rendkívül homofóbok , és ez mindig is így volt . Jimint egészen kiskorától kezdve arra tanították, hogy a melegektől óvakodni kell , mert ez egy betegség , a legrosszabb betegség ami létezik ,de Jimin sose értette, miért utálják a szülei ennyire a melegeket , mit ártottak ők nekik ? Talán ennek soha nem fogja megtudni az okát.

Úgy gondoltam bele kezdek úgy újjab sztoriba a Namkookos jóság mellet. Ez egy kicsit depressziósabb témájú történet lesz , de remélem elnyeri a tetszéseteket. 💜