- ⭐ -te:
hiányzol, göncölke :((harry:
gondolom :(te:
tessék?
most miért mondod ezt? :((harry:
nem tudom ...
mindegy ...
nem lényeg, igazából ...te:
jól van ...
nem erőltetem
szeretlek ♡harry:
én is téged ♡- ⭐ -
a nap további részét harry az ágyában töltötte, bugyuta reality show-kat nézve. nyakig betakarózott a kedvenc, pihe puha, szőrmés plédjével, amit még az anyukájától kapott ajándékba, karácsonykor. agya igazából nem is tudott nagyon a laptopra koncentrálni, helyette inkább valaki máson jártak agytekervényei, aki teljesen összezavarta a loknis kis buksiját. nem akart ennyire távolságtartónak tűnni, tényleg nem. egyszerűen csak nem volt tisztában a dolgokkal, nem értette a louis és a közte kialakult ... valamit. remélte, hogy tényleg szerelem az, ami körbeöleli őket, de közben tartott a fiatalság naivitásától is, így komolyan, fogalma sem volt, mire vélje ezt az egészet.
helyette inkább oreos kekszet evett, tej nélkül, míg az eképpen elnevezett cicusa is ott pihent a takaró alatt, édesen dorombolva. a szobában egyébként sötétség uralkodott, fényforrásként egyedül a laptop kijelzője és a falra felfüggesztett fényfüzér szolgált, de ezek akkor épp elégnek bizonyultak. semmi kedve sem volt kimozdulni a kényelmet adó, kellemesen meleg ágyikóból.
aztán telefonja hirtelen felrezzent, megvilágítva komódját, magára vonva ezzel a zöld szemű figyelmét is. először hagyta, nem is kívánta észrevenni nagyon, de a következő négy rezgés után már rászedte magát arra, hogy a kezébe vegye azt.
louis:
nyisd ki, babylouis:
mármint az ablakodlouis:
de kinyithatsz mást islouis:
vagyis inkább szét ;)louis:
haroooldlouis:
hideg vaaaanlouis:
hoztam oreot :))talán az utolsó üzenet szedte rá testét igazán arra, hogy kikeljen a párnák közül és az ablak felé vegye az irányt. louis tényleg ott állt lent, arcát megvilágította az elkószált, utcai lámpa fénye, míg a fejére húzott kapucni kissé sittes megjelenést adott neki, de harry még így is imádta őt.
ügyes macskaként húzta fel magát, majd mászott be az ablakon egy csókra nyújtva száját. hideg ajkai miatt libabőrös lett, míg a másik felmordulva húzta közelebb magához fagyos ujjaival, borzongást indítványozva testén.
- de jó meleg vagy -mosolygott a zöld szeműre, amíg az becsukta az ablakot.
- te meg jó hideg -felelte, majd vacokga visszabújt a fűtött takarók közé.
közben louis már régen bevackolta magát oda, az ölébe kapva oreot is. pillantása a laptopra terelődött, értetlenül összevonva mindkét szemöldökét kérdezett rá;
- mit nézel?
- semmit -ugrott oda rögtön a kisebbik, gyorsan lecsapva annak tetejét.
louis sunyi módon mögé bújt, nyakába csókolva kívánta magára vonni a loknis figyelmét. sikerrel járt, harry könnyed sóhajjal esett az ölelő karok közé, nem törődve senkivel és semmivel sem. a kék szemű megtartotta a meghitt csendet, aztán mégis belekezdett abba, amiért valójában meglátogatta kedvesét.
- figyelj, göncöl. fogalmam sincs, mi játszódik le abban a csinos kis fejedben, miféle tévhitek, de az tuti, hogy még az életemnél is jobban szeretlek, érted? veled alszom el, aztán a te gondolatoddal ébredek, már csak azért is, hogy utána egész nap boldog legyek, mert egy kibaszott csillag vagy nekem, tudod? a legszebb, akit követni akarok, a halálba is, ha kell. ne tévesszen meg a szex utáni való éhségem se, kérlek. csak azért van, mert kurvára vágyódom utánad, ehhez hasonlót még sosem éreztem, senki iránt sem. egy kincs vagy számomra, akiért komolyan mondom, ölni tudnék. szeretlek, mindennél jobban, kis göncölöm.
mondandója végén egy csókot nyomott a forró, kipirosodott orcára, majd letörölte az elkóborolt könnyeket is, és hintáztatni kezdte babáját, hogy megnyugtathassa. harry közben oreot majszolt, amit a kócos hozott neki, és azt ezerszer finomabbnak találta, mint a sajátját.
- én is szeretlek -nyammogta szipogva, két falat között.
aztán este együtt aludtak el, bebizonyítva, hogy érzelmük igazán valódi és örök, meghazudtolva ezzel azt a sok, szerelem ellen szóló hiedelmet.
- ⭐ -
kint az új könyvem is, csak mondom
haha, amúgy nem erőszak, nem muszáj megnézni ...
csak egy kicsit, na 😏
imádás 🖤🌈🖤