BNHA Oneshots ✔️

❤ Tetsutetsu x Reader ❤

Otaku-girl33 kérésére 😊

Külső sz.sz.:
(Név) a U.A. középiskola 1.A osztályába jár és a Bakusquad tagja, mivel Kirishima féltestvére. A képessége neve az, hogy cica, lényegében olyan, mint Tsuyu csak macskában. Vannak aranyos kis (hajszín) színű fülecskéi és ugyan ilyen hosszú cica farka. Mivel ezeket a testrészeit nem bírja elrejteni így egyfolytában láthatók, ami valljuk be nem mindig előny.

Kiri sz.sz.:
Vége lett a mai utolsó óránknak és éppen a B-sek terme felé tartok, hogy áthívjam Tetsutetsut játszani az új videó játékommal. Már éppen oda értem mikor az említett kilépett a helyiség küszöbén.
- Csá Tetsubro. - intettem neki. - Nincs kedved át jönni kipróbálni az új játékom? - tettem fel azonnal a kérdést.
- Hello Kirishima, de van kedv...- válaszolt volna, amikor hírtelen valaki megjelent mögöttem és a vállamra tette egyik kezét.
- Hé Ei mi tart már ilyen sokáig? Már vagy tíz perce várok rád. - szólalt fel hangosan a mögöttem álló.
- Bocsi húgi csak elhívtam Tetsubrot hozzánk. - vakartam meg a tarkóm kissé kínosan érezve magam.
- Akkor induljunk már. - azzal sarkon fordult és elindult a folyosón mi pedig követtük.

Reader sz.sz.:
Remek, ma se fogok tudni tanulni tőlük, viszont annyi jó van a dologban, hogy megint nálunk lesz a cápi 2.0. Mostanság furcsán érzem magam a közelében, de nem tudom hova tenni a dolgot így nem is igazán foglalkozok vele.

Hamar haza értünk és míg a fiúk azonnal letelepedtek a nappaliba és elkezdtek játszani, addig én csináltam nekik egy kis nasit.
Mire két tál finomsággal visszaértem a helyiségbe, már nagyban nyomták a kontrollereket.

Kicsit kuncogtam rajtuk, hogy milyen jól elvannak hisz nem olyan rég még rivalizáltak. Leraktam eléjük a tálakat és oda ültem melléjük, figyelve a képernyőt. Valami zombis, gyilkolászós játék volt, ahol csapatban kellett játszaniuk. Ei karaktere épp feltámasztani készült Tetsut, amikor hirtelen őt is kinyírta egy élő halott.

- Na ne már, ez komoly? - rivallt fel a szürkés hajú a fejét fogva.
- Sajnálom Bro, nem láttam, hogy jönnek. - nevetett kínosan féltestvérem.
- NEM LÁTTAD?? MÉGIS, HOGY? - akadt ki szegény Tetsu, gondolom nem erre a válaszra várt.

Én mind e-közben egyre hangosabban nevettem rajtuk, amit észre is vettek és mind ketten rám emelték tekintetüket furcsállóan.
- Bocsánat srácok, de látnotok kéne magatokat. - töröltem ki egy könnycseppet szememből. - Mint két tojás. - már a hasamat fogtam a nevetéstől.

A bátyám gondolom meg unta vihorászásom mert azt vettem észre, hogy eltűnt.
Már nagyjából kezdtem össze szedni magam és abba hagytam a röhögést mikor észrevettem, hogy testvérem legjobb haverja eléggé komoly tekintettel figyel.
- Mi a baj Tetsutetsu-kun? - érdeklődtem kissé oldalra fordított fejjel.

Kérdésemre nem válaszolt viszont kissé közelebb hajolt hozzám és kezét fejem felé emelte. Én becsuktam szememet várva, hogy mi fog történni, amikor egy lágy érintést éreztem meg jobb fülemen. Óvatosan cirógatni kezdte két ujja közt szélét, mire engem egy meleg érzés fogott el és azt éreztem menten elolvadok. Valami furcsa bizsergető érzést éreztem meg a torkomban fura hangot adtam ki.

