Egy reményvesztett reménye [Jikook]

3.rész

Szépen lassan oda csúszott a koszos matrachoz, és elterült rajta. A pincében egy kis ablakon,amin éppen hogy beszürődik a kinti fény, egy koszos matracon és egy vékony takaron kívül nem volt más. Csoda hogy a szülei ennyit megengedtek neki, hogy ne kelljen a jéghideg ajzaton aludnia , Jiminek már ez is nagy dolognak számított.
Lefeküdt és plafont kezdte bámulni , a gondolatai verseny autókat megszégyenítő gyorsasággal kavarogtak a fejében "vajon örökre így kell majd élnie ?" "Vajon sose lesz újra boldog ?" "Vajon neki sose lesz egy bolog családja ?" Ilyen és ehhez hasonló gondolatok futottak át Jimin agyán , majd szőke tincseibe turva oldalra fordult és elnyomta az álom.

Álmában minden szebb volt akkor nem bánthata őt senki , akkor a szülei szerették , voltak barátai , volt élete, ezért is szeretet aludni , az álmai szebbek voltak a rideg valóságnal.
Reggel hétkor hatalmas nyikorgással nyílt az ajtó , az apja jött le , az anyja egyszer sem tette ide a lábát , talán mert félt hogy megsajnalná a saját fiát , áh..ez az eshetőség Jimin számára is lehetetlennek tűnt. Egyszerűen az apja keményebb kezűbb tud vele lenni mégis is csak ő a férfi . Jimin fáradtan nyitogatta szemeit az apja oda jött és ránézett a fiára , akin látszódtak a tegnap este nyomai .

-Borzasztóan nézel ki , én a helyedben nem akarnék többet tükörbe nézni.

Vágta oda a fiának . Ő erre a mondatra csak szomorúan lehajtotta fejét . Az apja meg fogta, és fel ráncigalta az emeletre .

-Ma este későn jövünk haza , mire haza érünk , mos ki és takaríts, és ne merj senkinek ajtót nyitni, vagy elszökni mert megjárod !

Majd sarkon fordult és elment valahova . Pár perc múlva hallota az ajtó csapódást amitől kicsit össze rezzent , de örült hogy végre egyedül lehet, és nincs aki aki bántsa bár tudta úgysem úszhatja meg , a szülei úgyis kitalálnak valamit a kinzására. Be batyogott a fürdőbe, és már rutinosan nyúlt a fertőtlenítőért, és a kötszerért. Egy vattára fertőtlenítőt tett, és a sebeit próbálta kitisztítani.

Felsziszent, mikor a nedves vatta a bőrét érte , nem éppen kellemes sebet tisztítani , de már hozzá szokott , hozzá kellet szoknia.
Miután ezzel kész volt elkezdte megcsinálni a rá szabott feladatokat , ha most megcsinálja egy kicsit tud majd pihennni és talán...talán táncolhat is . Igen Jiminek ez volt a mindene, a tánc egyszerűen imádta csinálni , nagyon szeretett volna egyesületbe járni de a szülei hallani se akartak róla , még a végén ott is "megfertőz" valakit. Így hát mikor egyedül volt, és biztosra vette hogy senki se hallja vagy látja ,bekapcsolta kedvenc zenéjet és csak sodródott az árral . Ha a tánc nem lenne valószínűleg már semmi oka nem maradt volna életben maradni . Így hát mikor tudott élt ennek a szenvedélyenk. Most is így tett. Csak táncolt hagyta hogy a teste magától mozogjon a zene ritmusára. Miután végzett fáradtan és izzadtan dőlt ki az ágyára , de mivel csurom víz volt úgy döntött elmegy zuhanyozni, na igen mintha ez olyan könnyű lenne , egy normális embernek ez egy semmiség , de Jimin ...Ő utált fürödni. Nem a víz vagy a tisztálkodás volt a probléma, szeretett frissnek és ápoltnak kinézni de...olyankor látnia kellett a testét amit egyenesen gyűlölt. A combja és a karja is tele volt vágásokkal amit saját magának okozott . Nem volt büszke rá, egyáltalán nem, ezért is mégjobban emésztette magát hogy miért ilyen gyenge , hogy miért kell ehhez folyamodnia utálta hogy ezt csinálta magával de nem tudott megájt parancsolni a kezének olyankor...és még ott voltak a "hájai " csont vékony testén egy csöpp felesleg sem volt mégis kövér disznónak tartotta magát amibe nagy részt a szülei is közre játszottak így az a kevés önbizaloma ami volt az is elszállt.
Soha nem mondták neki, hogy szép vagy jó alakja van vagy hogy ér valamit, a szüleitől csak csúnya szavakat és utálkozást kapott, nem tudta elképzelni milyen aki a mindenféle hátsó szándék nélkül kedves vele. Aki gyengéden ér hozzá, neki akkor ez még csak egy álom volt AKKOR MÉG IGEN...