Vörös és Zöld: Az elátkozott gyermek

Chapter 2: A különös idegen

Scorpius

Másnap reggel arra pattant ki a szemem, hogy valami hideg és nedves csap arcon, ami ráadásul csípett is. Levegő után kapkodva ültem fel, miközben meg tudtam volna ölni Arianát a pillantásommal, aki sztoikus nyugalommal állt az ágyam mellett, kezében egy - már - üres vödörrel.

- Te normális vagy?! - szakadt ki belőlem, mikor nagyjából magamhoz tértem a sokkból. A pizsamám tiszta víz lett, ahogy a takaróm és a párnám is, ráadásul az egész szobát ellepte a tömény só illata. Vagy csak az én orrom ment tele vele. - Muszáj volt tengervizet hoznod?

Ariana csak megvonta a vállát.

- Az volt elég hideg - mondta, mire pislogás nélkül meredtem rá. - Apa azt mondta, ébresszelek fel, azt nem, hogyan.

- Szuper, most még a sót is vakarhatom le magamról - rúgtam le a takarót magamról és kikászálódtam az ágyból. - Már csak ez hiányzott a csodás reggelemhez.

- Ne hisztizz már! Kérd meg anyát vagy apát, hogy tüntesse el rólad. Amúgy fél órád van még rendbe szedni magad, akkor indulunk az Abszol útra.

- Utállak - motyogtam, mire a nővérem csak megvonta a vállát és kisétált a szobámból.

Gyorsan lehúztam az ágyneműmet, levettem a pizsamámat és bedobtam a szobában lévő szennyeskosárba. Elrohantam lezuhanyozni - a szememet még mindig csípte a só -, majd amint kész lettem, felkaptam az első ruhadarabokat, amik a kezem ügyébe kerültek, lelapítottam a hajam, hogy ne álljon az égnek, majd lerohantam a kosárral a lépcsőn.

- Jó reggelt! - köszöntött anya, aki már szedte a reggelit apának és Arianának. - Azokat hova?

- Kimosni - feleltem morogva. - Ariana leöntötte tengervízzel.

- Már megint? - nyögött fel apa és szúrós pillantást vetett Arianára, aki kicsit összehúzta magát. - Mikor azt mondom, ébreszd fel az öcsédet, azt nem úgy értem, hogy öntsd le vízzel.

- De ha másképp nem kel fel! - védekezett Ariana.

- Akkor is muszáj tengervizet használnod? Ezzel csak plusz munkát csinálsz anyádnak.

- Hagyd, Draco - legyintett anya, aki közben intett egyet a pálcájával, és a kosárban lévő ágynemű és pizsama rögtön meleg és száraz lett. - Azért tedd oda a többi szennyeshez, ha visszajöttünk, kimosom. Viszont így legalább nem köt bele a só.

Bólintottam és sietve teljesítettem az utasítást. Visszarohantam a szobámba, ledobtam a kosarat a babzsákfotelembe, majd visszasiettem a konyhába és pont akkor ültem le a székembe, mikor anya szedett nekem a rántottából és a szalonnából.

- És mi a mai program? - kérdeztem, miközben sietve elkezdtem lapátolni a tojást a számba.

- Gringotts, aztán te apával elmész Madam Malkinhoz új talárt csináltatni, míg én anyával megveszem a könyveimet - felelte Ariana. - Aztán amíg te elidőzöl a Czikornyai és Patzában, én George-ék boltjában feltankolok Maximuláns szerekből és megnézem az újdonságokat, amikről Fred írt a nyáron.

- Jó is, hogy megemlíted - ült le anya is közénk. - Bár úgy érzem, fölöslegesen jártatom a számat minden évben, azért most is elmondom, hogy nem szeretnék még egyszer olyan baglyot kapni McGalagonytól, hogy az évzáró lakomán Orrvérzés Ostyát tettél a mardekárosok töklevébe.

- Az csak Monstro és Flint volt és megérdemelték! - zendített rá rögtön Ariana. - Zaklatták Keith-et!

- Amiért Neville már büntetőmunkára küldte őket - kontrázott anya.