Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
- Ki vele, mi a bántja?
A férfi felkapta a fejét. Éppen egy térképet tanulmányozott, amikor is megszólította őt a nő. Sóhajtva összetekerte a papírt. A sátoron erősebb szél suhant végig, meglegyintve a különféle iratokat és terveket. A férfi erősebben markolta a térképet.
- Tudja... sok mindenen rágódom mostanában - felelte aztán.
- Mégpedig?
A férfi még mindig a kezében tartotta a papírdarabot. Valahogy nem akarta elengedni, csak úgy, mint azt a dolgot, ami a lelkét nyomta. Szemével a földet pásztázta egy kis ideig, csak ezután szólalt meg:
- Az előző bevetésen találkoztam egy HYDRA ügynökkel. De... ő valahogy... más volt. Az első pillanattól láttam a szemében, hogy nincs magánál, nem úgy, mint a társai. Hogy nem ura önmagának.
A beszélő megállt egy pillanatra, ahogy visszaemlékezett a tompán fénylő szürke szempárra. Tisztán látta rajta, hogy nem egy emberrel van dolga, csak egy bábuval, de ő mégis megpróbálta. És ha csak egy pillanatra is tudta belőle előhozni az érző, emberi lényt, sikerült neki. Ami azt jelentette, hogy van remény.
- Meg akart ölni, a dolgát végezte - folytatta. - Viszont... volt néhány perc, amikor tudtam vele beszélni. Tényleg vele, nem a gyilkossal, akit a HYDRA nevelt - csípőjével az asztalnak támaszkodott, karjait összefonta a mellkasa előtt. - Látszott a lányon, hogy szenved, hogy valami visszahúzza. És ott, akkor, azt hiszem, talán ő is rájött, hogy valami nincs rendjén. - a férfi kifújta a levegőt, még mindig a cipője orrán nyugtatva tekintetét. - Nem támadott rám. Tudtunk beszélgetni egymással. Válaszolt, ha feltettem egy kérdést, és ő is kérdezett. Leültünk, amikor pedig felkínáltam neki a kezem, hogy felsegítsem, elfogadta. Aztán bemutatkozott nekem - a férfi hirtelen a sátor falát kezdte nézni, tekintete a távolba réved. Letette a térképet az asztalra, ellökte magát, és lépett néhányat. - Nem szabad akaratából cselekedett. Lehet, hogy átmosták az agyát, kényszerítették, megfenyegették. De alig tűnt többnek tizennyolcnál! Ilyen fiatalon arról beszélt, hogy neki ott van a családja, a bátyja és a felettesei, és nem tudja, mihez kezdene, ha elhagyná őket. Azt monda, a HYDRA jobbá szeretné tenni a világot. Ebben akar segíteni.
- Tán csak nem szerelmes, Kapitány? - tette fel a kérdést a nő játékos hangnemben, ami mögött azonban rejtett feszültség is mebújt. A Kapitány mosolyogva megrázta a fejét.
- Várok a megfelelő partnerre, és kétlem, hogy egy halott orgyilkos lenne az.
Peggy hirtelen megértette, miért beszélt a másik olyan gyászos hangon. A Kapitány szerette volna megmenteni a lányt, de az meghalt, és most megint magát hibáztatja egy emberi élet elmúlásáért. Hiába nem is ismerte, és nem is tehetett róla, Steve mindenkiben meglátta a menthető jót, ahogy egy HYDRA ügynökben is. Peggy ezt nagyon becsülte benne.
Lassan mellé lépett, és a vállára tette a kezét. Steve kissé ellazult érintése alatt.
- Ne magát okolja. Ön is tudja, hogy nem a maga hibája volt. Akit a HYDRA a hatalmába kerít, azon nem lehet segíteni.
A Kapitány megingatta a fejét.
- Tudom, hogy lehet. Tudom, mert láttam, hogy észhez lehet téríteni egyet közülük. Ha akkor az az ügynök nem lő rá... - Steve ismét lehajtotta a fejét, Peggy sóhajtott. - Talán minden máshogy alakul.
Rövid csend következett. Így álltak ketten: Steve a földet pásztázta, mintha csak egy reménysugarat látna odavetülni, Peggy pedig támogatta őt. Egy kis időre egyikük sem érezte a vállukra nehezedő súlyt, ahogy egymás mellett voltak.
Aztán minden visszaállt a régi kerékvágásba. A pillanat szertefoszlott, mintha meg sem történt volna.
- De nem így történt, és ezen már nem tud változtatni. Ne őrlődjön! - lépett el mellőle a nő, a kijárat felé indulva. Steve meg sem mozdult. - Készüljön, Kapitány, két óra múlva le kell rohannunk Schmitt-et!
A férfi válaszul kurtán bólintott, Carter kilépett a sátorból. Steve csak állt ott, egy apró, árva fűcsomót bámulva, ami kezdett már kicsit megsárgulni.
Segíthettem volna...
De a halottakon már nem lehet segíteni.
——— ★⋆☆⋆★ ———
Haliiii! Tudom, ez egy kicsit (nagyon, csak 600 szó...) rövid lett, bocsi, de csak így tudtam megoldani. Hát... nekem még mindig reggel van, nem tudok sokat dumálni, de sooksoksok sikert mindenkinek, aki felvételizik! Hajrááá! ❤️❤️
