Fekete angyal a jégen/Befejezett/

Első - Krisz

🚬Krisz🚬

Délután volt. A suliban már rég véget ért a tanítás. Épp a házunk előtt álltam és a mai nap már a második szál cigimet szívtam el. Csörög a telefonom. A kijelzőn Robi neve világít. Ő a korcsolyaedzője a csapatnak.

>Csá Robi! Mondjad.
<Szia Krisz. Be kellene jönnöd megbeszélni valamit.
>Valami baj van?
<Úgy is mondhatjuk. Az egyik csapattag lesérült. Pótlás kell.
>Rendben, mikorra menjek?
<Mikorra tudsz?
>Itt állok a ház előtt. Ha kell most rögtön elindulok.
<Rendben kölyök gyere akkor most. Amúgy hogyhogy kinnt állsz ilyenkor? Nincs valami meleg.
>Őőő... hát volt egy kis dolgom.
<Már megint cigizel?
>Igen.
<Ha hatással lesz a pályán való teljesítésedre először megkeresem azt aki adja neked, utána pedig mindkettőtöknek kitekerem a nyakát. Értve vagyok?
>Igen Robi, de ne aggódj nem lesz semmi nyoma a pályán.
<Ajánlom is. Na de elindultál már?
>Most indulok.
<Akkor igyekezz. Itt találkozunk. Szevasz Krisz.
>Rendben, csá Robi.

Letettem a telefont és elindultam a csarnokba. Kb. 45 percre lakok onnan szóval igyekeznem kellett. Amikor beléptem először Rékát láttam meg.

-Szia Réka. Robi?
-Szia Krisz. Bennt van az egyik korcolyázónkkal.
Rendben, köszi.-mosolyogtam kedvesen a nőre.
Már éppen elindultam amikor utánam szólt.
-Ha vársz egy kicsit én is veled tudok menni!
-Oké!-kiáltottam vissza majd megálltam.
-Nah, meg is vagyok. Mondcsak Krisz, van már barátnőd? Vagy még mindig csak egyéjszakás kalandok vannak?
-A lányok úgy tapadnak az emberre mint a pióca.
-Ez azt jelenti hogy...?-kérdezte hátha folytatom.
-Hogy még mindig csak kalandok vannak.-nevettem fel kínomban. Egyik lány sem olyan akivel szívesen leélném az életem.-sóhajtottam fel.
-Milyen az a lány akivel szívesen együtt lennél?-érdeklődött.
-Hát... nem is tudom. Egyedi, nem olyan mint a többi. Különleges. Olyan akiért harcolni kell. A lányok többsége szinte odadobja magát a fiúknak.-mondtam el amit gondoltam.
-Hát Krisz. Tudok valakit aki pont rá illik erre a jellemzésre.
-Igazán?
-Igen, Robi most pont vele van.
-Korcsolyázik?
-Igen. Ő az ifibajnokunk.-mosolygott Réka.

Ifibajnok. Hű. Kezdek kíváncsi lenni erre a lányra.
Eközben odaértünk a pályához.

-Csá Robi!-köszöntem rá edzőmre.

-Szevasz Krisz.-fogtunk kezet.

-Elképesztő ez a lány.-nézett a jégre.

Én is odanéztem és akkor láttam meg azt a lányt akiről Réka beszélt. Fekete ruhában volt. A haja egészen sötétbarna. A mozgása pedig egyszerűen varázslatos.

-Nahát. Ez valami csodálatos.-mondtam ki a gondolataimat.

-Igen. A mi kis fekete angyalunk.

-Miért pont fekete angyal?-kérdeztem.

-Mindig feketét hord. Az arca mint egy angyalé. Viszont a szíve és leleke mint az Antarktisz.

-Ezt hogy érted?

-Soha nem volt még szerelmes.
Én csak nagy szemekkel néztem rá.

-Semmilyen kapcsolata nem volt még?

-Semmilyen. Még barátai sincsenek. Az osztályában ő a kitaszított. Ennek ellenére nagyon bátor és kitartó.-mondta.