❤Denki x Reader❤

1.8K 75 12
                                    

Akane_Kimura kérésére 😊


Reader sz.sz.:

Már csak pár nap és itt a sportfesztivál. Kíváncsi leszek, hogy mik lesznek a feladatok és, hogy meddig jutok el. Elég nehéz dolgom lesz, ha egymás ellen kell majd harcolnunk mivel szinte mindenkinek pusztító a képessége. Az enyém egyszerű telekinézis. Tudok mozgatni tárgyakat az elmémmel és én magam is képes vagyok a lebegésre. Nehéz dolgom lesz, de mindent bele kell adnom ahhoz, hogy, felfigyeljenek rám egy híresebb hős ügynökségtől.

...

Nos, az első két fordulón sikeresen tovább jutottam és most következnek a párbajok. Szerencsére nem én kezdtem így volt egy kis időm pihenni a harc előtt. Kaminari Denki lesz az ellenfelem.

Vajon milyen lehet?

Az első pár páros elég hamar végzett, mivel már el is érkezett az én időm. Mindent bele kell adnom, hogy legyőzzem azt a feltűnősködő srácot, ha jól tudom az elektromosság a képessége, de nem nagyon tudja jól használni, ez talán az előnyömre is válhat.
- Kérjük (teljes neved) és Kaminari Denkit a küzdőtérre. - szólalt fel a hangos bemondó. Lassan feltápászkodtam eddigi helyemről és könnyed léptekkel közelítettem meg az imént említett helyet.

- Milyen csinos ellenfél, ez nem fair. - húzta száját egy féloldalas mosolyra. Nekem se kellett több visszamutattam neki egy elszánt mosolyt, amivel azt hiszem még jobban felcsigáztam.

Elindították a meccset és azonnal támadásba lendült, amit én lereagáltam annyival, hogy a levegőbe pattantam és a betonból letört darabokat is megemeltem a földről a képességemnek köszönhetően. A vigyor már kezdett lefagyni az arcáról és pillanatnyi zavarát kihasználva felé lőttem a darabokat.
Karjait maga elé emelve védte magát, ami szerintem aranyosnak hatott mivel az előbb még nagyon elszánt volt.

Felé lebegtem és megálltam az arca előtt, amint észrevette, hogy milyen közel is vagyok hozzá, némi pírral az arcán esett hanyatt. Rávetettem magam és letaszította. a kezeinél fogva.
- Most megvagy - vigyorogtam rá győzelem ittasan.
- Ezzel most megfogtál. - nézett vissza rám és abban a pillanatban újra felpattantam róla.
Valahogy furcsa érzésem lett a tekintetétől és kissé összezavart.

Újra támadt, de még időben kitértem előle, azt hitte ennyivel legyőz? Ekkor vettem csak észre, hogy a jobb kézfejem kissé megperzselődött az áramtól.
- A játszmának vége, a nyertes (teljes neved). - kiáltott fel Midnight tanárnő és a sípjába fújt. Nem értettem a dolgot, hisz még csak meg sem sebeztem őt. Kérdőn néztem tanáromra, aki elém biccentett, magam elé néztem és egy teljesen kisült agyú Denkivel találtam szemben magam.

Kuncogni kezdtem és a fejemet fogtam, ennyire nem lehet ostoba, hogy kiüti magát.
Felmentem a többiekhez a páholyba és elkezdtünk beszélgetni arról, hogy sejtették mi fog történni, mármint a kis Pikachu mindig kisüti magát, ha harcra kerül a sor.
- (név)-chan, nem nézed meg hogy van? - kérdezte tőlem Mina hosszas nevetgélés után.
- Szerintem igazad van, megyek is. Addig figyeljetek mert nem nagyon akarok lemaradni. - kacsintottam neki és már el is indultam a gyengélkedő felé.

