Azok a kék szemek(Stucky Fanfiction-Omegaverse)

Éljen a...

Szén karcos hangja a papíron és lágy dúdolás hallatszott a palota nyugati erkélyének egyikéről. A szőke hajú herceg a kőkorláton ülve rajzolta az előtte gubbasztó sólymot amely érdeklődve forgatta fejét a vázlat füzet felé amin fekete fehér mása ékeskedett.
-Nagyon jó modell vagy Clint-húzott még egy utolsó vonalat a művész majd egy kanyargós aláírás után letette a szenet a kezéből és a madár felé tartotta.
-Uram a portréja elkészült.-kuncogta el magát a herceg és a Clint halk hangon csipogott fel együtt a herceggel és fejét a füzethez dörzsölte.
-Köszönöm uram örömöm hogy kedvére tehettem. - simogatta meg a sólyom fejét.
-A hercegek akik magukban beszélnek rossz jel a királyságunk jövőjének. - lépett a szobába egy fényes páncélú gárdista akinek mellkasán a királyság címerének egy része, egy nagy csillag éktelenkedett.
-Kopogtam de nem válaszolt szóval beengedtem magam-hajolt meg enyhén majd nagy mosollyal egyenesedett ki.
-Sam-forgatta meg szemeit Steve és lemászva helyéről a sólymot a vállára helyezte. - És neked mondták már hogy a lovagok akik felvilágosítják az uralkodott őrültségéről azokat bitófával illetik? - vonta fel vékony szőke szemöldökeit mosolyogva.
-Milyen jó hogy nem te vagy az uralkodó.
-Még nem-emelte fel orrát túljátszva a szőke majd elnevette magát de Sam ezúttal nem viszonozta humorát és komoran nézett a hercegre.
-Mi az? - vált komollyá Steve is és Clintet vissza helyezve a korlátra elkezdte összepakolni művészeti eszközeit.
-Őfelsége holnapra fontos vendégeket vár. - kezdte a lovag és segített összegyűjteni a szétgurult szén darabokat.
-Tudom Alexander Pierce király igaz? Bár nem igazán tudom hol van a királysága.
-Egy kisebb nyugati királyság uralkodója a hegyeknél a bányászatuk versenyzik az Déliekével. - mondta tárgyilagosan Sam mintha olvasná.
-Úgy érted Starkékkal? - kerekedtek el Steve szemei mert a Starkok mesze földön híresek voltak a nemesfémiekről hiszen az egész déli hegyvonal az övék volt és fémekben gazdag.
-Igen-bólintott Sam. - És az édesapja nagy reményeket fűz hozzá hogy a közel jövőben mi is kapunk valamit nemes fém készletükből és így nem kell a Déliektől vásárolnunk ezzel is nagyobb adósságba sodorva a királyságot.-csendesedett el végére.
-De még is mit tud apám felajánlani nekik hogy szövetségre lépjenek? Az erdőink kihaló félben vannak a vizeink is kezdenek elapadni.-ráncolta homlokát Steve.
-Hát... Nem avattak be mindenbe de a pletykák szerint az édesapja egy aranyoroszlánt fog felajánlani. - mondta halkan és a herceg fa dobozát vissza helyezte a polcra a helyére.
-De hát évszázadok óta nem láttak egy aranyoroszlánt sem a királyságban-nevetett fel jó kedvűen majd mikor meglátta Sam ideges pillantását azonnal elhallgatott.
-Sam?
-Nem egy olyan arany oroszlánt Steve-pillantott fel rá majd a padló repedéseit kezdte el vizsgálni.
-Egy házassági ajánlat ahol a Hydra kap egy Aranyoroszlánt. Más szóval...
-Engem ajánlottak fel-komorodott el a szőke herceg is és kezeit ökölbe szorítva dőlt a kőkorlátnak. Stevet idegesen harapta be alsó ajkát és idegesen szorította egyik kezét nyaka jobb oldalára ahol illata erősebb volt mint bárhol máshol testén és ahol a a házassági harapásnyom szokott díszelegni az Omegák nyakán.

Mély lélegzettet vett majd lassan kifújta. Tudta hogy hamarosan eljön az ideje hogy kiválasszanak neki egy Alfát hisz 15 éves korában volt az első melegedése és a 3 év kivárási idő is jövő hónapban lejár így mint felkészült Omega eladó sorba került. Steve jól tudta még is idegességgel töltötte el hogy apja a megkérdezése nélkül ajánlotta oda valakinek akit még csak nem is látott soha. Tudta ha jó uralkodó akar lenni akkor szó nélkül hozzá kell mennie Piercehez hogy népe ne éhezzen. Tudta nem volt más megoldás és még is könnybe lábadt a szeme.
-Utálok Omega lenni-szipogott és érezte ahogy Sam vállára teszi nehéz páncélba bújtatott kezét.
-Tudom de a népedért teszed... És nézd a jó oldalát hozzá mész és nem is kell őt látnod csak mikor nyilvánosan meg kell jelenetek a különböző rendezvényeken.
-És persze örököst kell szülnöm neki-morogta Steve körmeit saját tenyerébe ásva és undorodva fintorgott.
-Nos igen de remélhetőleg a gyerekek rád fognak hasonlítani-motyogta Sam és egy utolsó bátorító szorítás után elengedte vállát.
-Felség-jelent meg egy szobalány mögöttük és illemtudóan meghajolt. - Az édesanyja délutáni teázásra invitálja.
-Köszönöm Pepper - bólintott Steve majd egy utolsó mély levegőt vett és Clintet elröptetve karolt Sambe