"Kol hazafelé tartott a szakadó esőben, de egy furcsa zajra hall és úgy dönt utána néz. A sikátorban egy gyerek sírt. Odament hozzá."
Kol: Mi a baj kislány. Hol vannak a szüleid?
"A lány a fiúra néz, megijed. Kol ekkor veszi észre, hogy nem átlagos lány áll előtte hanem egy kemonomimi ( álat fülü és farku)."
Kol: Ne félj tőlem segíteni akarok. Mond hol vannak a szüleid?
Lány: Raphtaliának nincsenek szülei.
Raphtalia gazdája kitette őt. Nem volt hasznos a zsámára.
Kol: Értem. Gyere velem kapsz szállást és meleg ételt míg el nem döntöm mikép tudnék segíteni rajtad.
" Kol esernyőjét nyújtja a lánynak. Ö félve elveszi és Kol oldalán sétálnak haza. Mikor mikor beérnek Klaus fogadja öket a váronban. Amit meglátja a lányt a telefonját veszi elő."
Kol: Te meg kit hívsz?
Klaus: A rendörséget, úgy tűnik találtam egy lolikont.
Kol: Ted el azt a kúrva telefont mert mindjárt feldugom a seggedbe.
"Klaus nevetni kezdett."
Klaus: Csak hűlyítelek ember. Tudom milyen vajszívű vagy. Na mond hol szetted össze a kis mosómacit?
Kol: Egy sikátorban. REM! "kiáltotta"
"Rem pár másodpercen belül már a fiú Klaus mellet volt."
Kol: Rem kérlek vid be Raphtaliát a házba, fürdesse meg, adjon neki tiszta ruhát, és meleg ételt, ilettve egy szobát is.
Rem: Igenis gazdám.
Klaus: Mivan mostmár hajléktalan szálló is vagyunk?
Kol: Kussolj. Amúgy mit csináltál ma?
Klaus: Találtam pár érdekes könyvet.
Kol: Aha majd megbeszéljük. Inkább együnk most fivérem.
ESTÁS LEYENDO
Az örökség
FanficKét átlagos hétköznapi testvérpár ( Kol és Niklaus ) értesítést kapnak, hogy egy távoli rokonuk meghalt és rájuk hagyta a házát. Ezt mindketten igénybe is veszik és vállalkozást indítanak, mégpedig egy fogadót. A baj csak az, hogy azok akik itt fog...
