A "The Guardian", az "All Hail My Demon" és a "Lucifer's Bastard" című, összefüggő történetszériám szereplőinek tárháza, mely az újonnan megjelenő szereplőkkel karöltve egyszerre frissül majd. A széria köteteinek egységes neve a "Transcendence Chro...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Te is láttad azt, amit én? - kérdezte Jax hitetlenül pislogva, majd a szemét is megdörzsölte döbbenetében. Gray csak felvont szemöldökkel figyelte a fiút, nem értette, mégis miről beszélhet.
- Hogy láttam volna bármit is innen? - értetlenkedett, hiszen Társával ellentétben ő nem a létra tetején állt, de mivel Jax továbbra is csak kábultan bámult kifelé az ablakon, megadóan felsóhajtott. - Mit láttál? - kérdezett rá végül.
Jax még néhány pillanatig az ablak felé pisogott, majd megrázta a fejét.
- Lehet, hogy csak képzelődtem, de mintha három fazont láttam volna odakint a hóesésben - motyogta a fiú. - Csak olyan gyorsan eltűntek utána, hogy szerintem nem is voltak valóságosak.
Gray elmosolyodott. Jax már megint kitalált valami zagyvaságot.
- Szerintem csak paranóiás vagy. Biztosan az angyal lehet az oka!
Jax elhúzta a száját, majd csalódottan nyújtotta a kezét Gray felé, hogy adjon neki oda még egy színes gömböt. Olyan valóságosnak tűnt az a három alak számára, hogy hiába próbálta azt bemesélni magának, hogy csak képzelődött, tudta, hogy ilyet nem hallucinálhatott, főleg, hogy még véletlenül sem szívott semmit előtte, maximum a csokis kalács illatát. De úgy döntötte, inkább elengedi az egészet. Karácsony volt elvégre, s neki pedig semmi kedve sem volt már megint valami sületlenségen aggódni.
- Figyelj már, ha Tewlin prof leesik onnan, akkor hátha elmarad a töri vizsga! - terelte el a fiú a beszélgetést inkább egy másik irányba, majd a létrán egyensúlyozó férfire mutatott, aki éppen a csúcsdíszt próbálta felaggatni a fenyőfa tetejére.
- Haha, szeretnéd te azt! - forgatta meg a szemeit Gray. - Tewlin félholtan is megtartaná az óráit, nagyon jól tudod!
Jax erre felmordult. Egyszerre kedvelte a professzort, de utálta is mélységesen, leginkább a tantárgy miatt, amit tanított. Plusz hogy rosszul is állt a tárgyból, félő volt, hogy elbukja ezt a vizsgát, szóval igazán örült volna annak, ha valami bezavar egy icipicit a képbe. Semmi súlyos, csak egy kis agyrázkódás, egy törött borda... Ám ugyanakkor azt is tudta, hogy Graynek igaza volt: Tewlin képes lett volna a halálból is visszatérni és szellemként megtartani az óráját.
- Amúgy egész szép lett ez a fa, nem gondolod? - érdeklődött Gray mosolyogva. - Majdnem olyan szép, mint az, amit hétévesen láttam egy londoni bevásárlóközpontban. Az hatalmas volt és telis-tele hatalmas, vörös és ezüst színű gömbökkel, na és a fények! Azóta sem láttam olyan gyönyörű fát!
Jax hirtelen elejtette a kezéből az egyik karácsonyfadíszt, mire az ripityára tört a padlón. Gray már éppen készült volna leszólni őt, ám amikor a fiúra emelte a tekintetét, valósággal megijedt, Jax ugyanis hitetlen fejet vágva, tátott szájjal nézett rá.
- Hogy mit mondtál? - kérdezte. - London, bevásárlóközpont, karácsonyfa... piros és... ezüst?
Gray aprót bólintott. Kezdte azt hinni, hogy Jax megzakkant. Egészen furcsán viselkedett aznap.
