SKAM » Penetrator Pledge

[05. harcok]

» Ö t ö d i k  f e j e z e t   -   H a r c o k «

Az órák után Vilde, Chris és Sana is Eváék háza felé vette az irányt, hiszen Vilde halaszthatatlan megbeszélést hirdetett az ebédszünetben, ám a menzán sorakozó diákok miatt ott nem hozakodhatott elő ötleteivel, mert ahhoz túlságosan is fontosnak tartotta őket. Lázban égett, mióta csak eszébe jutott élete dobása William születésnapi partiján, és alig várta az alkalmat, hogy mind együtt legyenek a lányokkal, hogy elújságolhassa nekik. Sajnos a bulit követő héten hol egyikük, hol másikuk nem ért rá, és kifogást kifogásra halmozva - legalábbis Vilde így gondolta - halasztották el az összeröffenéseket. Most viszont végre sikerült találniuk egy megfelelő időpontot, és Vildével madarat lehetett volna fogatni, ahogyan Eva ajtót nyitott, majd beljebb invitálta őket otthonába. Egy azon szerencsés napok közé tartozott ez is, melyeken nem volt otthon édesanyja, így bátran csinálhatott bármit, bárkivel, a bartai addig maradhattak, amíg csak szerettek volna, azt ehettek és ihattak, amit csak óhajtottak. Miközben Eva elmesélte a társaságnak, hogy az anyja külföldön dolgozik, általában ritkán jár haza, és van, hogy hetekig nem látja, azok kényelembe helyezték magukat a nappaliban. Chris elterpeszkedett a méretes kanapén, Vilde a földön ült annak lelógó lábai mellett, Sana pedig a velük szemben álló fotelban foglalt helyet, ügyelve testtartására. Eva a lépcső mellett állt, és azon kapta magát, hogy fülig érő mosollyal nézi a nemrégiben még idegennek számító három lányt, akik annyira különböztek egymástól, és mégis tökéletesen kiegészítették egymást. És Evát. Eva ekkor döbbent rá, hogy mi is hiányzott ebből a hatalmas házból; a nyüzsgés és a társaság. Miután megbizonyosodott arról, hogy mindenki kellően hidratált, és senki nem éhes, helyet foglalt a lányok körében.
- Nos, halljuk Vilde, mi ez a sürgős ügy? - tért a lényegre Sana. Tekintete éberen figyelte a kezeit tördelő Vildét, akár egy macska az elejteni kívánt zsákmányt.
- Mint ahogy azt tudjátok, Eva nemrég került a Nissenbe, és a társaságunkba, azaz ő az új, csilli-vili játékszer. - Habogta, s a szobában mindenki értetlenül várta a folytatást, pláne Eva.
- Vilde, néhány nappal jött később, aligha érdekesebb, mint bármelyikünk. - válaszolta Sana, majd Eva felé fordult - Ne vedd magadra, tudod hogy értem. - Eva halványan mosolygott, de érezte, hogy a gyomrában egyre nagyobb szárnyasok kezdenek el verdesni.
- Sana! Hadd mondjam végig! - Sana csak megadóan hátradőlt és tenyerével jelezte, hogy Vilde szabadon beszélhet. - Tehát, mint mondtam, Eva az iskola legújabb diákja, és a Nissenben két nap is sokat számít, nemhogy két hét! De nem ez a fontos... - csak úgy dőltek belőle a szavak, félő volt, hogy elfelejt levegőt venni, de azért folytatta - Hanem az, hogy egy Penetrator szemet vetett rá! - ahogy ezen mondat elhagyta a száját, Eva szemei kigúvadtak meglepettségében - Chris.
- Tessék? - Chris hirtelen felült, és lábával majdnem köszöntötte Vilde arcát.
A szőke hátrahőkölt, majd szemforgatva kiáltott fel - Penetrator Chris!
A levegőt vágni lehetett volna, ahogy Vilde felvázolta az ötletét, amivel biztosíthatja a csapat helyet a Penetrator buszon, Eva nem repesett az örömtől, de a legnagyobb meglepetést Sana okozta neki, aki egyetértett a szőkével. Egyedül Chris nem mondott véleményt, néha felnevetett, ám Vilde szúrós tekintete miatt nem sokáig kacarászhatott. Eva torkában gombóc nőtt, percek óta szótlanul hallgatta a rázúduló információkat, barátnői fecsegésétől hasogatott a feje. Abban a pillanatban felvillant a telefonja az ismerős értesítési hang kíséretében, Eva összerezzent, a lányok pedig egy emberként kapták a kijelző felé a fejüket. Eva kisöpört egy kósza vörös tincset az arcából, majd rápillantott a mobilra. Chris követni kezdte Instagramon.
