Egyetlen szívtelen (Johnny Orlando ff.)

15.

Scott másnap elment, én pedig újra unalmas dolgaim folytattam.

A napok nagyon lassan teltek és alig vártam azt hogy a Mamámhoz mehessek. Kikapcsolódást ad az hogy nála lehetek.

Mikor elérkezett az hogy mehetek hozzá boldogan ugráltam. Johnny azóta nem volt nálam és borzasztóan hiányzik. Nem tudom mi fog történni, de szerintem Johnny elfelejtett engem.

-Szia apa. - léptem le a lépcsőn boldogan
-Boldognak régóta láttalak. - mosolygott
-Annak örülök hogy elmehetek végre innen. - néztem rá
-Köszönöm.
-Én is. - forgattam meg a szemem
-Inkabb menj, és élvezd ki hogy vele lehetsz. - legyintett
-Ezer örömmel.

Az út minimum kettő három órás volt és így kínos csendben eléggé nehéz volt, apa haragszik rám azért mert szerelmes vagyok én meg azért rá mert akadályozni akarja ezt. Jó bevallom sokat változtam azóta mióta Johnny megtetszett. Régebben komorabb voltam és nem hittem volna hogy egy ilyennel lennék együtt és szerintem apám sem.

-Megjöttünk, kellemes nyarat. Puszi a mamának. - próbálta oldani a helyzetet
-Köszi. - sóhajtottam
-Ugyan Diana, ne haragudj így rám kérlek. - nézett rám úgy tűnik hatással volt rá az hogy alig szólok hozzá bár az őszintén nekem is hiányoznak azok a régi szép idők mikor még jóba voltunk
-Csak szertnék pihenni, elfelejteni mindent oké? Majd ha haza értem beszélünk.
-Rendben. - fordult meg majd vissza ült a kocsijába
-Mama! - vettem észre őt
-Drága Diana, de hiányoztál, milyen nagy lettél. - mosolygott. -De milyen kis szomorkás vagy.
-Nem is vagyok szomorú. - fogtam az arcom
-Ugyan én bármikor felismerem ha szomorú vagy na gyere be és mesélj nekem. - vezetett be. -Mesélj mi bántja a lelked? - kérdezte közben elém tett egy kevés sütit és innivalót
-Köszönöm, és hát...megváltoztam mama, látom magamon. Tudod van az a srác aki megtetszett és hát össze is jöttünk mint minden romantikus drámában csak félek ez a dráma éppen a Rómeó és Júlia lesz mert több hete nem láttam. Apa a kapcsolatunk igazi akadályozója és most igazán rosszba vagyunk, zavar hogy így vagyunk. Hiányzik az ő régi szép ideje, de közben Johnny-val annyira jól elvagyok és arról nem tehetek hogy szeretem.
-Ugyan lányom, apád félt. Csak ismerné meg ez a fiút. Mindig előre ítélkezik és sosem nézi a te oldalad. De ez eltűnik szerintem ne aggódj.
-Igen csak addig bírja az én és Johnny-val való kapcsolatom? - kérdeztem
-Szerintem bírni fogja. - mosolygott mikor csengettek
-Áh megjött a csomagom. - állt fel én pedig a konyhába sétáltam késért mikor vissza tertem a mama eltűnt a futár fiú árnyéka volt csak és én megijedtem, feltarva fogtam a kést mikor oda értem szinte lefagytam a kés a földre esett én pedig mint a szobor álltam, nem hittem a szememnek. Itt áll előttem az akit mindig is vártam, ekkor döntöttem el hogy az ő és az én kapcsolatom sokkal erősebb mint bárki másé. De hogyan kerül ide? Azt már sose fogom megtudni, de mama tuti benne volt.
-Johnny. - suttogtam
-Üdv Hercegnő, rég láttuk egymást. - mosolyodott el
-Hogy kerülsz te ide és.... - mentem közelebb mikor elő rántott egy csokor rózsát
-A nagymamád igazi angyal, meg persze szeretlek. - bólintott. -Igaz a terv nem így volt, az újságokat lemondtad így a leveleim se kaphattad meg többé és nem tudtam hozzátok menni mert külföldön voltam. Kínában a családommal. De most itt vagyok nem szedtem fel semmi lányt és rád vártam amíg tudtam.
-Az a lényeg tudtatok találkozni. - jött mellénk mama
-Szereltek mama. - öleltem át
-Na menjtek fiatalok kevés időtök van. - hesegetett fel
-Rendben. - fogta meg a kezem Johnny majd felmentünk
-Olyan fura hogy újra megfoghatom a kezed. - néztem rá kínosan
-Tudod nekem is. Rég láttalak. És nagyon is hiányoztál. Már kezdtem mindent feladni. Idő közben én vettem egy motort szóval ha szeretnél menni velem egy kört akkor szívesen elviszlek. - mosolygott
-Motorozol? - csillant fel a szemem
-Igen persze, de nyilván csak óvatosan. - bólintott
-Nyilván Orlando fiú. - nevettem
-De tudod nehéz volt nélküled, téged is vittünk volna Kínába. Kár hogy nem tudtál velünk jönni...pedig akartalak vinni. - nézett engem
-Apa egyszer csak megenyhül, ha meg nem majd ki ugrom az ablakon. - mosolyogtam
-Rendben. - nevetett. -És a másik srác? - kérdezte
-Scott? Neki már barátnője van azóta. Bár én sose láttam és elvileg nem egy balhé mentes kislány. A nevét mondta, de nem jegyzetem meg.
-Na akkor vele is történtek dolgok.
-Igen, vele csak barátok vagyunk.
-És most mit szeretnél csinálni? - nézett rám kérdőn

