Egyetlen szívtelen (Johnny Orlando ff.)

13.

*Johnny Szemszöge*

A bejárati ajtót erősen kinyitottam majd bevágtam magam mögött. Felsiettem a szobámba és az asztalra csaptam. A telefonom ledobtam a földre és felemeltem a lámpám mikor bejött Lauren.

-Őrült állat! - vette ki a kezemből a lámpát
-Te ezt nem érted! - kiabáltam rá
-Akkor legyél csendesebb kérlek és nyugi. - simított végig a vállamon majd kiment
-Lauren! - fordultam felé
-Igen? - nézett vissza
-Sajnálom. - suttogtam
-Nem baj. - mosolygott majd tovább ment

Diana életem része. Egy darab a szívemből erre nem érhetek hozzá, nem hallhatom a hangját és a többi.
Leültem a földre és bámultam magam elé mikor egy ismeretlen szám hívott.

-Igen? - vettem fel
-Johnny..? - kérdezte egy idősebb hang
-Igen én vagyok, Johnny Orlando. - válaszoltam
-Örülök hogy megismertelek, én Diana nagymamája vagyok. - mondta közben a szemeim csillogni kezdtek
-Tényleg ön a nagymamája? - kérdeztem vissza
-Igen, te pedig az ő nagy szerelme vagy aki miatt folyton szomorú szegény, de tudom hogy neked is fáj.
-Nagyon fáj..... - sóhajtottam
-Segíthetek nektek. - szólalt meg én pedig felpattantam
-Hogyan? Kérem mondja el, bármit megteszek csak.... - szólt közbe
-Gyere el hozzám leírom a címem. Nálam mindent megbeszélünk fiam.
-Rendben, mikor lenne jó? - kérdeztem
-Amikor neked. - válaszolt
-Esetleg holnap?
-Tökéletes. Figyelj, ne kövessen senki és ha megkérdezik ki vagy más nevet mondj és nem lesz baj. - magyarázta
-Köszönöm. Holnap megyek is. Jó estét. - köszöntem el
-Neked is. - tettük le

Holnap elmegyek Diana nagymamájához aki segít nekem komolyan néha hülyének nézem saját magam.

*Time Skip*

Magam sem hiszem el, de sikerült megérkeznem és nem találkoztam senkivel se. Hála az égnek.
Megtaláltam a házat majd bekopogtam.

-Johnny Orlando? - suttogta
-Én volnék. - nevettem
-Gyere. - húzott gyorsan be a házba
-Üdvözlöm. - mosolyogtam
-Örülök hogy én is megismertelek. Foglalj helyet. Esetleg kérsz valamit? - kérdezte
-Nem köszönöm. - ültem le
-Akkor térjünk a lényegre. Azért hívtalak ide mert bánt az a tudat hogy Diana egész nap csak otthon sír és nem csinál mást. Szeretném ha együtt maradnátok ezért kitaláltam valamit.
-Mit?
-Diana jönni fog ide hozzám valamikor amit majd akkor tudsz meg. És itt tudok találkozni.
-Mikor jön? Kérem mondja meg. - könyörögtem
-Akkor fogod megtudni. Csak várj.
-Miért nem lehet előbb? - kérdeztem
-Azért mert félő hogy csinálsz addig bármit is. Így csak akkor tudod meg...
-Értem. Tud valami ötletet addig hogy látogassam meg?
-Ahogy eddig. Törekedj arra is hogy meglássanak. Néha tűnjön úgy a helyzet mint ha elakarnád rabolni Diana-t.
-Hogy meglássanak? De kérem akkor én többet oda be nem teszem a lábam mert ha igen akkor meghalok. - emeltem fel a kezeim
-Az a lényege hogy lássa azt hogy nem felejtetted el és próbálkozol. Rólam nem beszélsz senkinek és semmit ne mondj senkinek. Még Diana-nak se.
-Értettem. De addig hogy beszéljek vele?
-Erre is találtam megoldást. Minden hónapban kapni fogsz egy újságot amit feléd irányítottam. Egyszerű tini magazin, Diana kérte. - legyintett. -Abba ragassz bele egy borítékot amiben benne van a levél amit küldeni akarsz neki tőlem lehet akár egy papír kacsa, vagy csak simán ragassz bele egy levelet. Az a lényeg hogy ne essen ki. Ja és hallottam zenét írsz. - mosolygott
-Áh értem...igen szoktam néha. - válaszoltam
-Írj egy dalt neki, majd a találkozáson megmutathatod neki. - mosolygott
-Rendben, meg lesz minden. - álltam fel
-Ugyan kérlek drágám legalább egy ebédet egyél meg nálam. - kért
-Így is sokat segített már. - ültem vissza. -De kezdek éhes lenni. - nevettem
-Áh remek hozok is mindent. - mosolygott és kitett tányérokat

*Diana Szemszöge*

Ültem az ágyamon és bámultam az üres falat, apám néha felnézett hozzám és szerintem azt gondolta hogy megbolondultam.

-Diana! Tudsz segíteni? - kérdezte apa
-Igen. - sétáltam le
-Egy kicsit helyettesíteni kéne engem 5 perc és jövök vissza. - ment el
-Oké. - álltam a pult mögé mikor bejött egy szőke hajú lány, vett egy csokit és egy energia italt majd letette őket elém.
-Más nem lesz? - kérdeztem
-Nem köszi. - mosolygott majd a pultra tett egy borítékot. -Ez a tiéd, Johnny írta neked. - suttogta
-Öm köszönöm. - lepődtem meg majd elraktam a levelet

*********

Amint apa visszaért szóltam hogy lefürdök, csak hogy ne nézzen be és amíg folyt a víz, felbontottam a levelet.

Drága Diana!

Szívem megszakad hogy nem láthatlak minden nap, nem nézetem ahogy a hajad fényesen száll, nem láthatom hogy a szemeid gyönyörűen csillognak. Hiányzik az ölelésed, az illatod és minden ami veled jár. Megígérem harcolok addig amíg csak tudok érted. Bírd ki, már sietek!

Johnny Orlando  2020.05.06

Úgy látom előbb írta ezt a levelet, de örültem hogy megkaptam. Úgy örülnék ha láthatnám őt. Remélem minnél előbb sikerül valahogy megoldani az egészet.