Madárka

5

-Az érdeklődők küldhetnek nekem papír madarat, Flitchwick professzor bizonyára nagyon szívesen megmutatja önöknek, hogy készíthetik el ezeket az apróságokat, és hogy érhetik el, hogy csak a címzettnél nyíljanak fel-pillantott az bűbájtan tanár felé, aki lelkesen bólogatni kezdett.-Felkereshetnek akár a kandallóikon keresztül is, melyek a klubhelységeikben vannak. Amennyiben a borítékon az én nevem áll, előbb-utóbb meg fog érkezni hozzám. Ouais, je pense que c'est ce que je voulais dire*-biccentett egyet magának, majd mind a négy ház asztala felé meghajtotta magát kissé; ezt azonban egyedül a mardekárosok asztala viszonozta, néhány hollóhátassal egyetemben.

Őt az eddig hátérbe szorult minisztériumi dolgozó, Dolores követte, akihez korábban is volt már nem kevés balszerencséje. Többször is belekötött a jelenlétébe, valamint személyébe, és erősen próbálta megakadályozni, hogy a hivatalosan 'Segítség nyújtás, az iskola elejétől a végéig' nevű tantárgy bejegyzésre kerüljön. Nem járt sikerrel. Ez azonban sajnos nem gátolta meg abban, hogy tömérdek papírmunkával árassza el, minden egyes apró hiba alkalmával visszadobva a kitöltött nyomtatványait. Azt nem is említve, mikor az asszony egy véletlen során elkeverte az ideiglenes pálcahasználati engedélyét, így majdnem letartóztatták.

A diákoknál határozottan nem aratott akkora sikert, mint az ifjú francia varázsló.

Max izgatottan ébredt, ugyanis ma volt az első hivatalos munkanapja a Roxfort varázslatos falain belül. Tegnap már megtekintette a tantermét, amelyet az igazgató úr biztosított számára, és természetesen felettesének engedélyével ma teljes egészében át tervezett alakítani. A csupasz, általános és jellemtelen terem nem passzolt az ő ízléséhez.

Korán érkezett meg a reggelihez, igyekezvén nem túlbuzgónak tűnni, pedig igenis hatalmas reményeket fűzött a mai naphoz. Természetesen kifogástalan külsővel libbent be a tanári bejáraton, haját félig felfogta, hogy ne zavarja a mára tervezett munka közben, öltözéke pedig az egyszerű, de igazán remek szabású darabjaiból állt össze; fekete bőr nadrág, sötét ing, és szürke, néhol ezüsttel díszített talár, melyet csupán vállaira borított. Több szempárt is érzett, ahogy a megjelenését vizsgálták, néhány griffendéles lány, kicsit sem titkolva szándékait pislogott felé.

Ahogy helyet foglalt, máris nyúlt az első szembejövő édességért – egy hatalmas tál jól megpakolt palacsintáért, amikre mogyorókrémet és mézet is csorgatott –, de mielőtt nekiállt volna lehetetlenül gyorsan és illedelmesen eltüntetni a teljes adagot, kupáját – mely a figyelő szemek elől tejet rejtett – enyhén megemelte, ezzel kívánva jó étvágyat minden jelenlevőnek. Kevés idősebb diák pedig meglepve, de viszonozta a gesztust.

A helység amit kapott osztályteremnek viszonylag kicsi volt, neki mégis tökéletesen megfelelt, elvégre többnyire egy emberrel tervezett foglalkozást tartani.

Első lépésként egy másik üres helységbe száműzte a kopott padokat és székeket, majd egy, már korábban beszerzett kényelmes bőrkanapéval, illetve három egyszemélyes fotellel helyettesítette azokat. Középre üveg dohányzó asztal került, alatta süppedős smaragd zöld szőnyeggel.

Délutánra, a falakon már különös, gyöngyházfényű szürke festék csillogott, néhol egy-egy tájkép vagy csendélet lógott. Volt közöttük mugli festmény is, mely mozdulatlanságával erősen kitűnt a lengedező virágokat és fákat ábrázoló művek mellett. Egy széles íróasztal is megjelent, kényelmes bőr székkel mögötte, két oldalán dugig rakott, roskadozó könyvespolcok. Temérdek párna és pokróc is el lett szórva, két további nagy könyvespolccal egyetemben, melyekre a kötetek mellett szobrok, apró kis dolgok, és egy-egy csokor került.

A fáradt professzor pedig épp hogy ledőlt a kanapéra, megkapta az első madarat, ami akadály nélkül, vígan vitorlázott be az ablakán, amit pont ezért nyitva hagyott.

Azt az egyet pedig vacsoráig egy egész raj követte. A hatalmas számú madarak óvatosan széthajtva feküdtek immár az asztallapon. Alig győzte rendszerezni őket, melyeket veheti komolyan, melyeket nem, és igyekezett mindenkinek megfelelő, délutáni időpontot találni, ami nem ütközhet az órarenddel. Voltak persze konkrét kérések is, amik nagyban megkönnyítették a dolgát, lévén hogy nem állt fent annak a lehetősége, hogy adott diák a megkapott időponttal variálni akarjon.

Család.

Jövő.

Élet.

Iskola.

Háború.

Sok-sok különböző téma, melyekkel a következő, legfeljebb egy évben foglalkozni fog, és igazán érdeklődve várta már. 

Ouais, je pense que c'est ce que je voulais dire* -Azt hiszem, ennyit szerettem volna.