- ⭐ -
harry semmit sem érzékel a meseszép tájképből, mely mellett elhaladnak épp, ugyanis louis mindkét szemét vakká tette azzal, hogy egy kendőt kötött eléjük. csak az enyhe döcögést érzi, miképp a kócos bringája néha kavicsosabb utakon halad át. a kék szemű szíve csak úgy kalapál; nem akármilyen randevúnak szánja ő ezt, hanem az elsőnek és a legszebbiknek. annyit készült rá, rengeteg kutató munkát vett igénybe ez az egy nap, de egyáltalán nem bánja, már csak harold miatt sem. a loknisnak mindenből a legjobb jár.
mikor a dombhoz érnek, az utolsó akadályhoz, mely felfelé vezet, louis rögtön lepattan a bringáról, hogy harryt felfelé tudja tolni, kettejüket egyszerre nehezebb lenne.
a göndör már messziről érzi a fű és a virágok keveredésének illatát, melyhez halk tücsök ciripelés társul. nem hiába, a nap már lemenőben, louis a legjobb pillanatot választotta ahhoz, hogy megnézzék a naplementét.
mikor végre felérnek, óvatosan lesegíti babáját a bicikliről, futólag még egy gyors puszit is nyom vörös arcára. igyekszik hamar elrendezni a dolgokat; két kockás plédet terít a földre, előveszi a piknik kosarat és a magnót is, melyről majd halkan zenét kíván játszani. a meglepetéseket pedig a zsebébe rejti.
gyertyákat gyújt, bekapcsolja a virág alakú égőket, melyeket aztán szépen elrendezget a pokrócokon. rózsaszirmokat szór szerte szét, néhányat máris magával kap a lenge szellő, az egyik finoman arcon csapja a loknis babát.
louis még egyszer átnéz mindent, igazán tüzetesen, ügyelve arra, nehogy kimaradjon valami. miképp úgy dönt, mindennel végzett, zakatoló szívvel a fürtös mögé lép, majd finoman megszabadítja őt a kendőtől.
s mielőtt a cseresznye ajkak szólásra nyílhatnának, louis énekelni kezd;
- help, i need somebody. help, not just anybody. help, you know i need someone, help ...
harrynek ismerősen csendülnek fel a dallamok, melyek halkan előbújnak a magnóból, amit louis idő közben elindított. de a loknis nem is arra figyel nagyon, sokkal inkább leköti őt a kócos angyali hangja, egyszerűen fogalma sem volt róla, hogy az idősebbik tud énekelni.
louis ezt is egy ajándéknak szánta neki, sosem énekelt még senki előtt sem, ezelőtt.
karjaik lassan összefonódnak, ölelésbe vonva a két lelket, melyek egymásnak teremtek. a kék szemű immáron együtt dalol a könnyeivel küszködő smaragd szeművel, kinek lelke közben a fellegek felett jár hiába, hogy john épp azt kéri tőlük; húzza valaki őt vissza a földre.
az előbújó csillagok alatt táncolnak egészen sötétedésig, lopva csókokat csenve egymástól.
louis aztán hirtelen térdre ereszkedik, hápogásra ítélve ezzel a fiatalabb lelket. szíve a torkában dobog, mikor a kulcsokat előhúzza a zsebéből. azok a kulcsok egy ajtót nyitnak, a közös élet ajtaját.
louisnak meg sem kell szólalnia ahhoz, hogy a loknis tudja, mi a szándéka. szó nélkül veti magát a nyakába, ezzel mindkettejüket a pokrócra döntve.
- annyira szeretlek! -zokogja két csók között.
- boldogok leszünk, ígérem! mindig azon leszek, hogy te mosolyogj, segítelek majd, bármi is történjék. szeretlek, harry!
kezei közé véve világát a homlokának dönti a sajátját, elsuttogva neki imáját, melybe bele foglalja; mennyire nagyon szereti őt.
s a csillagok sírnak, mert a szerelem végre beteljesedni látszik.
pedig milyen érdekesen is kezdődött ...
- ⭐ -
V É G E
- ⭐ -
ú r i s t e n ...
olyan nehéz elköszönni valamitől, amihez még bőven ragaszkodunk ...
tudom, nem a legjobb befejezés, mégsem szerettem volna tovább húzni ezt, a végén még nem írtam volna meg :))
köszönöm, hogy itt voltatok, remélem nem okoztam csalódást :))
nagyon szeretlek titeket, kis csillagaim ⭐⭐⭐
mint ahogy azt korábban is ígértem;
kint az új könyvem :")
sokatoknak régi ismerős lehet 😏
ha kíváncsi vagy, kukkants bele! ♡
a könyvet hivatalosan is lezárom ...
i m á d á s 😍🌈😍
