BNHA Oneshots ✔️

❤ Yaoyorozu x Jirou ❤

assassin-angel kérésére 😊 remélem tetszeni fog 😘
Be segített: todoroki_shoto_girl thx Imouto ❤

Épp unottan pörgettem a közösségi oldalakat, amikor kaptam egy SMS-t Dekutól, hogy mindenki jöjjön ma a fürdőbe, mert lesz egy kis össze jövetel.
- Hah remélem ott lesz Jirou-chan mert ha nem akkor szét fogom magam unni. - Mondtam magamnak és vissza írtam Dekunak, hogy ott leszek.

...

Miután elraktam a bikinim és egy törölközőt egy kisebb táskába, el is indultam a megbeszélt hely felé.
Mikor már nem messze jártam meg is láttam egy kisebb csoportot, ami történetesen az osztályunk volt. Egyből kiszúrtam a kis fülhallgatós lánykát, aki unottan nézelődött és hallgatta a többiek beszélgetését. Most is elbűvölő, mint mindig.
- Sziasztok - Köszöntem ahogy oda értem hozzájuk.
- Szia - Válaszoltak egy hangúan.
- Mehetünk? - Kérdezte Deku, amire mindenki csak bólintott és el is indultunk be. Odabent a fiúk és a lányok szét váltak az öltözők felé. Kicsit lemaradtam, hogy Jirouval tudjak beszélni.
- Hogy-hogy el jöttél azt hittem te olyan otthonülős csaj vagy. - Kérdeztem kíváncsian.
- Szeretem a fürdőket. - Válaszolt azon a megszokott unott hangján. - Na és te?
- Szintúgy. - Be értünk és mindenki választott magának egy szekrényt. Én egyből be foglaltam a mellette lévőt, hogy észrevétlenül tudjam legeltetni a szemeim makulátlan alakján.
Elámultam a látványán. Egyszerűen tökéletes. Nehéz volt magam vissza fogni, hogy ne feltűnően bámuljam, de sajnos nem jártam sikerrel.
- Mi az? Van rajtam valami? - kérdezte és körbe nézet magán. Hirtelen azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány.
- N... Nem nincs semmi. - mondtam kicsit elpirulva ahogy félre fordítottam a fejem.

...

A meleg vizű medencét céloztuk meg én és a törpe antiszociális. Leültünk a vízbe és én sóhajtottam egy nagyot.
- De jó érzés, nem?

Egy kis hallgatás után ő törte meg a csendet.
- Játszunk kérdezz-feleleket?
- Jól van, akkor kezd. - mondtam neki egy fél mosoly kíséretében.
- Te voltál már ilyen fürdőben? - kérdezte rám emelve tekintetét.

- Igazából, igen voltam már. - válaszoltam egyszerűen. - Most én jövök. Volt már ilyen közel hozzád bárki? - suttogtam fülébe, közelebb hajolva.

Kis pírral az arcán fordította arcát a másik irányba. - Nem.

Csak ennyit tudott kinyögni és halottam, hogy gyorsabban kezdi venni a levegőt. Erre még nagyobb mosoly terült el az arcomon.

- És szeretnéd, hogy még közelebb legyen? - kérdeztem, de közben egyik kezem már a hozzám közelebb lévő kis dombjára csúsztatva kezdtem azt lágyan markolászni. Füle mögé hajolva meg fújtam, aztán rá is pusziltam az érzékeny pontra. - Na?

Nem mondott semmit csak nyöszörgött és hagyta, hogy azt csináljak vele, amit csak szeretnék. - Hallgatás bele egyezés. - húztam nagy mosolyra szám és folytattam, amit elkezdtem.

...

Mikor hazafelé tartottunk, csendben sétáltunk amíg meg nem elégeltem és megtörtem a csendet.
- Valami rosszat tettem? - kis hallgatás után ő szólalt meg.
- Nem dehogy, csak még ilyen nem történt velem. - pirulva hajtotta le fejét. Erre csak újra fél mosolyra húztam ajkaim és át karoltam vállát.
- Akkor meg nyugodtam kezdtem félni, hogy többet hozzám se szólsz. - erre nem mondott semmit csak mosolygott végre már ő is.

Mikor oda értünk a házukhoz még kicsit meg álltunk a kapunál.

- Ohm... Nincs kedved bejönni? - kérdeztem kicsit félve a választól.

- Ha nem zavarok, örömmel. - mosolygott rám kedvesen, amitől nekem is felfelé görbültek ajkaim.

- Akkor csak tessék. - nyitottam ki az ajtót és engedtem be magam előtt a kis törpét.

Ahogy levettük a cipőinket és minden más fölösleges ruhaneműt, Jirou meg ált a nappali közepén és csak kíváncsian nézelődött, majd rám nézett.

- Csak nyugodtan. - küldtem felé egy biztató mosolyt.

Azzal egyből a zenelejátszó felé kezdett lépkedni és elindított egy lágy dallamot.
Dudorászva nézegette meg a családi képeket és mindent.
Egy idő után kezdtem el unni magam a kanapén ezért meg is szólaltam.

- Nincs kedved felmenni a szobámba? - fel is pattantam az ülő alkalmatosságról. - Gyere utánam. - indultam meg az emelet felé, a törpe meg csak lehajtott fejjel követett. Gondolom kicsit zavarba jött. Milyen aranyos.
Fel érve jobbra az első ajtó az én szobám, ahova be is invitáltam vendégem.
- Ne nézz szét van egy kis rendetlenség.
- Miféle rendetlenségről beszélsz itt minden olyan tiszta, hogy akár enni lehetne bármiről. - ámuldozott. Nem gondoltam volna, hogy egyszer itt áll majd a szobám közepén ez a csoda.

- Nyugodtan ülj csak le bárhová vagy nézz szét, amit csak szeretnél. - én ledobtam magam az író asztalomhoz tartozó forgós székre, onnan figyeltem félénk mozdulatait. - Vagy ha gondolod ide is ülhetsz. - paskoltam meg a combjaim, nyomatékosítva meg mondandóm.
Ő elkezdett egy paradicsomra hasonlítani, de tette, amit ajánlottam neki.
Szépen velem szemben az ölembe helyezkedett és így már közelebbről is meg csodálhattam pirosas arcát.
- Ne legyél zavarban, nem csinálok semmi olyat amire nem adsz engedélyt vagy nem szeretnéd. -nyugodt hangon közöltem vele a tényeket, hogy véletlenül se törjem meg ezt az egyre inkább nyugodt körülményt.
- Ya... Yaoyurozu-san... – szólalt meg nagyon halkan.
- Hm? -kérdeztem ugyanolyan csendben.
- Te... mit érzel... irántam pontosan?
- Szeretlek. - mondtam egyszerűen. - Azóta mióta láttalak a felvételin. Ahogy küzdöttél és törekedtél te is a legjobb lenni. Lenyűgöztél. Ilyen szenvedélyes és egyben nyugodt emberrel még nem találkoztam. - csendben végig hallgatott lehajtott fejjel és mondandóm végeztével is egy kis némaság telepedett ránk, amit ő tört meg.

- Sosem gondoltam volna, hogy te is így érzel... - nagyon halk szavait még így is meg hallottam.
Szorosan magamhoz öleltem és azt kívántam sose érjen véget ez a pillanat.

Nos todoroki_shoto_girl sikerült megírni ezt a részt is nagy váratva. assassin-angel remélem nem okoztunk csalódást és tetszett a rész neked és mindenki másnak is aki elolvasta.

Találkozunk a következő részben. Sziasztok.