Egyetlen szívtelen (Johnny Orlando ff.)

5.

Johnny mellettem sétált és miután hozzá értünk udvariasan kinyitotta előttem az ajtót és félre állt.

-Öm...miért nem mész? - néztem furán rá
-Diana...udvarias vagyok.. - mosolygott rám
-Nagyon vicces vagy Johnny. - röhögtem

Mikor beléptem, persze csak Johnny után, egy lány a kanapén ült és tanult valamint egy nő is ott állt a konyhában. Johnny ez komoly? Ide hozod az egész családot vagy mi?

-Diana ő itt az anyukám és a húgom. Meredith és Lauren
-Szia, jó napot! - mosolyogtam
-Jaj nem kell lányom. - nézett rám kedvesen Meredith
-Szia. - lépett elém Lauren
-Örülök hogy megismertelek. - nyújtottam a kezem
-Én is. - mosolygott vissza és kezet fogtunk
-Johnny mi elmegyünk majd. - szólalt meg Meredith
-Oké. - válaszolt Johnny

Miután felmentük lepakoltam a cuccaim és leültem egy székre mellém pedig Johnny került.

-Szóval ma a sejtekkel kezdünk. - szólaltam meg
-Aha. - döntötte a fejét az asztalra
-Remélem nem magamnak fogok beszélni.
-Nyugi figyelni fogok rád. Nagyon. - húzta széles mosolyra a száját
-Vicces vagy. - röhögtem
-Csak ne nevess.

*Time Skip*

Már vagy fél órája magyaráztam mikor megláttam hogy Johnny engem néz és nem arra figyel amit mondok.

-Johnny! - szóltam rá
-Mond hercegnő. - nézett rám
-Figyelsz te rám? - néztem furán
-Pesze. - válaszolt
-Akkor mi volt a téma címe? - néztem rá
-Sejtek. - válaszolt
-Akkor folytassuk kérlek. - mutattam a füzetre

Miután az egész anyagot átvettük Johnny elpakolta a saját cuccait.

-Johnny? - néztem rá
-Mond.
-Megtudhatom merre van a mosdó? - kérdeztem
-Persze. Kimész az ajtón és szemben ott is van. - mosolygott
-Köszi. - mentem ki

*Johnny Szemszöge*

Amíg Diana a mosdóban volt elő vettem egyik füzetét és az utolsó lapra írni és rajzolni kezdtem. Majd vissza is jött.

*Diana Szemszöge*

Johnny lehívott a nappaliba és rendelt egy pizzát. Amíg azt vártunk kínos csöndben ültünk az asztalnál.
Amíg ő meg nem szólalt.

-Diana. - szólalt meg
-Mond. - válaszoltam
-Semmi. - hajtotta le a fejét
-Hát ez igen értelmes volt. - mosolyogtam rajta
-Tudom. - válaszolt és közben megjött a pizza

Mind a ketten, kettőt ettünk aztán a maradékot eltettem inkább én mert Johnny a dobozzal együtt akarta eltenni. Olyan okos.

-Én megyek. Apám így is kész ideg lesz. - néztem rá
-Oké. Kimegyek veled. - kísért ki
-Szia. - intettem mikor köszönés helyett Johnny a szememet letakarta és egy csókkal vált el tőlem. Nem mondott semmit csak megölelt és intés után vissza ment a házba.

Mostmár teljesen össze vannak zavarodva az érzéseim. Johnny most akkor szeret úgy vagy mi? Vagy csak azért csinálja mert én hiányzok a lány seregből. Egyenlőre én csak barátként tekintek rá, de ezek az érzelmek úgy hiszem hamarosan megváltoznak.

Túl ellenállhatatlan vagy Johnny Orlando.