Amikor megcsaltalak...

12. fejezet

2020.01. 05.- Vasárnap
Reggel amikor felébredtem, egyből megszédültem.
Anyu pont bent volt a szobában. Kérdő tekintettel nézett rám, én pedig csak megráztam a fejem. Nem akartam hogy tudja hogy rosszul vagyok. Visszakartam menni. Pontot akartam tenni a történet végére. Nem akartam tovább húzni a végleges szakítást Sammel.

Amikor a reggelimet csináltam, megvágtam a kezem véletlenül. Nem nagy a seb, mégis folyott végig a vér a kezemen. Csak néztem, nem töröltem le, egészen odáig, amíg a vér már majdnem az abroszra nem cseppent. Charlie döbbenten bámult rám. Mintha egy idegent nézne.

Órákkal később, Anyu úgy döntött hogy megméri a lázam. 38:9. Szuper. Nem szólt semmit, csak elkezdte kipakolni a táskám. Én pedig csak ültem a fotelben és néztem. Ma, legalább kaptam néhány üzenetet, a barátaimtól, nem éreztem magam egyedül annyira.

Kaptam gyógyszert. De nem érzem magam jobban tőle. Az isten szerelmére, egy raklap gyógyszer sem lenne elég hogy jobban legyek.

Keresztbe húzták az összes tervem. Így mikor beszélek Sammel? Dave pedig tényleg ne kerüljön a szemeim elé!

Lepihentem kicsit. Anyu éjjel 11kor ébresztett fel, hogy ideje lenne fürdeni. Nagy nehezen elvonszoltam magam addig, gyors zuhany és már vissza is mentem aludni.

Azt hiszem, ez lesz az utolsó fejezet. Nem hiszem, hogy a folytatás a szakítás része, már publikálva lesz. Bár, úgy lenne kerek, már nem számít.