Egyetlen szívtelen (Johnny Orlando ff.)

7.

Igazából a reggelem nem volt másabb mint a többi. Úton a suli felé nevettünk, de amúgy átlagos kis napnak indult a mai.

Amint beértünk a terembe leültünk a helyünkre és vártuk mi lesz mivel így is sikerült elkésnünk, de a tanár sehol.

-Megjöttem gyerekek! - nézett ránk és egy fiúval érkezett az oldalán

Magas, aranyos, kedves fiúnak tűnt barna hajjal, és sötétbarna szemekkel.

-Ő itt Sam. - mosolygott Mrs. Jasmine
-Uuu valaki felveszi a versenyt Johnny-val. - szólalt meg Liliana
-Lányok elég! - szólt rájuk a tanár. A srác szeme rajtam állt meg, párszor végigmért és mosolyogni kezdett mire viszonoztam azt.

Johnny amint észrevette hogy engem néz a kezemért nyúlt és a pad tetején megfogta azt. Már szólni akartam hogy egy kicsit fáj már a kezem mert Johnny egyre erősebben szorította. Ránéztem és csak annyit tudtam leszűrni hogy a szemei villámokat szórtak és az édes nézése sehol sem volt.
Sam szeme letért rólam és Johnny egy kicsit megnyugodott.

-Hülye. - morgott
-Nyugi már. - szóltam rá
-Veled meg beszélni akarok. - nézett rám
-Rendben. - válaszoltam

-Remélem jól fogod érezni magad itt nálunk Sam. - mosolygott rá az ofő
-Én is remélem. - válaszolt
-Kérlek ülj Diana mögé. - mutatott rám és Johnny szorítása újra erős lett
-Befejeznéd? - kérdeztem
-Nem. - válaszolt hidegen
-Most fordult a kör. Én vagyok az aranyos és te a rideg.
-Szünetben velem jössz és a fiúkkal leszünk. - válaszolt az előbbi mondatom hátrahagyva

Amíg mi beszéltünk az óra haladt és vad jegyzetelésbe kezdtem.

**********

Johnny órák után a fiúkhoz vitt és végig náluk kellett maradnom.

-Diana. - lépett mellém Sam és Johnny a vállához húzott
-Igen? - néztem ki oldalt
-A tanár kérte hogy mutasd meg a füzeteid mert kénének az eddigi jegyzetek. - mosolygott rám
-A terembe van. - néztem Johnny-ra
-Menj. - engedte el a kezem
-Gyere. - intettem Sam-nek

A teremben odaadtam a füzeteim és ő egy köszönöm után elvette azokat. Én előbb mentem ki a teremből és Johnny-hoz siettem vissza.

-Megvolt? - kérdezte
-Igen, de.... - néztem rá
-Hm? - kérdezett vissza
-Beszélhetnénk?
-Persze, gyere. - húzott az iskolai szertárba

-Miért vagy ilyen velem? Mit csináltam? - néztem rá
-Nem számít. - nézett le rám
-Akkor mi a bajod? Most őszintén.
-Sam.....ahogy ránéztél olyan volt mintha azonnal szerelmes lettél volna belé.
-Johnny...most jött, nem is tudom pontosan ki. - mosolyogtam rá
-Tudom, de na. - ült le a földre
-Attól mert olyan haja van mint neked még nem kell aggódni. - néztem rá
-Olyan haja van mint nekem?! - állt fel
-Johnny.... - léptem hátra
-Szóval olyan aranyosnak tartod mint engem! - kiabált
-Csöndben... - suttogtam
-Leszarom! Nem szereted, de hasonlítasz hozzá?! - nézett rám
-Johnny kérlek. - húztam el a fejem
-Akkor azt mond meg most ki az erősebb. Én vagy az a taknyos kölyök akihez hasonlítasz!? - jött közelebb
-Félek.. - ültem le a földre

Johnny hangja eltűnt és mellém ült.

-Bocsánat. - szólalt meg

Lassan a fejem felemeltem és megláttam egy perecet kajáló fiút.

-Éhes vagyok.
-Én is. - néztem rá
-Tessék. - nyújtotta felém a perecét és együtt enni kezdtük. -Tényleg sajnálom. - nézett rám
-Semmi baj. - bújtam hozzá
-Sam nem okoz problémát. - mosolygott
-Gyere. - intettem és együtt kimentünk az ebédlőbe

-Hallod! - jött oda hozzám egy ismeretlen lány
-Igen? - néztem furán
-Ez elvileg neked szól. - mosolygott és egyből elindult a rádióból egy zene ami ismerős volt. Nem a szöveg hanem a hang.

(Itt érdemes meghallgatni a zenét)

(Azért így tettem ide, mert nem akartam, és nem is szeretem a szöveget idetenni.)

Johnny arca újra ideges lett és felém fordult.

-Ez a Sam nagyon kedves. - nézett rám
-Johnny...várj ez a te számod? - néztem rá
-Persze, de megyek és beszélek vele. - mutatott rá
-Johnny...Johnny! - kiabáltam utána
Mikor én kifutottam az ajtón és vártam mi lesz.

*Johnny Szemszöge*

-Elloptad a zenémet te köcsög! - csaptam rá az asztalra
-Te meg azt a lányt akit szeretek! - válaszolt vissza
-Leszarom ki az akit szeretsz, de ez a szám egy különleges alkalomra volt tartogatva! - vágtam vissza
-Tudom, rá is írtad hogy kinek szól, de szeretném ha az enyém lenne az a valaki. - mosolygott gúnyosan rám
-Majd azt meglátjuk! - válaszoltam és a pólójánál fogva a falhoz vágtam mire ő is vissza ütött
A verekedés közben láttam hogy egy számomra ismeretlen lány kifut azon az ajtón amin Diana, és lassan a ketten érnek vissza.

-Ő az én barátnőm! - lökött neki a falnak Sam
-Hát kurvára nem, ő már rég az enyém! - löktem el mire a földre esett

*Diana Szemszöge*

Amikor meghallottam azt hogy rajtam veszekednek közelebb léptem a földön ülő, és a falnak dőlve álló fiúhoz.

-Befejezitek kérlek? - szólaltam meg
-Már vége. - válaszolt Johnny
-Vagy nem. - állt fel Sam én pedig Johnny elé álltam
-Vége és kész! - szóltam rájuk. -És, csak hogy tudjátok, nem vagyok egyikőtök barátnője sem. Sam téged nem is ismerlek még, és Johnny rajtad pedig nagyon meglepődtem. Közelebb engedtelek magamhoz téged mint bárki mást, de te ezt csinálod velem! Na jó inkább megyek nincs kedvem ezt hallgatni tovább! - vettem fel a táskám és kiidultam az ajtón

Amint kiléptem az ajtón szakadni kezdett az eső. Még nem volt utolsó óra, de maximum azt mondom hogy nem érzem jól magam. Ami igaz.

Elindultam a szakadó esőben haza és próbáltam mindent elfelejteni és végleg lezárni. Úgyérzem hiba volt valakit közel engedni magamhoz. Talán jobb ha olyan leszek mint régen....