Hát igen. A sok kihagyás miatt olyan más lett a kapcsolatunk, még szokni kell a másikat úgy érzem, de ez menni fog.

-Őszintén igazából megnéznék valami filmet aztán ha van kedved motorozni szívesen veled megyek. Illetve holnap van egy ilyen buli itt ami minden évben és itt engedem ki a legtöbb gőzt az egész év után. Nem iszom csak táncolok.
-Akkor legyen ez, én benne vagyok. - mosolygott
-Johnny....
-Igen Hercegnő? - fordult felém kérdőn
-Hiányoztál.. - öleltem át
-Te is nekem nagyon. - szorított magához aztán egy ideig gondolkodott majd a számra adott egy puszit amiből később csók lett, ijesztő érzés volt újra csókolózni hisz mióta ő elment nem csókoltam meg mást. Furcsa is lenne.
-Ez...ez jó volt. - nézett zavartan
-Bevallom nekem is hiányzott. - néztem őt
-Biztos akarsz te motorozni ma este? - kérdezte. -Kicsit álmos vagyok és szerintem te is. - simogatta az arcom
-Rendben akkor aludjunk. Remélem most nem kelek fel hatszor csak amiatt hogy nem bírok aludni. - sóhajtottam
-Nem fogsz mert itt leszek. - karolt át

Egy ideig filmeztünk, közbe és utána kibeszéltünk mindent amit eddig kellett volna és úgy érzem vissza tért a kapcsolatunk akkor is ha ő is és én is egy eléggé nagy változáson mentünk át. Ő komolyabb lett és gyengédebb míg én szerintem keményebb és bunkóbb, bár szerinte nem. Inkább jobban megnyílok mások előtt.

Minden után lefürödtünk egymás után és nyilván együtt alszunk. Ami számomra fura mert sose engedtem volna hogy többször együtt aludjunk most meg kell és akarom is hogy együtt aludjunk. A hangja semmit se változott, sokat forgolódtam mikor megfogta a vállam és a fülemhez hajolt. Halkan énekelt és jól is esett előbb elaludtam mint máskor. Johnny és én lehet hogy megváltoztunk vagy egy aprót eltávolodtunk egymástól akkor is meg van a közös hang amivel újra tudjuk építeni, hiába van ott apa vagy más. Mostmár nem akarom elengedni, nem bírom ki ha megin el kell válni. Apa ha nem békél meg esküszöm át költözöm Johnny-hoz. Mert szeretem ezt a "nyávogós" édes fiút.

Hii💜
Úristen mit írjak ide. Konkrétan kB egy éve nem volt rész és ezt nem tudom felfogni. Számomra nagyon szomorú hogy ennyire nem foglalkoztam ezzel a könyvvel és itt állt. De most rám jött hogy írjak bele, és remélem azért még mindig olvassátok és szeretitek ezt a könyvet. Igaz azóta mióta utoljára írtam nem nagyon követem Johnny-t de úgy gondolom ezt a könyvet is megilleti a méltó lezárás ami amúgy már megvan csak sosem írtam le. Még pár rész lesz és véget ér ez a könyvünk is. Az Everything nevű új könyvemben megpróbálok róla is majd kisebb részt írni. Köszönöm ha még itt vagytok és tényleg sajnálom hogy ekkora kihagyás volt. Azért kezdtem el ezt a részt írni mert olyan sok (számomra sok) komment jött az utolsó részhez hogy furán éreztem magam hogy haló nincs befejezés. Remélem tetszett azért ez a rész és a kövire valószínűleg nem kell egy évet várni.

Byee💜💜