Belépve az ajtón beszélgetés csapta meg a fülemet.
- Kérlek vedd le a pólót, megszeretném hallgatni a szíved és a légzésed, hogy minden helyre állt e. - hallottam egy vékonyka hangot, de mire visszafordulhattam volna már beléptem.
Denki mikor észrevett mosolyogva intett én pedig vörös arccal fordultam el.
- Sajnálom, talán jobb lesz, ha később jövök vissza. - már éppen indultam volna ki, de visszaszólt Recovery Girl.
- Nyugodtan maradj csak, mindjárt végzünk. - megfogadva tanácsát maradtam, persze egy pillanatra sem arra nézve.

- Miét jöttél? - kérdezte a szőkeség miután jelezte, hogy már megfordulhatok.
- Csak kíváncsi voltam, hogy vagy. De úgy látom már sokkal jobban, szóval akkor én mennék is. - fordultam meg és már indultam is volna ki, ha el nem kapja a kezem.
- Öhm...hát...szóval én csak...szeretném...ahj szóval szeretném megkérdezni, hogy a fesztivál után lenne e kedved eljönni velem egy kávéra vagy ilyesmi. - kérdezte teljes zavarban, még az arca is kipirosodott.
Elmosolyodtam és a szabad kezemmel megsimogattam feje búbját, ami kissé meglepte.
- Hát legyen, de előre szólok, hogy nem nagyon szeretem a giccses helyeket. - kuncogtam kicsit. - De most már megyek, ha gondolod te még maradj. Kíváncsi vagyok a végére.
- Én is megyek, már jól vagyok és engem is érdekelne. - indult el és játékosan előre engedett az ajtóban, jót nevettem gyerekes viselkedésén, de nem tudtam megállni.

Visszamentünk a többiekhez a lelátóra és izgulva néztük végig a végjátszmát. Kicsit sajnáltam Bakugout, teljesen megértem a felháborodását, én is hasonló kép éreznék, ha a nagy utolsó összecsapásban az ellenfelem nem tenné oda magát 100%-osan.

...

Már visszaértünk az iskola elé és a diákok nagy része el is indult haza. Én a kapuban vártam Denkit a falnak döntve hátamat. Nem kellett sokat várnom, meg is jelent mellettem az előbb említett szöszi.
- Na akkor mehetünk kedves (név)-chan~? - kérdezte egyik karját feltéve gondolom, hogy karoljak belé. Kuncogva eltoltam kezét és indulásra intettem.
- Gyere már hülye Pikachu. - nevetgéltem tovább.
Valahogy mellette mindig jó kedvem van, le se fagy az arcomról a mosoly, élvezem a társaságát mert folyton viccelődik és próbál jó hangulatot teremteni.

Lassacskán megérkeztünk egy egyszerű nyílt teres kávézóhoz. Kikértük az italainkat és leültünk egy kis két személyes, napernyővel ellátott asztalhoz. Én egy fekete teát kértem, míg Denki zöldet. Nem tudom, hogyan képes meginni mert én nem igazán kedvelem, jól megvagyok a feketével.

Kellemesen langyos szellő fújt és simogatta arcunkat, az ég már narancsos köpenybe burkolódzva csillogtatta meg a nap utolsó sugarait. A környék is nagyon szép volt, macskakővel rakták mi az utat és a járdákat. A közelben egy gyönyörű szökőkút volt, miről táncolva csobogott le a víz. Minden olyan tökéletes volt, akárcsak egy randin.
- (név)-chan...- zökkentett ki gondolkodásomból teázós társam.
- Bocsi, kérdeztél valamit? - ráztam meg a fejem, hogy észhez térjek.
- Igazából...mondani szeretnék valamit. - megint kissé elpirult, mint nem rég a gyengélkedőn. - Szeretném, ha legközelebb eljönnél velem egy randira. - nyögte ki nagy nehezen.
- Hát rendben, de csak akkor, ha még egyszer elpicsázhatlak mint ma a stadionban. - kacsintottam rá.

Nos azt hiszem ezzel is kész lettem. Tudom sok idő telt el, de remélem nem haragszotok nagyon. Próbálom behozni a lemaradásomat.
Remélem tetszett a rész és, ha igen akkor nyomjatok egy csillagot 😘

BNHA Oneshots ✔️Wo Geschichten leben. Entdecke jetzt