"Kol és Niklaus épp ebédeltek míg nem a csengő hangja meg nem zavarta őket."
Kol: Nik most te vagy a soros. Meny nyisd ki az ajtót.
Niklaus: Nem látod hogy éppen eszek, és amúgy is te közelebb vagy hozzá.
Kol: Lusta egy ember ember vagy.
Niklaus: Bagoly mondja. Nem én szoktam az zoknimat a díványon hagyni.
"Kol már nem figyelt arra mit mond öccse mert már az ajtót nyitotta. Egy öltönyös férfival jött vissza.
Öltönyös férfi: Jó napot uraim.
Niklaus: Maga még ki a rák?
Öltönyös férfi: A nevem Sebas és az elhúnyt nagybátyájuk miat jöttem.
Kol: Már elnézést uram de itt valami tévedés lesz. Nekünk nincs nagybátyánk.
Sebas: Nem maguk a Telor fívérek kik elvesztették szüleiket egy tragikus balesetben?
Kol: De igen mik vagyunk.
Sebas: Akkor ez a levél nektek szól.
"Nicolás átnyújt nekik egy levelet. Kol átveszi a borítékot majd felnyitja. Gyorsan átfutja a sorokat és remegni kezd."
Niklaus: Mi áll benne?
"Kol átadja a papírt testvérének."
Niklaus: Kedves unokaöccséim. Sajnálom, hogy nem volt lehetöségem személyesen is találkozni veletek, mivel az apátok eltiltott töltetek, és ha nem révedék még az is meglepetés számotokra, hogy létezem. Azaz léteztem. Mivel ha ezt olvassátok azt jelenti hálót vagyok és ti örököltétek a házam és mindent mi benne van. Enyi lenne. Ha bármi kérdésetek lenne nyugodtan hagyatkozhatok öreg barátomra Sebasra.
"Niklaus és Kol hitetlenkedve néztek egymásra, majd Nikolasra."
Sebas: Kolnapra szerzek egy autót amivel elvihetjük az őrök számára szükséges holmikat. Viszlát.
"A férfi kiment és otthagyta a két fiút a gondolataikba merülve.
YOU ARE READING
Az örökség
FanfictionKét átlagos hétköznapi testvérpár ( Kol és Niklaus ) értesítést kapnak, hogy egy távoli rokonuk meghalt és rájuk hagyta a házát. Ezt mindketten igénybe is veszik és vállalkozást indítanak, mégpedig egy fogadót. A baj csak az, hogy azok akik itt fog...
