ѕℓανє [єяєяι 16+]

1.🥀

Az idő délután körül járhatott, mikor hazafele menet a szokásos kocsma mellett elhaladva valaki megragadta karom s berántott az épületbe. Apám volt az.

-Hova hova fiatalember?

-Kérlek ne játszd a jó szülőt, mindenki ismer..-ekkor egy erős ütést éreztem meg arcomon.

-Vigyázz a szádra Kölyök. Ma nem mész sehova, hamarosan hazaérek és szépen elbeszélgetünk.-ekkor elengedte karomat én meg rémülettől futva hagytam el a kocsmát, s megsem álltam hazáig. Hallottam ahogy a rohadék társai röhögnek rajtam, de ebben a helyzetben most nem érdekelt.

Az elmúlt időkben sokszor megfenyegetett apám azzal, hogy Mr.Ackermannak adja az undorító testem. Mr.Ackerman a város legrémisztőbb embere. Állítólag mafia vezér is, mondjuk ebben nem vagyok biztos. Nem egyszer olvastam róla az újságban, vagy hallottam róla a hírekben hogy ismét több mint 20 új tinédzsert fogott be szexrabszolgaként. Rettenetes.

Az emberek csak azért nem jelentik fel mert Mr.Ackerman túl gazdag, szinte mindenkit megfenyeget vagy lefizet. Még a rendőröket is..

Apám azért akarna csak neki adni, mivel az ő állítása szerint lusta dög vagyok, és semmit se csinálok a háznál.
Minden délután fáradtan érek haza, és elkezdek tanulni. Enni sincs időm mert ez a seggfej főzni se képes, az összes pénzünket elissza a kocsmában.

Anyám halála után rendszeresen ivott, s vert engem. Semmire se volt képes apám, takarítani se, fűteni se, de még főzni se.
Mindent magamtól kellett csinálnom, senki se volt aki tanított volna ezekre.
Mikor anyám élt, sokszor segítettem neki a takarításban, együtt csináltunk süteményeket, apám pedig rendszeresen dolgozott. Boldog család voltunk. Szerettem a szüleimet. Anyámat még mindig.

Apám engem hibáztat amiért anyám meghalt. Valamilyen szinten megtudom érteni... Egy szép keddi napon történt, mikor hazafele tartottam az iskolából. Boldog voltam, mert sikerült jóra megírnom a teszteket. Emlékszem aznap anyám a kedvencemet szerette volna főzni. Boldogan is nyitottam volna be a lakásba hogy elújságoljam neki a nagy hírt, de majdnem elájultam a látványtól.
Anyám vérben feküdt.. Apám pedig ott állt. Ott állt egy késsel a kezében, majd rámemelte tekintetét.

"-Ha elmered mondani akárkinek is, te is így fogod végezni. Semmit se tudsz te, semmit se láttál. Nem mondhatod azt, hogy én öltem meg anyád. Világos voltam?-ordított rám.."

Megszólalni se bírtam akkor, csak felrohantam a szobámba s bezárkóztam. Napokig sírtam, iskolába pedig nem is mentem. Kerültem a társaságot.
Mikasa és Armin volt az akik akkor is kiálltak mellettem, ők se tudták az igaz történetet.

Rossz érzés volt az anyám haláláról hazudnom nekik. Azelőtt sose hazudtam még senkinek. Szüleimnek nem is mertem!
Főleg a jó lelkű édesanyámnak..

Anyám halála óta bezárkózott lettem, csak Arminék foglalkoztak velem..Már amikor.
Csendes, visszahúzódó emberként ismernek, nagyjából jó tanuló, és gyenge. Eren Jaeger, egy igazi gyenge porszem.

Uhh hát sziasztok! Itt is lenne a könyvecském első része. Fogalmam sincs hány ember tetszését nyeri el a könyvem, igazából csak próbálkozom az írással. Tisztában vagyok vele hogy helyenként rossz lehet a fogalmazás/helyesírás, de igyekszem ezeket a hibákat javítani.

A történet is elég érdekes (legalábbis számomra xD) hiszen a történetben utalok sokszor arra hogy Eren szexrabszolga, valamint rabszolga...Nos, számomra ez a történetben ugyanazt fogja jelenteni, hiszen Erent nem csak a szexre fogják használni.
Igyekszem a storyt nem telenyomni +18-as tartalmakkal, hisz nem szeretné gondolom senki se azt, hogy ezzel legyen csak tele a story :D

Könyvemet eszemben sincs elhanyagolni, folyamatosan próbálom a részeket írni...
Jó szórakozást hozzá!^^