SUPRISE •myg•

허너

November. 25. / Gwak ház

Gwak HakChi

Milyen szép nap.  Zuhog az eső, villámlik, minden csupa köd és még a szomszéd is szitkozódik a beázott tető miatt. Szobám ablakához lépve a szemben lévő házra pillantottam, minek a verandáját a költöztető-furgonok takarták el. Elhúzva a függönyöm Hedvighez sétáltam, aki az infúziós álványom tövében feküdt. Milyen gusztustalan látvány. Mármint nem Hedvig, hanem a cucc ami ott van közvetlenül a bal melső lábánál. 

-Kibaszott antibiotikum. -motyogtam magam elé.

-Az a "kibaszott" antibotikum menti meg az életed, amiért én felettébb hálás vagyok. -jött be anyám egy tálcával a kezében. -Amúgy meg ne beszélj csúnyán, nem a föld alatt élsz.

-Francnak. Fél év vagy kevesbb, azt rezisztens leszek erre is.-legyintettem -Na mit hoztál mommer? -huppantam le az ágyamra megpaskolva a helyet, amit anyának és Hedvignek hagytam.

-Mommer? Tegnap még mumci voltam. Illetve kaját hoztam Hedvignek.  

-Mumci múlt héten volt, tegnap anyci voltál. Amúgy meg mér' beszélsz velem úgy, mint egy értelmi bonyolulttal? -háborodtam fel- Meg mi az, hogy Hedvignek hozod a kínait?

-Így megy az élet cicám. -rántott vállat.

-Nem játszunk itten' hamumpipőkéset, ide a csípős csirkével, a kutyának meg adjál rendes kaját. -Hedvig szűk szemekkel nézett rám- Ja és köss fel erre a szent cuccra. -vicsorogtam anyára mint valami elmebeteg. Háravetett fejjel szerepet játtszva folytattam, amíg kinyitotta a félig üres, átlátszó tasakot. -Ezaz anyám lőjjél be.

Anya csak a fejét rázva nevetett, úgy dolgozott tovább. 

-Jut eszembe, hogy apád beszélt a dokival. 

-Na és mit motdott az öreg? -kérdeztem, mire rám meresztette szemeit. -Ne bambulj már mommer azokkal a szép szemeiddel, mer' mingyá' magam alá pisilek. Úgy nézel, mintha nem ismernénk évek óta. -hitetlen arca tükrözte, hogy ezért még le fog oltani.

-Nem gondolod hogy tiszteletlen vagy manapság, kisasszony?

-Áh, csak reális. -vigyorogtam egy ezerwattosat.

 -Mi ebben a reális? -vágott értetlen fejet.

-Nem tudom, csak mondani akartam valami frappánsat. -rántottam vállat, mire jócskán nagyra nyíltak a szemeim ugyanis a vénámban álló tű megmozdult. -Aztakurvamindenit. -tartottam vissza a levegőm. -Ez mér' nincs leragasztva? -nyüszítettem.

Anyám csak kuncogva helyére rakta a cuccost, majd leragasztotta és vissza ült mellém azt ágyra -mivel idő közben felállt. 

-A lényeg, hogy a fehér- és vörösvérsejtjeid szerint már rég halottnak kellene lenned. DE Beom-Seok szerint vissza tudják hozni a normál hőmérsékleted 35,5-re.

-Hűha, le vagzok nyűgözve na, majd később örülünk, de kihűl a kajám és Hedvig is éhes. Meg nézek dr. House sorozatot is. Elég nekem annyi orvososdi. 

Anya felállt és már kilépett volna az ajtón, de megállítottam.

-Hé mommer! Köszönöm. Mármint mindent.

Anya mosolyogva bólinott és tovább ment.

-Felezzünk meg egyet! -szólalt meg Hedvig a mézes-csípős csirkére bámulva.

-Meg az ősöd fenekét! Te majd kapsz kutyatápot. Meg azt a szibériai nyershúsos cuccot! -háborodtam fel.

-Ha elmondok mindent az új szemközti szomszédokról akkor lefogadom, hogy adsz egy egészet is. Sőt, egy és felet, vagy talán kettőt.

Lehet a kutyáknak egoista tekintete? Mer' az enyémnek van.

-Hmm... Mancsot rá. De bizonyítékokat is! -hunyorítottam.