6. fejezet

25 2 0
                                    

2019. 12. 28.- Szombat
Az első hang, amire emlékszem hogy ugatnak a kutyáim. Aztán nyílik a kapu... Lépések... Kopognak az ajtón és valaki belép. Igyekszem kikellni az ágyból, bár igen nehéz feladat. Mire kiérek az előszobába, addigra már az idegen a konyha asztalnál ül és anya kávét tölt neki... Elcsípem a beszélgetés végét:
- Köszönöm Melissa elég lesz. Igazából nem kávézni jöttem.
         Ismerem ezt a hangot! Dave. Mit keres ez itt? Miért engedte be anyu? Miért kávézhat? Egyáltalán miért vehet levegőt ebben a házban?
- Nincs mit - felelte Anyu, és leült vele szemben. Ez kezd abszúr lenni.
- Azt hiszem tudod miért jöttem. Mivel, beszélgetünk már egy ideje, tudom milyen kapcsolatban vagyunk a lányoddal.
         Ezek beszélgetnek? Ismerik egymást? Elsem tudom képzelni hogy Anyu mit gondol, milyen a kapcsolatom vele.
- Még alszik. Nem volt szívem felébreszteni. Aggódom érte mostanában nagyon gyenge.
          Mi?? Ez miket beszél? Egyszer fázom meg egy icipit és már mindjárt írja a gyászbeszédem. Asszem Anyuval elkell majd beszélgetnem erről.
- Bemehetek hozzá, most is lázas?
- Folyamatosan 2 hete. Azt hiszi nem tudom. De látom hogy fogy a gyógyszer. Engem nem ver át.
          Na jó. Ebben igaza van. Tényleg lázas vagyok pár napja. De az nem jelent semmit. Jól vagyok semmi bajom.
- Félek hogy nagyobb baja lesz. Tudod hogy csak jót akarok neki. Ha már az a tökéletlen pasija nem vigyáz rá. A nyakát kitudja szívni... És gondolom eltudja vinni csavarogni is. De arra nem képes hogy figyeljen rá, tudja hogy nagyon sokat beteg. Mert elmondtam neki hogy...
       Nem bírtam tovább és kiléptem a takarásból.
- Értem én, hogy nem szimpatikus neked Sam. De ne szidd előttem. Mert ő legalább nem hagy el.-Modtam Davenek, mert azért mégsem hiheti azt hogy akármit össze beszélhet a fiúmról
- Igen? És megtudod nekem mondani hogy mikor írt utoljára?
- Igen. Tegnap. Ha akarod megmutatom Anyunak, mert neked semmi közöd hozzá!
- Hey! Nem kell üvölteni... Csak azt szeretném hogy jól legyél. Már ez is bűn?
- Igen, és tudod miért? Azért, mert nem veszed tudomásul hogy nem minden az Ő hibája. Hogy nem jössz rá hogy ÉN akarok kimenni vele csavarogni. Hogy nem is gondolsz bele hogy mellette boldog vagyok?

Lehet hogy meggondolatlan vagyok, de kimentem az udvarra. Egyszál hálóingben és papucsban. Futni kezdtem. Nekem egy szaros 17 éves alkoholista ne mondja meg hogy mi a jó nekem. A kerten át kifutottam az erdő szélére. Hideg volt. Nagyon hideg. Minden megvolt fagyva. Célirányosan a kedvenc helyem felé futottam. Tudtam hogy valaki jön utánnam. De nem érdekelt. Csak futottam. Pár perc múlva odaértem. És elbújtam a fenyők közé. Pár másodperc múlva megjelent Dave. Kétségbeesetten keres. De nem lát meg. Elüvölti magát:
- Bell! Nem úgy gondoltam! Ohh édes Bell gyere elő... Halálra fagysz nekem tudom hogy fázol... De muszáj előbújnod! Szeretlek.... Ne csináld ezt. Ne akarj megbetegedni....

Elhallgatott. Én pedig tényleg majdnem megfagytam. Aztán kiszúrta hogy hol vagyok. Nem volt erőm elfutni... Nagyon fáztam...

-Hey te kis hülye... Gyere... -Mire észbe kaptam volna, felkapott és megcsókolt. Amint abbahagyta, csak ennyit tudtam mondani:
-Tegyél le te mamlasz. Kapj el. - és már futottam is haza.... Egyenesen be a kályha mellé...
-Jó nyertél, lihegte, miközben belépett az ajtón. Ne mondd hogy nem élvezted!
-Nem! Te bolond nem kellett volna megcsókolnod! - Mondom dacosan. De mindketten tudjuk hogy nem így gondoltam. Igenis jól csókol... Jobban mint Sam.
- Figyelj öltözz fel. Rád nézni is rossz. Már a gondolattól is fázom.
- Őt fűti a szerelem- mondta Charlie nevetve.- Mert neki egy helyes pasi nem elég. Neki kettő kell. És higgy nekem Hegyomlás, nem tud választani!
- Gyere csak ide! - kapom el az öcsémet - Mit is mondtál az előbb? Nem hallottam jól. Megismételnéd?
- Soha! Inkább a kínpad! - mondja színpadiasan. Elengedem, mert Dave közeledik.
- Figyelj! - Simít végig az arcomon- Szeretlek. Ezen gondolkodj el. - Kimegy az ajtón. És én csak nézem. De nem tudok megszólalni.

Hát ez szuper. Ennél jobb nem is lehetne. És Sam még mindig nem írt. Kezdem azt hinni hogy tényleg leszar.

A nap végéig elvarázsolva dúdoltam valami számot. Ma már semmi érdekes nem történt.

Mosolyogva aludtam el.

Amikor megcsaltalak...Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang