Egyetlen szívtelen (Johnny Orlando ff.)

12.

Másnap szomorúan ballagtam ki az ajtón és minden percben azt éreztem hogy elszakíthatják tőlem Johnny-t.

-Lányom. - szólítgatott apa
-Bocsi csak elbambultam. - ettem tovább

Siettem a suli felé mert a sarkon ott várt  Johnny. Felkapott és egy csókkal köszöntött majd kézen fogva sétáltunk tovább.

-Ne vágj ilyen savanyú képet kérlek. - nézett engem Johnny
-Fáj azt éreznem hogy elveszíthetlek. - hajtottam le a fejem
-Nézd soha nem veszíthesz el engem. - simított végig az arcomon John. -Órák után átmegyek hozzátok mint a jól nevelt kisfiú. - nevetett
-Rendben, várlak. - mosolyogtam

*Time Skip*

Hat óra körül apa elment mert előbb kellett bemennie a munakhelyére ezért Johnny-t is előbb hívtam. Felmentünk a szobámba és egy ideig az ő kérésére tanultunk (?) aztán egy filmet kezdtünk el nézni. A közepén Johnny hirtelen megcsókolt csak úgy amit aranyosnak találtam volna ha nem láttam volna az ajtóban az apámat. Tágra nyitott szemmel nézett majd láttam hogy kezd dühös lenni.

-Mégis mi a franc ez? - kiabált
-Semmi, apa csak. - hajtottam le a fejem
-Te kis taknyos, hát ezért voltál szomorú és azért nem akartál összejönni a másik fiúval mert itt ez a nyomorék pénzes gyerek aki egy elkényeztetett családból való. - mondta apa
-Nem, tévedsz. Sosem volt ő taknyos mindig is erős és helyes fiú és a pénz miért számítana ha szeretem? - néztem rá dühösen
-Diana.....ne húzd fel. - suttogott Johnny
-Nem érdekel! Veled akarok maradni örökre! - kiabáltam
-Hát biztos hogy nem fogsz! - válaszolt apa
-Fuss....menj innen. Nem akarom hogy bajod essen. Engem nem bánt. Ígérem megleszek. - húztam fel Johnny-t megértette hogy ha itt marad apám darabokra tépi
-Nem hagylak itt, visszajövök érted! - kiabált majd a szokásos helyen az ablakon távozott
-Szerencséd van hogy nem ütöttem meg! Van fogalmad róla hogy mit tettél! Hazudtál nekem!
-De csak azért hogy ne egy savanyú tekintetű ember legyen belőlem. - fordultam el
-Akkor most unatkozz magadban. Megtiltom hogy beszélj vele, és soha többé nem fogtok találkozni! - kiabált
-Úgy is ott a suli. - fordultam felé
-Ha jól tudom két hét van vissza. - tette karba a kezeit
-Elrepült az idő mióta együtt vagyunk. - suttogtam

Apa elvette a telefonom majd kiment és becsapta az ajtót.

A földre ültem és sírni kezdtem, már tudtam hogy rengeteget fogok sírni amiatt hogy Johnny nincs velem.

Lementem apát kikerülve elővettem egy kis ennivalót aztán nyammogni kezdtem azt.

-Mégis meddig fogok itt rohadni? - kérdeztem
-Ameddig el nem felejted ezt a taknyot.
-Akkor soha, értem. - dőltem hátra
-Ha elfeljted mindent visszakapsz. - suttogta
-Nem veszel rá semmire. Johnny neve örökre bele van vésve a szívembe.
-Persze. - legyintett. -Lehet hogy nem te fogsz tovább lépni hanem ő fog mással lenni. - nézett apa
-Megígérte hogy visszajön. Amit ígért be is tartja. - szóltam vissza
-Reménykedj csak. - rántotta meg a vállát
-A mamával beszélhetek? - kérdeztem. -Szeretnék hozzá lemenni majd a nyáron. - néztem apát
-A taknyos odáig nem megy el biztos. Szóval igen, beszélj vele. Itt lent! -
-Oké. - hívtam fel

-Szervusz életem. - köszönt a Mamám
-Szia mama. - szólaltam meg
-Mi történt? Olyan szomorkás a hangod. - kérdezte
-Nem tudom elmondani mert vigyázban kell állnom. - forgattam meg a szemem
-Mond meg hogy én akarok veled beszélni a nálam lévő újságok kapcsán amit rendeltél tudod. - mondta
-Elmegyek vizet engedni lefekszem plusz a mama beszélni akar velem az újságok kapcsán is. - néztem apát
-Menj, de ha felmered hívni őt akkor.... - fenyegetett
-Hogy hívnám fel a számát sem tudom fejből. - kamuztam
-Jó. - bámulta tovább a TV-t apa

Felfutottam a telefonnal a kezembe és elkezdtem engedni a vizet és kiültem a telefonnal az ágyamra.