- Nem is tudtam, hogy ilyen édesen tudsz dorombolni. - erre azonnal kipattantak szemeim és egy mosolygós Tetsuval találtam szemben magamat.
Mire realizáltam mit is mondott gyorsan hátra húztam halló szerveimet és hátrább is dőltem.
- E... Ezt m... Most miért csi...csináltad? – nyúltam fel fejem tetejére ott, ahol meg érintett.
- Csak kíváncsi voltam. - engedte vissza maga mellé karját. - Nem gondoltam volna, hogy ilyet is tudsz. Nagyon aranyos.

Szemeim szikrákat tudtak volna szórni. Nem szeretem, ha valaki ilyen közel jön hozzám, most mégis vágytam rá, hogy újra meg tegye. Persze ezt nem mutattam ki.

Meg ijedhetett nézésemre mivel szemei elkerekedtek.
- Jajj milyen modortalan vagyok. Biztos nem szereted, ha valaki ilyet tesz. - emelte fel maga elé, védekezőn kezeit.
- H.... hát igazából...még senki se tett ilyet. - mondtam kissé meg lepetten.
- Oh valóban? – tért vissza nyugodt hangnembe. - Akkor...szabad megint? - csillantak fel szemei.
- P....persze. - hajoltam vissza hozzá. Még én is meg lepődtem magamon, hogy ilyet engedek meg valakinek, de ha egyszer szörnyen jó érzés?! Főleg, hogy ő ez a valaki.

Újra elkezdte simogatni fülecskémet, ami megint csak dorombolást csalt ki belőlem.
- Olyan puha... - mosolygott.
- Mi a puha? - tért vissza idősebb testvérem és meglepetten figyelt minket. - Ti....mit csináltok?

Hirtelen felismerésre szét rebbentünk és ijedten meredtünk egymásra.
- SEMMIT. - kiáltottuk egyszerre.
- Őőő...oké~ - ült le mellénk Eijiro.

Újra elkezdtek játszani mintha mi sem történt volna. Én kis idő után meg untam és elvonultam a szobámba. Ledobtam magam az ágyamra és szívemre helyeztem kezem, ami majd kiszakadt a helyéről.

Tetsutetsu sz.sz.:
Végül olyan sokáig elvoltunk Kirishimával, hogy úgy döntöttünk itt alszok. A kanapém aludtam épp az igazak álmát, mikor egy kis hangzavarra lettem figyelmes és egy ajtó csukódásra. A léptek egyre csak közeledtek, de a sötétben nem tudtam kivenni ki lehet az. Lassan mellém ért a személy és hirtelen rám feküdt.
- Hé mit csinálsz (név)-chan? - ijedtem meg cselekedetére.
- Aludhatok itt veled? - emelte rám gyönyörű (szem színed) íriszeit.
Nem tagadom a szívem a torkomban zakatolt, hisz már nagyon régóta tetszik nekem (név), de soha nem mertem kezdeményezni. Most meg itt fekszik rajtam és azt kérdi tőlem, hogy velem aludhat-e. Mégis, hogyan tudnék nemet mondani?
- Pe...persze...- engedtem le derekára kezeim és kissé meg simítottam ott.

Már csak arra lettem figyelmes, hogy lassan, egyenletesen veszi a levegőt. Biztos elaludt már, olyan kis aranyos, ahogy itt szuszog rajtam, hogy lassan engem is elnyomott az álom.

Nos, remélem tetszett ez a rész kedves Otaku-chan és nektek is, akik még olvasták. Szerintem elég aranyosra sikeredett.
Ha szerintetek is akkor kommenteljetek és/vagy csillagozzatok.

By by gájz, találkozunk a kövi részben 😊❤