- ⭐ -
te:
kopp kopp
harry:
ki az?
te:
a szerelmed :))
harry:
....
te:
nyugalom, csak vicceltem
harry:
ühüm
okés :))
te:
most már tényleg 5 perc és ott vagyok
vársz már? :)
harry:
mint a halált :)
te:
naa)):
harry:
csak vicceltem, na ♡
megmelegítem neked a muffinokat
te:
ohm ...
minek?
harry:
mert úgy olyan, mintha friss lenne
te:
ohh ...
most is tanultam tőled valamit :)
okos göncöl vagy te ♡
harry:
hihi ^^
- 21 : 39 -
te:
még mindig puha
harry:
mármint?
te:
az ágyad. nagyon puha
harry:
ja ...
hát köszönöm ♡
te:
igazán nincs mit ♡
harry:
miért így beszélgetünk, egyébként?
itt fekszel mellettem ...
te:
mert így merek hozzád szólni :))
harry:
pedig nincs mitől félned ♡
te:
igazán?
harry:
igazán :))
te:
gyere hozzám, harry :))
harry:
haha. tessék? :')
te:
komolyan beszélek
harry:
huuu ....
nem tudom, mi lelt téged
te:
elhiszed, ha azt mondom, a kurva finom muffinod az oka?
arra akarok kelni minden reggel
és ez csak egy dolog, a sok közül :))
harry:
én is kedvellek, lou
de még nem is csókolóztunk ...
hogy akarsz így elvenni, hm?
te:
haha
reméltem, hogy ezt mondod majd :))
- ♡ -
mondhatni, még a szíve is leállt egy pillanatra a kis loknisnak, mikor louis minden előrejelzés nélkül rámászott, ezzel azt elérve, hogy minden figyelmét rá szentelje. nem értett semmit, miként a huncut, kék íriszekbe nézett, csak azt tudta, mennyire zavarban van a másik égető pillantásától, mely az ajkait pásztázta. sikerült jó vörösre elpirulnia, mire végre rájött, mi van közöttük készülőben éppen.
- szeretnéd? -érdeklődött kedvesen a magas, recés hang.
- ühüm -válaszolta zavartan a göndör, hiszen szinte égett a vágytól, hogy végre a száján érezze a másik puha párnáit, nem volt ezen mit tagadnia.
aztán megtörtént, s fenségesebb volt még az álmainál is, melyekben louis ajkairól képzelődött, de ez a momentum felülmúlta az összeset. a jóleső érzéstől halkan felnyögött, míg teste kissé megremegett, mikor a kék szemű nyelve a fogai között futott át. gyomrában pillangók repkedtek, közben szíve ismét életre kelt és oly hevesen verdesett, hogy félő volt; kirepül majd onnan, a bordái mögül. abban a pár percben, miképp louis elvette ajkainak szüzességét, ő a világ legboldogabb emberének érezte magát.
nehéz volt felvennie vele a tempót, azért próbált igyekezni, és tartani a lépést. a kócos egyik keze a derekán pihent, míg a másik a combját markolta, ezzel is hergelve mindkettejüket. harry sután a karamella színű tincsek közé nyúlt, majd merészkedett azzal, hogy gyengéden louis nyelvére harapjon. ezzel viszont csak azt sikerült elérnie, hogy az idősebb egy türelmetlen morgás kíséretében a csípőjének nyomja meredező férfiasságát. aztán hirtelen elvált tőle, nyáltól fénylő ajkait mosolyra húzván kacsintott rá, megköszönve harrynek ezt a gyönyörű ajándékot.
aznap este nem aludt nála. vajon miért nem?
- ⭐ -
lesznek még ehhez hasonló részek, ahol nem csak 'csetelni' fognak, igen.
remélem, nem bánjátok 🖤
