SUPRISE •myg•

három

November 27./Gwak ház

Gwak HakChi

Ma reggel Hedvig ébresztett, mivel elvileg belázasodtam, izzadtam, mint a ló és még remegett az egész testem is.

Beom-Seok doktor hamarabb kiért a vártnál, ugyanis alapból úton volt ide, hogy majd utasításokat adjon a segédemnek.

-Csá doki! -ziháltam. -Nem mondták, hogy télen ilyen meleg lesz. Ezaz, lőjjön be maga is. Wehehe. -Hörögtem tovább, mikor megláttam egy inyekciós tűt a kezében.

Az a tű olyan könnyen át ment a bőrömön, mint valami szaros kis papíron. Dr. Seok igyekezett gyors lépéseket tenni, mivel fogytán volt a szuflám, a légzésem rohamosan lassult versenyt futva a pulzusommal, hátha valamelyik hamarabb leér és innen tovább már többé nem megyek.

-Hű, öregem, szabadon ráparáztam hogy feldobod a talpad. -hallottam Hedvig hangját valahonnan nagyon távolról, talán a bal oldalamon. A fülemben dobogó vér egyszerűen alig engedett valaminek is szabad utat, hogy halljam, pedig tompán hallottam és még éreztem is a rezgéseken, hogy vagy hatan ordítanak. Illetve az egyik ugatott. Na mármost számoljunk. Ha Hedvig ugatott, akkor maradt Po bácsi, anya, apa, meg az öreg, azonban hol van a hatodik? Vagyis... ki a hatodik? Mire felfoghattam volna, hogy mi történik és végigvezessem a gondolatmenetem egy hideg vízzel teli kádban találtam magam, a doki nevét kiáltozva.

-Mindjárt jobb lesz kislány. -hallottam Po bácsi hangját és anyám zokogását a háttérből, de végre tisztán.

-Aha, aha. Ne ríjjál anyuu~ -köhögtem fel. -Nézzél ide, nem haltam meg, inkább gyere ide és magyarázz meg nekem néhány zajt. -szemeimet szorosan összezárva tartottam, igyekeztem koncentrálni, hogy lentebb sikerüljön kényszeríteni a vérnyomásom, mert időközben úgy felment, mint a csuda. Anya szipogva a hajamra simított míg valamit odasúgott Beom-Seok bácsinak.

-Itt vagyok kincsem. -mondta és mefogta a kezem.

-Veszem észre. -nyitotam ki a szemem és néhány dolog lehetetlenül világossá vált, ha érted mire célzok. -Valaki szedje már le ezt a kibaszott süketet a csengőről. -kiáltottam, majdláttam ahogy apa feleszmélve kiszalad a fürdőszobámból Hedvig pedig vele megy. -Hűtlen. -képedtem el. -De legalább meg van a hatodik hang.

-Tessék? -szólaltak fel mind egyszerre, aki bent voltak a fürdőszobában, azaz anya Po-bá és a doki.

-Semmi, semmi. Doki, olyan álmos vagyok. Mit keresek amúgy a fürdőkádban? 

-Valószínűleg az altatótól vagy álmos, azért vagy itt, hogy levigyük a lázad. Most lehet, hogy elalszol pár órára. Addig felkötünk fúzira rendben? -mosolygott kedvesen.

-Blah... Inkább egy fára tessék engem felkötni. -nyöszörögtem egy ásítás keretében. -Szedjetek már ki innét. -fordultam a másik oldalamra.

______________________________________________________________

Úgy tűnik nem tudom megtartani az ígéretem, nincs még izgalmas rész, DE (még egy de) van pár ötletem az egésszel kapcsolatban. YoonGi a következő részben betoppan... és bamm. 

Köszönöm, ha elolvastad :3 

(előforduló hibákért bocsi <3)