¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Egy villanás...
Roppanó csont hangja...
Test puffanása a kövön...
Jobbra gördült. A fém ököl közvetlenül mellette csapódott be. Hátra rúgott, sikeresen ízületet ért, és már talpon is volt. Ellenfele egy lépésnyit hátratántorodott, de nem úgy látszott, mint akinek fájt volna. De ő tudta, hogy igenis fájt.
Előrelendült. A másik számított rá, és hárította a sorozatot. Aztán rúgott. Kivédte, és visszatámadott. Hárított. A fiatalabb kigáncsolta, és a mellkasára ülve fojtogatni kezdte. De az idősebb nem hagyta magát: megpróbálta lefeszegetni magáról a gyilkos ujjakat, perchére az viszont meg sem érezte, csak még jobban szorította a nyakát. A fémkarú egy hirtelen mozdulattal fordított a helyzetükön. Ellenfele ezt egy fejeléssel díjazta. Mindketten talpra ugrottak. A fiatalabb nekifutásból a férfi nyakába ugrott, lábaival átkulcsolva a nyakát, ahogyan a kezeivel is. A férfi hátralépett, a háta vasrácsot ért, a másik viszont csak még erősebben szorította őt. A fémkarú aztán megragadta a nő derekát, és erősen földhöz vágta őt, majd a karjait leszorítva, a csípőjére ülve ütlegelni kezdte.
- достаточно! - [Elég!] kiáltotta ekkor az egyik felügyelő.
A férfi abbahagyta, és felegyenesedett. Ellenfele zihálva, de egyetlen fájdalomra utaló hangot sem kiadva ugyanezt tette. A nő, bár alig állt már a lábán (ahogy edzőpartnere is), kihúzta magát, és fagyosan méregette a cellán túli ügynököket. Aztán, mint aki megunta, a férfire nézett, gyilkos szemekkel méregette őt. Egymással szemben álltak. És mindkettőjükön látszott, hogy még bőven folytatnák.
- Отличная работа, солдат - [Szép munka, katona] lépett néhányat a férfi felé az őr. Az meg sem rezzent. Majd a másik felé fordult. - может быть, время от времени вы будете любить себя [Talán majd egyszer maga is megembereli magát].
A vasrácsos ajtó kinyílt, és nyolc egyenruhás lépett be. Négyen-négyen közrefogták a két katonát, és kivezették őket. Egymás mögött haladtak: elől a nő, hátul a férfi. Az előbbi elkanyarodott néhány elágazás után. A nő, akit kinézetének alapján akár 20 évesnek is lehetett mondani, tudta, hova vezetik. Sokszor járt már ott. Túl sokszor.
Megálltak egy vasszegecsekkel kivert ajtó előtt. Az egyik őr kopogott, mire az kinyílt. A nő szeme megvillant. Bekísérték egy hideg cellába, aminek közepén egy szék állt, felette pedig egy furcsa szerkezet. Ismerte, mire képes...
Mielőtt még meggondolhatta volna magát, cselekedett.
Egy rántással kiszabadította magát, aztán egy lendítéssel leütötte mind a négy őrét. A hozzá legközelebb álló ügynököt egy rúgással elkábította, a következőnek a nyakát törte, még a harmadiknak és a negyediknek a koponyáját zúzta szét. Az orvosokkal könnyű dolga volt; egy ütés a fejre.