-Mond angyalom mi történt? - kérdezte mama a szemeimbe pedig könny szökött
-Van egy fiú akivel titokban elkezdtünk járni. Elég sok pénze van, de ez engem nem érdekel. Gyönyörűen énekel és gitározik és nagyon szeretem, de apa rajta kapott minket hogy együtt vagyunk ma és eltiltott tőle örökre. - kezdtem el sírni. -De.....de...én....nem..tudok nélküle....élni. - próbáltam beszélni
-Drága kincsem. Nyugodj meg. Kitaláltam valamit. Tudod a számát? - kérdezte
-Persze. - mosolyogtam
-Add meg én pedig intézkedem. - mondta
-Köszönöm. - töröltem le a könnyeim majd megadtam a számot a mamának
-Mikor érsz rá jönni hozzám kincsem?
-Bármikor amikor neked jó, de sokáig akarok nálad lenni hisz nagyon szeretlek. - mosolyogtam
-Én is kincsem. Két hét jó lesz? - kérdezte
-Kettő és fél. - egészítettem ki
-Rendben drágám legyen kettő és fél hét. - nevetett
-Most addig mit csináljak? - kérdeztem
-Maradj nyugodt. Beszélj valakivel akit nagyon szeretsz.
-Nem engedne át senkit. - ráztam meg a fejem
-Muszáj kibírnod valahogy életem. De hamarosan látlak téged.
-Én is téged. - mosolyogtam közben apa állt meg az ajtóba
-Majd megnézem a virágos kertet. - bólogattam
-Sziaa. - köszöntem el majd apa kezébe nyomtam a telefont. -Augusztusban két és fél hetet nála leszek. - rántottam meg a vállam
-Szemtelen vagy! - kiabált
-Tudom, nem kell mondani. - válaszoltam

Fürdés után a boltban ültem és olvastam mikor apa kiment egy pillanatra megjelent valaki az ablaknál.

Odasétáltam majd megláttam Johnny-t. Zöld ing volt rajta a haja szépen állt és befelé nézett az ablakon. Rátettem a kezem az üvegre amit ő is utánzott és felmutatott pár lapot.

"Ne aggódj melletted maradok"
"A nyár lesz a legjobb időszakod"
"Nem hagyom hogy szétválasszank minket"
"Ne felejts el engem Hercegnő, kérlek"
"Ha tudlak meglátogatlak, még így is"
"Apád idegrohamot fog kapni tőlem annyit fogok próbálkozni azért hogy magammal vihesselek"
"Amiért ott hagytalak szégyellem magam"
"Holnap ugyan itt kérlek vagy bárhol ahol láthatlak"
"Szeretlek életem"

Tette le az összes papírt és a fejét az üvegnek döntötte. Ugyan azt tettem majd leültem az ablak előtt lévő székre és bámultam. Gyönyörű szemei még így meghódítottak.

-Lányom. - jött be apa és furán nézett engem
-Igen? - fordultam felé
-Mit csinálsz ott? - kérdezte
-Gondoltam ha már úgy is bevagyok závra, rajzolok. És ez a táj tetszett nekem. - bámultam, még kinéztem és láttam ahogy Johnny elfut majd eltűnik a feketeségben
-Ja, értem. - ült le
-De megyek aludni. - indultam fel és elővettem egy papírt

Sosem tudtam igazán szépen rajzolni, de azért volt egy kis tudásom amit a mamám tanított meg nekem.

Elkezdtem lerajzolni őt. Nem lett olyan mint ha egy profi rajzos csinálta volna, de megvoltam vele elégedve. Kiszineztem, majd az éjjeli szekrény fiókjába a mappák alá rejtettem hogy senki ne találja meg.

Hii💜

Elnézést a hatalmas kihagyásért, de se kedvem, se ötletem nem volt ehez a könyvhez. Lehet elég nagy időt ugrottunk, de nagyon nem akartam húzni az egészet. Unalmas lett volna szerintem és így nekem jobban tetszik. Remélem tetszik a rész és kíváncsi vagyok kinek hogy tetszik az új száma a "See you". Szerintem nagyon jó lett és egyszerűen imádom.

Byeee💜