Vörös és Zöld: Az elátkozott gyermek

Chapter 1: Nyári szünet

Albus

- Szóval, mi is következik most? - kérdeztem, ahogy leírtam a legutóbbi lépést a pergamenre.

- Ha meghámoztuk az aszúfügét - olvasta Scorpius a bájitalkönyvünkből -, akkor felszeleteljük a hernyókat, miközben tovább hevítjük az üstben lévő főzetet. Mikor végeztünk a hernyókkal, egyesével beletesszük őket az üstbe, majd belefőzzük a patkánylépet és cseppentünk hozzá néhány csepp piócalevet.

Szépen leírtam mindent, ahogy Scorpius olvasta, bár az utolsó két lépésre meg kellett kérnem, hogy ismételje el, amit mondott. Bár a zsugorító főzetet tavaly vettük, Lumpsluck professzor nekem külön feladta a nyárra, hogy írjak egy összegző dolgozatot a harmadév anyagából, mivel most is épphogy csak átengedett egy elfogadhatóval. Scorpius persze rögtön vállalta, hogy segít nekem, mivel ő az egyik legjobb bájitaltanból az évfolyamban (Rose-zal és Arianával együtt), de azért mégiscsak égő volt, hogy sorozatban harmadjára kell ilyesmire kényszerülnöm.

Kezdem érteni, hogy érezte magát Neville.

- Igen... - fejeztem be az utolsó mondatot. - Még valami?

- A főzetet ezután pár percig főni hagyjuk, aztán elzárjuk a lángot az üst alatt, és ha a főzetünk zöld, akkor jó munkát végeztünk - olvasta Scorpius, majd figyelte, ahogy lekörmölöm, amit diktált. - Nagyszerű, ezzel kész is vagyunk!

- Már csak tíz van hátra - nyögtem fel kínomban.

- Nem is, a felén már túl vagy - bíztatott az örök optimista. - Figyelj, még mindig jobban állunk, mint tavaly ilyenkor.

- Ja, mert apa nem adott fel húsz különböző könyvet sötét varázslényekről - morogtam, miközben átlapoztam a következő recepthez.

- Szerintem tökre érdekesek voltak - vonta meg a vállát Scorpius. - És nem volt az húsz, csak tíz.

- Ja tényleg, az sokkal jobb.

Scorpius lemondóan sóhajtott, majd visszavette a könyvet, hogy ismét nekiálljon diktálni. Azonban mielőtt kinyithatta volna a száját, halk kopogást hallottunk az ablak felől.

- Füles? - nézett fel a szőke fiú, majd felállt és kinyitotta az ablakot, hogy a baglya berepülhessen. - Hát te mit keresel itt?

- Nem vártál levelet? - ültem fel, ügyelve rá, hogy ne öntsem ki a tintát.

- De, csak nem ilyen hamar - felelte Scorpius, miközben leoldotta a levelet Füles lábáról. - Zachnek írtam, hogy holnapután jöjjön át hozzánk. Ariana úgyis Rose-nál lesz, a szüleim meg dolgoznak, szóval csapunk egy jó kis bulit.

- Ketten? - nevettem fel, de Scorpius csak leintett.

- Természetesen te is meg vagy hívva. Ahogy Lysander és Lorcan is - ők már visszaírtak, hogy jönnek.

- Ne már, azok totál flúgosak!

- Ha ők nincsenek, sosem megyünk át legendás lények gondozásából.

- Nem is értem, minek vettük fel azt a hülye tárgyat.

- Mert szeretjük Hagridot - vágta rá Scorpius. - És mert ki tudja, mik fognak történni velünk a jövőben. Jól jöhet majd, ha tudjuk, hogyan viselkedjünk egy hippogriffel vagy egy szalamandrával.

- Valamiért nem akarok elképzelni ilyen helyzetet - borzongtam meg. Szilajszárny - vagyis Csikócsőr, ahogy apa kijavított - nem volt vészes, de ha volt rá mód, megtartottam a három lépés távolságot tőle. - Mit írt Zach?

- Hogy jön - vigyorgott Scorpius, miközben eltette a levelet. - Azt is írta, hogy holnap helyett ma jöttek vissza Olaszországból, mert eléggé elromlott az idő és már nem volt esély rá, hogy kitisztuljon.