A többiek egy emberként tartották vissza a levegőt, majd Vilde törte meg a csendet, magához hűen. - Kövesd vissza! Látjátok lányok? Bent leszünk a Penetrator bulikon! - visította, és félő volt, hogy a helyiség közepén álló üvegasztal megreped. Eva eddig bírta elviselni a helyzetet, Vilde viselkedése az eddigieknél is jobban meglepte.
- Vilde, ha ennyire be akarsz jutni azokra a nyamvadt bulikra, miért nem kezdesz ki vele te magad? Én nem akarok ebben részt venni, csak túl akarom élni a sulit, mindenféle dráma nélkül. - hadarta egy szuszra, majd morcos ábrázattal felpattant - Nem leszek eszköz ebben a nevetséges népszerűsegi játékban, pláne nem, ha Chrisről van szó!
A lányok egy emberként tartották vissza a levegőt, Vilde lefehéredett ültében. Némán pislogott a fölétornyosuló barátnőjére, majd megrázta a fejét, és talpra szökkent.
- Akkor azt hiszem, nincs keresnivalóm itt. - Jelentette ki, és fél szemöldökét felvonva Chrisre sandított, aki zavart pillantását ide-oda kapkodta a két lány között.
Sana vett egy levegőt, már épp megszólalt volna, mikor Eva folytatta mondandóját, egyre paprikásabb hangulatban.
- Vilde, ha csak azért jöttél ide, mert fel akarsz használni, akkor tényleg jobb, ha mész. - hadarta egy szuszra, de hangja elcsuklott - Azt hittem, a barátodnak tekintesz, de úgy látszik, tévedtem.
- Lányok! - Sana hangja erőteljes és figyelmet követelő volt, ám arca teljes nyugodtságról árulkodott. Előrehajolt, miközben beszélt, a többiek egy emberként kapták felé fejüket. - Ezt az egészet most fejezzétek be! Eva, persze, hogy a barátunk vagy, nem azért vagyunk itt, mert ki akarunk használni, Vilde csakugyan nem tudja megválogatni a szavait, és ha már itt tartunk, Vilde, sem Eva, sem pedig te, sőt, egyikünk sem köteles bármit is tenni a Penetratorok bármelyik tagjáért, hogy együtt bulizhassunk velük. Mit számít, hogy ott leszünk-e a buszon?
- Hogy mit? - Vilde felemelte a hangját, vérig volt sértődve, és az önérzete nem hagyta annyiban a dolgot - Nekem számít! Sajnálom, ha nektek nem fontos az, hogy kikké váltok a Nissenben töltött időnk alatt, viszont nekem az. - behunyta a szemét, és két ujjával orrnyergét kezdte masszírozni, s már lágyabb hangnemben fordult ismét Eva felé - Sajnálom, Eva. A barátom vagy, és pont ezért, ha te kérnéd tőlem ezt, megtenném, mert erre valók a barátok, hogy támogassák egymást.
- Ez így van. - vágott közbe Chris, Sana pedig szigorú pillantást lövellt felé, mire az feltartotta kezét, mintegy jelzésképp, hogy nem fejezte be mondandóját - A barátoknak támogatniuk kell a másikat, viszont az is dolguk, hogy elmondják, ha a valamelyikük téved. Vilde, ebben egyet kell értenem Evával. - Vont vállat.
A kis szőke úgy érezte magát, mintha nyakon öntötték volna egy vödör jeges vízzel, remegett, de nem azért mert fázott, dühös volt. Azt hitte, a barátnőire, de mélyen legbelül tudta, hogy valójában saját magára. Chris ritkán szólalt fel ellene, még ha nem is értettek egyet, általában mindig támogatásra lelt benne, egy kézen meg tudta volna számolni azon ritka alkalmakat - amilyen ez is volt -, mikor a lány szóban fejezte volna ki nemtetszését.
Egy percig néma csendben meredtek maguk elé mindannyian, egyikük sem tudott többet mondani.
A csendet végül Eva törte meg.
- Mi lenne, ha elfelejtenénk ezt az egész Chris témát? Nem akarok veszekedni veled Vilde, ezért segítek, hogy ott lehess a bulikon, mindössze annyit kérek, hogy fogadd el a tényt, hogy semmit sem szeretnék Christől vagy más Penetrator sráctól.