Prológus

71 2 0
                                    

Egy idegen férfi állt a Grimmauld téren. Halvány szürke és zöld ruhákat viselt, a meglehetősen meleg idő ellenére talárját sem vette le. Határozott léptekkel indult meg a takaros házakhoz, céltudatosan haladt, és még egyszer utoljára körbenézett, mielőtt a 12-es lakásra kezdett koncentrálni. 
 
Az épületek formálódtak, nyúltak, húzódtak, egészen addig, amíg helyet nem adtak egy új, eddig rejtett épületnek. A fiatal, szőke férfi - aki alig múlhatott húsz - kecsesen, majdnem túl nagy lendülettel szaladt fel a pár fokon, majd kezét a kilincsre rakva hatalmasat sóhajtott. Csak egyszer járt itt ezelőtt, akkor sem szerzett igazán szép emlékeket. Ezt leginkább nagyanyja rikácsoló portréjának köszönhette, aki feltehetőleg életében sem kedvelte volna, hát még holtában, miután annyi ideje a vászon szűkös fogságában élt - most sem számított hát szebb fogadtatásra. Az már csak a ráadás, hogy ezúttal még ismeretlen személyek is vannak odabent.
 

-Takarodj a házamból, te fattyú! Takarodj! Takarodj!-és már be is akadt a felkerült lemez, elég volt csak átlépnie a küszöböt. Legutóbb kibírta, egészen addig amíg elsétált előtte.
 

-Nathan? Nathan!-rohant ki elé egy fekete loboncos alak, s azonnal a nyakába vetette magát, mire fel kellett nevessen a férfi hevességén. Boldog volt, bár ez nem volt fogható a másik szemében látható örömhöz. Szokatlan volt még neki ez a meleg fogadtatás, így csak sután meglapogatta a másik hátát, és igyekezett kicsit engedni feszült izmain.

 
-Salut, papa-suttogta halkan, a másik szemében pedig büszkeség és szeretet csillogott, ahogy ismét magához szorította. Ezután követte őt, egészen a konyháig, ahol rengeteg szempár bámult rá, rémisztően hirtelen.

Meglepi, KissPatriciaOtilia
Hihetetlen jól estek a kommentjeid, remélem, ezek az átírt, és kicsit kibővített részek is tetszeni fognak 😳
Jó olvasást mindenkinek 💕

MadárkaWhere stories live. Discover now