Ez a kis karakter ismertető egy korábbi munkám, a 700 évnyi szenvedés karaktereiről szól. Érdemes előbb elkezdeni az eredeti művet, hogy tisztán lássák ki kicsoda. Azok akik már belekezdtek a fő műbe az is bátran olvashatja, nincs spojler veszély. E...
Pintér Viktor vagyok, egy 17 éves, orvos család középső gyermeke. Szüleimmel Ágostonnal és Juliával, nővéremmel Viviennel és ikertestvéremmel/öcsémmel, Hektorral élek együtt, valamint közvetlen közelünkben, egy telken a nagyszüleinkkel.
175centi magas vagyok, vállig érő hosszú, szőke hajjal. Az öcsémmel ellentétben én mindig is ilyen stílusban hordtam a hajam, talán annyi különbséggel hogy néha nem balra hanem jobbra, esetleg hátra fele fésülöm, esetleg felkötöm hogy néha lássak is valamit. Talán havonta bevett szokása a triónknak hogy Hektor haját festegetjük át, kicsit. Vagyis inkább a nővérünk festi, Hektor mint valami szőrös szívű kritikus kreatívabbnál-kreatívabb hasonlatokkal szidja a művet én pedig popcornnal a kezembe nézem az előadást. Persze ebből sosincs sértődés, Hektornak mindig tetszik Vivi alkotása akár milyet is hoz össze neki.
Névadás terén érdekes a család ugyanis a legifjabb generáció a nagyszülők után kapják a neveiket. Legalábbis részben. Hektor ténylegesen a nagyszüleink után kapta a nevét, én pedig apám öcsének és annak nagyapja után kaptam. Furán jönnek ki a név kavarások de ez van.
A család hosszú generációk óta az egészségügyben dolgozik, ahogy anya és apa, de még a nagyszüleink is. Mind a 4. Így hát nem is volt kérdés hogy minek akartak adni minket a szüleink. Vivi most is egyetemista ezen a téren, Hektor pedig általános iskola óta kacsingat a katonaság és orvoslás szerelem gyermeke felé.
Hiába vagyok én az idősebb, valahogy mindig az öcsémre és a nővéremre hárult a feladat, hogy megvédjenek. Főleg általánosban. Már akkor tudtam hogy másabb vagyok mint a többiek, ezt felső tagozatban ismertem be magamnak. Se a szüleim, se nővérem nem tudja ezt a kis titkom. De még Hektor sem. Mindig is a legnagyobb gyengémnek tartottam és éppen ezért talán örökre titok is marad és magammal viszem a síromba is. Viszont az általános sose az a hely ahol a másság menő lenne. Ott ha nem voltál olyan mint a bunkó nagymenő srác az osztályban vagy a talpnyalója akkor jöttek a kiközösítések, a csúfolódások, rosszabb esetben a bántalmazás és nem csak a szóbeli sértegetések. Nem csak az osztályunkból de szerte az évfolyamból kerültek emberek az igazgató elé ez ügyben, köztük én és a testvéreim is. Ők nagyobb büntetéseket kaptak mivel esetleg többségében kicsit nagyobbat ütöttek azoknál, akik engem vertek. Na jó.. jóval nagyobbat. Apáék eleinte alaposan lehordtak minket de egy idő után már megszokottá vált ez és amíg a jegyeinkre nem volt hatással elvetették az egészet. Pusztán pár rosszalló pillantást kaptunk és kínos csenget a közös vacsoráknál.
A gyakori szekálások miatt gyakran kerültem mélypontra, sokszor a depresszió határáig süllyedtem de a testvéreim folytonvisszarángattak és vigasztaltak akár éjszakákon keresztül. Sose voltam avagdosás híve bár a lejtőkön gyakran megfordult a fejemben. Ezeket elkerülveHektor inkább bevezetett apa titkos szobájába ami igazából a családi könyvtárvolt. Egy idő után én is odaszoktam és teljesen elmerültem az anatómiában, azemberi szervezetben és egyéb orvosi szakkönyvekben. Volt hogy mind a hármanbenn ültünk naphosszat, még se szóltunk a másikhoz. Csendes volt és nyugodt,mégis érezni lehetett hogy sosincs egyedül az ember.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
