- ⭐ -
az íróasztalon pihenő pizzás doboz, mely már félig üresen, ananász illatot kibocsátva magából, csendesen feküdt, egyetlen tanúként a pihegő szobában. harry kis keze mindaközben louis pólója alá szökött éppen, míg térdei meghajolva a földre borultak, mintha csak imádkozni készült volna. hatalmas szemei elvesztek az óceánok őrjöngő vadságában, a vágytól dühöngő, habos hullámokban. a loknis tenyere hideg volt, így louis bőre libabőrbe futott minden adandó érintés után, ahogy babája végig simította felhevült pólusait.
- majd segítesz? -érdeklődött halkan és félve, arányosan mosolyogva.
a kócos bólintott, minden vágya volt, hogy fürtös angyalkájának szájában lehessen végre. harry elbajlódott kicsit a sliccel és a gombbal, majd azzal, hogy kiléptesse louist a nadrágból, de igyekezete megállíthatatlan volt és szüntelen. a kék szemű farka erősen meredezve ütötte át a vékony, fekete boxer anyagát, a kisebbiknek muszáj volt egy hatalmasat nyelnie azelőtt, hogy ujjait az alsónadrág korcára vezette volna.
- csak szépen lassan, nem sietünk.
harry elmosolyodott, és mielőtt megpillanthatta volna a másik ágyékát, helyette inkább az anyagon keresztül kezdte el kényeztetni merev péniszét. louis csupán már ennyitől képes volt csillagokat látni, mindkét térde megremegett a hullámtól, ami végigsöpört testén. reszketeg sóhajok hagyták el rózsaszín száját, és a göndör hajú nagyon is élvezte, hogy akkor ő irányíthatott. a farkára markolt az anyagon keresztül, végig nézte, miként nedvesedik át az idősebbik boxere. nyelvét a makkjának nyomta, majd duzzadt párnáival szívott egyet rajta, ezzel édes és savanykás aromát csalva ízlelő bimbóira.
- harry ... -nyögött egy hangosat louis, az említett tincseire markolva.
a loknis nem akarta kínozni őt, ezért hát végre megszabadította a szenvedőt a zavaró ruhadarabtól, ám amint annak szerszáma előbukkant, a zöld szemű önbizalma úgy csökkent egyre inkább. elnézte méretét, a kiduzzadó ereket és az előnedvet, ami ott csillogott hosszának végén. nagyot nyelve pillantott fel a szinte már fekete íriszekbe, nem leplezve félelmét.
- lou ...
a felette álló válaszképp csak az ajkai elé rakva mutató ujját jelezte neki; maradjon szépen csendben. saját kezébe véve ágyékát harry szájának nyomta makkját, majd lassú körözésbe kezdve lassan nyomulni próbált. a térdepelő fiú nem ellenkezett, hangosan lihegett, kíváncsisága egyre csak felemésztette őt, s mikor aztán megízlelte nektárjának ízét, szemei elkerekedtek. onnantól már rég nem az idősebbik irányított.
harry meghazudtolva ártatlan önmagát tolta előrébb és előrébb fejét, ezzel mély centiket magába tuszkolva. tetszett neki az érzés, miképp louis farka kitöltötte száját belülről, egyáltalán nem undorodott. a hirtelen jött bátorsága stabil maradt, miként egy ütemes tempót felvéve kezdte el mozgatni fejecskéjét. nyelvével közben végig játszadozott, az őrületbe kergetve ezzel a kék szeműt. ő csak hangosan nyögdécselt, míg ujjaival a selymes tincseket cirógatta, képtelen volt arra, hogy akkor mást is tegyen, úgy döntött, a kisebbikre hagyja a munkát, had irányítson ő nyugodtan.
- nagyon ügyes vagy -dicsérte meg halkan, mire az említett édesen elmosolyodott.
ajkainak mindkét végébe gödröcske kúszott, míg smaragd szemeit a zafírokba fúrta, ezzel a tettével egy hatalmas extázis alá bújtatva a másik amúgy is borzos idegeit. nem bírta tovább türtőztetni magát, kissé erősebben a fürtökre marva kezdte el mozgatni csípőjét egyre mélyebbre és mélyebbre juttatva magát a szoros párnák között. harry ösztönösen próbált nyelni párat, nem akarta nyállal összekenni pólóját, de fogalma sem volt róla, hogy ezzel mekkora örömben részesítette louist, ki szinte azonnal, lávaként lövellt torkára, megfeledkezve a külvilágról egy kicsit.
a göndör szemei könnybe lábadtak, picit megártott neki ez elsőre, mégis hatalmas boldogság érte őt is, mert tudta; a kék szemű csodaszépet élhetett át, általa. louis pihegve nézett le rá, még mindig szájában pihentetve fáradt tagját. szelíden elmosolyodott, majd letörölte azokat az árva, kósza cseppeket, melyek a pirosdad orcát csúfították.
- annyira gyönyörű vagy ...
motyogása elveszett, harry egyenesen a szívébe zárta a szavakat, s nem engedte őket, egy percre sem.
szerelmesek voltak, mint a dalos madárkák.
- ⭐ -
